Ötven esztendeje, 1953. augusztus 20-án adták át Budapesten Magyarország máig legnagyobb nyitott sportarénáját, a Népstadiont. A jubileum apropóján lapunk ötrészes sorozatot közöl, amelyben összesűrítjük az öt évtized pillanatait, statisztikáinkkal a nagy eredményeket idézzük fel, írásainkban pedig megszólalnak azon nagy sportolók, akik száz-, nyolcvan-, ötven-, húsz- avagy akár csupán ötezer néző előtt szerepelhettek. Ezen intézmény ünneplésére elegendő apropót szolgáltathat, hogy a tavaly Puskás Ferenc nevére átkeresztelt stadion az 1960-as magyar olimpiai rendezési pályázatban szerepelt lehetséges fő helyszínként, míg az utóbbi években a labdarúgó Eb-pályázatokban kapott kiemelt szerepet. Sorozatunk ötödik, befejező részében, három igazgató beszél a jubiláló létesítményről, s felelevenítjük a magyar férfi kosárlabdázók 1955-ös Európa-bajnoki diadalát.
Az 50 éves évfordulóra rendezett tegnapi ünnepségen ismét „pályára léptek” az egykori fôszereplôk, a legendás futballisták (balról): Grosics Gyula, Sándor Károly, Puskás Ferenc, Buzsánszky Jenô valamint a legendás edzôk, Illovszky Rudolf és Ba
Az 50 éves évfordulóra rendezett tegnapi ünnepségen ismét „pályára léptek” az egykori fôszereplôk, a legendás futballisták (balról): Grosics Gyula, Sándor Károly, Puskás Ferenc, Buzsánszky Jenô valamint a legendás edzôk, Illovszky Rudolf és Ba
Ötven év, tíz vezető. Igen, éppen tízen álltak a Nésptadion és Intézményei (NSI) élén az 1953-as megnyitás óta. Valamennyiüket nem tudtuk megszólaltatni, választanunk kellett. A jelenlegi MOB-elnök Schmitt Pált, a Népstadiont tíz évig irányító Molnár Zoltánt, valamint a jelenlegi első embert, Török Lajost kérdeztük emlékeikről, élményeikről, illetve az intézmény jövőjéről.
A nemes tett hátránya
– Sportvezetőként megtiszteletésnek tartom, hogy az ötvenéves létesítmény "életében” én is szerepet játszottam, működéséhez hozzájárultam – kezdi Schmitt Pál. – Második munkahelyem volt a stadion, az akkor ezerháromszáz embert foglalkoztató cég, előtte, az egyetem után tizenhét évig szállodában dolgoztam. Az én vezetésem idején nyílt meg a BS, amely rövid időn belül Európa egyik kulturális és sportközpontjává vált. Nagyon szép emlékeket őrzök abból az időből, például a nyolcvanhármas tornász-világbajnokságra vagy más nemzetközi versenyekre ma is szívesen emlékszem. Visszatérve a Népstadionra, az első esemény, amin felelős vezetőként vettem részt, egy magyar–román világbajnoki selejtező focimeccs volt, színültig telt ház előtt. No, én akkor még azt gondoltam, hogy egy vezetőnek mindenhol ott kell lennie, ezért egyik helyről a másikra száguldoztam, hol a VIP-páholyban, hol a biztonsági őröknél, a jegyszedőknél vagy az illemhelyen tűntem fel. Azt hittem, nélkülem öszszeomlik a rendszer. Nem omlott öszsze, mert mindenki tudta és végezte a dolgát. Az emberek csodálkoztak a rohangálásomon, ugyanakkor jólesett nekik, hogy mindenre odafigyelek. Szóval a meccsből semmit sem láttam, az eredménynek is úgy kellett utánanéznem, ezért tudom, hogy egy nullra nyertünk. Az engem követő igazgatókkal jó kapcsolatban álltam, igyekeztem átadni a tapasztalataimat. Tudja, érdekes, hogy akkor egyedül voltam főigazgatója egy olyan létesítménynek, amelynek ma hat főnöke van. Akkor minden edzőtábor, edzőpálya és létesítmény hozzám tartozott, mi szerveztünk minden kulturális és sportműsort, mára viszont szétaprózódtak a területek, egy csomó al- és mellékcég került a "gépezetbe…” Jó kapcsolatunk volt a sportágak szövetségeivel, értük voltunk. Fárasztó időket éltünk, hiszen minden hétvégén volt valahol esemény, de nagyon szép volt. És valamit feltétlenül meg kell jegyeznem: abból a nemes tettből, hogy társadalmi munkában is épült a Népstadion, hiszen még Papp Laci is ott talicskázott, egy nagy hátrány is származott. Nevezetesen az, hogy a sok megtakarított kiadás miatt nem névértékén került be a nyilvántartásba, ezért a Népstadion fenntartására, felújítására azóta mindig kevesebbet költöttek.
A Népstadion és Intézményei vezetôi
Németh Imre fôigazgató 1953. augusztus 20–1978. december 31. Sárvári Imre igazgató 1979. január 1–1981. szeptember 30. Zalay István megbízott igazgató 1981. október 1–1982. április 30. Schmitt Pál fôigazgató 1982 . május 1–1983. október 31. Boros György igazgató 1984. február 1–1986. január 31. Müllner Jenô fôigazgató 1986. február 1–1991. február 11. Pálmai József megbízott miniszteri biztos 1991. február 11–1991. június 30. Molnár Zoltán fôigazgató 1991. július 1–2001. március 31. Orbán Sándor fôigazgató 2001. április 1–2002. szeptember 9. Török Lajos igazgató 2002. szeptember 9-tôl
A csúcs az atlétikai Eb
– Amikor odakerültem, mély válságban volt az intézmény, megbízott igazgató és miniszteri biztos állt az élén körülbelül egy évig – eleveníti fel a múltat Molnár Zoltán. – Az első, amivel szembesültem, az a 77 millió forint társadalombiztosítási hátralék volt, amit rövidesen összespóroltunk. A Népstadionnak 1991-ben 20 százaléknyi saját bevétele volt, és én mindent elkövettem, hogy önfinanszírozó legyen. Nos, 1998-ban az Országgyűlés sportbizottságának már azt jelentettem, hogy 90 százalék lett a bevétel, vagyis majdnem önerőből működő intézménnyé váltunk. Lelkes gárda jött akkor össze, sokat dolgoztunk, de jó hangulatban. Rengeteg nagy élményt éltem meg, nehéz bármit is kiválasztani. Már csak azért is, mert már azelőtt is, 1974-től a stadionban dolgoztam, mielőtt főigazgató lettem. De talán a 98-as atlétikai Európa-bajnokság a legnagyobb sportélmény. Kétezer újságíró tudósított a versenyről, ez volt a csúcs. Az Eb-re a Népstadion is újjászületett, mindenki számára igazi ünnep volt a verseny. De említhetem a három nullás magyar–brazilt vagy Cram kétezer méteren elért világcsúcsát, amely az utolsó világrekord volt a stadionban. Vagy említhetem az első rockkoncertet, a Queen együttes 1986-os fellépését, amit még nem főigazgatóként éltem meg. Az NSI egy nagy család volt, ugyanis az i betű az intézményeket jelenti, amelyek közé tartoztak az edzőtáborok és más létesítmények. Mindenütt igyekeztünk magunk elvégezni a munkát, nem vettünk igénybe külső segítséget. Ma egy-egy futballmeccsre kimegyek, de inkább az edzőpályát látogatom, ugyanis a lányom atléta. A mostani igazgató, Török Lajos a jó barátom, kikéri a véleményemet. A stadioné volt harminc év az életemből. Szerencsés vagyok, hogy ott lehettem, szép és kegyetlen dolgok is történtek velem, de csak a szépre emlékezem.
Történelmünk része
– Az FTC főigazgatói posztja után pályázat útján kerültem az NSI-hez – mondja Török Lajos. – Megoldottuk az Üllői út, a Népliget fejlesztését, s az ottani tapasztalatokkal kerültem a magyar sportlétesítmények "zászlóshajójára”. Nagy elődöktől vettem át a stafétabotot, és ez megtiszteltetés. Most új feltételrendszerben kell helytállni, a megújulást úgy kell végrehajtanunk, hogy közben a működés folyamatos legyen. Hosszú távon ez a sportlétesítmény olimpiai központként fog működni, állami szerepvállalás mellett a privát szféra anyagi hozzájárulásával kellene átalakítani, működtetni. Megoldást kell találni a rekonstrukcióra, hogy az UEFA előírásainak megfeleljen a létesítmény. Többször felvetődött a kérdés, hogy marad-e a Népstadion, vagyis mai nevén a Puskás Ferenc-stadion, vagy lebontják. Nos, a Népstadion és Intézményei a történelmünk része, egyedülálló, jól megközelíthető létesítmény a város szívében. Olyan megoldást kell találnunk a működtetésére, hogy az előírásoknak és az ország teherbíró képessségének is megfeleljen.