Nagyon egyszerű dolga van annak, aki a tatai edzőtáborban meg akarja találni az öttusázók ideiglenes lakhelyét. A tábor A-épületének első emeletén ugyanis egy hatalmas Vörös Zsuzsanna fotó látható, és ebből bárki könnyen kitalálhatja, hogy ezen a szinten "állomásoznak a jövő heti Európa-bajnokságra készülő versenyzők.
Pálvölgyi Miklós és a kétszeres világbajnok Balogh Gábor a tatai edzôtáborban ünnepelte születésnapját (Fotó: Németh Ferenc)
Pálvölgyi Miklós és a kétszeres világbajnok Balogh Gábor a tatai edzôtáborban ünnepelte születésnapját (Fotó: Németh Ferenc)
A tábor vezetőinek figyelmességét jelzi, hogy a Nemzeti Sport azon címlapjával fogadták a visszatérő vendégnek számító öttusázókat, amely Vörös júliusi, immár második egyéni világbajnoki győzelméről ad hírt. De nemcsak a tábor munkatársai kedvelik az öttusázókat, ők is szívesen töltik itt a napjaikat. Az eddigi legsikeresebb, négy arany- és egy bronzéremmel zárult pesarói világbajnokságra is Tatán készültek fel az összetett sportág képviselői, és természetesen innen startolnak a csehországi kontinensbajnokságra is. Akkor három hetet töltöttek a bázison, és most is a harmadik hetüket "gyúrják”. Nincs megállás – még az augusztus 20-i nemzeti ünnep sem szakította meg a felkészülést –, hiszen minden percet ki kell használni. Persze, a vezetők mindent megtesznek azért, hogy a monotóniát feloldják, a kemény edzések között kikapcsolódásra is legyen mód. A lazítást szolgálták a születésnapi ünnepségek, a világbajnok Balogh Gábor és a férfikapitány, Pálvölgyi Miklós, valamint a sportág élő lexikona, az "örökös táborvezető” Mizsér Jenő felköszöntése. A köszöntők után az edzők nosztalgiázásba kezdtek, a versenyzők meg hol nagyokat nevettek a hihetetlennek tűnő sztorikon, hol pedig csodálva hallgatták a régi nagyokról szóló történeteket. Bár hosszú versenyidőszakot tudhatnak maguk mögött a táborozók, mégsem a fásultság, hanem a bizonyítási vágy érezhető mindenkin. Kulcsár Antal női kapitány viszont azt mondja, ha lehetne, visszaforgatná az idő kerekét. Ha nem is a világbajnokság előttre, de egy héttel mindenképpen. Akkor ugyanis még teljes volt a csapata, most viszont már nem tudja jelenteni, hogy "szerencsére sérülés és betegség nem akadályozza a munkát”. A világbajnok csapat tagja, Füri Csilla ugyanis az utolsó héten már nem lehet együtt a társakkal, torokgyulladás miatt a fővárosban maradt. A kapitány gondterhelt arca némileg felderült, amikor megérkezett Hertzka Péter, a sportág keretorvosa, és jelentette, hogy Füri már láztalan, jól van, a versenyig teljesen rendbejön. Persze a doktor úr nem azért érkezett Tatára, hogy ezt a jó hírt közölje, hanem azért, hogy Martos Éva főrvosasszonnyal, a Sportkórház főigazgató-helyettesével "fejtágítót” tartson az öttusázóknak. A téma pedig nem volt más, mint a doppingkérdés, amely egy más sportágban előfordult eset miatt ismét középpontba került. Egy évvel az olimpia előtt – mert ugye, a megkezdett út vége Athén, és sokan gondolatban már ott járnak – különösen hasznos volt az előadás, amely kötetlen beszélgetéssé vált, mert az öttusázók "jobb félni, mint megijedni” alapon mindenre kíváncsiak voltak.