Vörös szőnyegen a főtáblára

"Az előző szezon előtt azt mondtam, az első hatban kell végeznünk a bajnokságban, ami nem jött össze, bár én továbba is azt mondom, hogy nem volt irreális cél. Most nem tűzök ki semmit, de a mai meccs alapján ki merem jelenteni, hogy ha túl sok sérülés nem akadályozza a munkát, nagyon jók leszünk” – dörzsölte a kezét Keegan a lefújás után.
"Elég ostoba gólokat kaptunk, de hát ezért tartunk ott, ahol tartunk. Tavaly ilyenkor is öt nullára kaptunk ki a lengyel Amica Wronkitól, aztán a második mecscsen mindent beleadtunk, félidőben kettő kettőre is álltunk, de kettő hét lett a vége, a walesi szövetség meg jól lehordott minket. Azt hiszem, erre is gondolnunk kell, amikor kifutunk a visszavágóra” – elmélkedett inkább tárgyilagosan, mint keserűen Ken McKenna, a walesiek edzője. A City egyébként utoljára 24 éve játszott nemzetközi kupameccset, s csupán egyszer, az 1969–70-es idényben nyert ilyen fölénnyel: a belga Lierse volt az áldozat, a KEK-ben – amelyet akkor meg is nyert a csapat.
A másik "elsőbálozó” egy bírónő volt. Nicole Petignat vezette az AIK–Fylkir (1–0) mérkőzést, s neme miatt az UEFA egy tisztségviselője joggal nevezte "történelmi jelentőségűnek” a svájci bajnokságban már négy éve működő sípos megjelenését az európai porondon. A 36 éves Petignat – aki az 1999-es női vb-döntőn is fújt már, közmegelégedésre – a következőket nyilatkozta: "Inkább az újságíróknak érdekes, hogy nő létemre futballbíró vagyok, én nem érzem magam olyan furcsa helyzetben a pályán. A játékosok sem ezzel foglalkoznak, mert csak annyi tiszteletet várok el, mint férfi kollégáim. De azt feltétlenül. Remélem, megnyitom az ajtót a többi nő előtt, akiket bizonyára motivál majd a teljesítményem. De talán a férfiakat is, azzal, hogy jobbak akarnak lenni nálam”.

Ugyancsak először fordult elő a kontinens labdarúgásának históriájában, hogy hivatalos tétmérkőzést műfüvön játszottak le. Az UEFA még múlt héten engedélyezte, hogy a Torpedo Moszkva (vörös színű!) mesterséges gyepszőnyegen fogadja a Luzsnyiki-stadionban a San Marinó-i Domagnanót. A tudósítások szerint az efféle különlegességekre teljességgel érzéketlen Torpedo-közönség mindössze néhány száz fővel képviseltette magát, ami a 84 ezres arénában elég lehangoló atmoszférát teremthetett (már ha merészen azt feltételezzük, hogy a 26 ezer fős törpeállam sem küldte Moszkvába szurkolni lakosságának nagyobbik felét). Az oroszok azonban nem zavartatták magukat a temetői hangulattól, gyakorlatilag továbbjutottak, mivel lőttek egy ötöst, és ez esetükben ugyancsak klubrekord.
S hogy ne szakadjunk el e roppant népszerű végeredménytől: a Crvena zvezda szintén öt "gombócot” tuszkolt le a Nistru Otaci futballistáinak torkán. "Nagyszerűen játszottunk. Főleg annak örülök, hogy a hétvégi bajnoki vereség után ilyen szépen tudtuk köszönteni a szurkolóinkat a szezon első hazai meccsén. Persze a jövőben lesz még min javítani” – örvendezett Szlavoljub Muslin, a belgrádiak szakvezetője. "Mit lehet mondani ilyen kudarc után? Gratulálok a zvezdának, és remélem, amikor legközelebb találkozunk, jobbak leszünk” – így a moldovaiak trénere, Yuri Gii.
Sztipánovics Barnabás együttese, a ciprus Apoel Nicosia balszerencséjére igen harcos ír riválissal, a Derry Cityvel került szembe, amely alárendelt szerepet játszva is megúszta a mérkőzést biztató, 2–1-es vereséggel. "Az ilyen összecsapásokért érdemes csinálni ezt a munkát. A hazaiak technikailag és taktikailag is jobbak voltak nálunk, de mi óriási elszántsággal játszottunk. A második félidőre meg kellett változtatnom a felállást, mert a játékmesterük rengeteg problémát okozott nekünk. Összeszedettebbek is lettünk, a ciprusiak meg mintha kifogytak volna az ötletekből az utolsó húsz percre. Persze volt egy parányi szerencsénk, de a gólunk jogosságát nem hiszem, hogy bárki vitatná” – értékelt feldobódva az írek mestere, Dermot Keely.