Az augusztus 20-i ünnepi eseményekkel egy időben rendezték meg a Csermák József-emlékversenyt Tapolcán, az olimpiai bajnok kalapácsvető szülőhelyén, ahol lényegében az egész életét leélte.
A tiszteletüket leróvó utódok között ott volt a szintén olimpiai bajnok kalapácsvető, Zsivótzky Gyula, azután az Európa-bajnok Gécsek Tibor és az immár legendás szombathelyi dobóiskola alapító vezéralakja, Németh Pál is. Kalapácsvetésről lévén szó, az is külön említést érdemel, hogy a versenyen a különböző korosztályokban csaknem százan indultak, s a gyengébb nem képviselői a résztvevők több mint húsz százalékát tették ki. Ilyen sem történik gyakran a világ atlétikai pályáin. Az ünnepségek során megkoszorúzták Csermák sírját, róla elnevezett alapítványt hoztak létre, a megemlékezést a magyar sporttudomány doyenje, Nádori László, a Testnevelési Egyetem világszerte elismert, nagy tekintélyű professzora tartotta meg. A hajdan oly népszerű kalapácsvető, az 1952-es helsinki nyári játékok aranyérmese érdemeiről szólva – elsőként szárnyalta túl az akkor bűvösnek tekintett hatvanméteres határt a kalapácsvetők között – a neves tudós Csermák-jelenségről tett említést. Felismerése, elemzése mindenekelőtt azért érdemel figyelmet, mert magyarázattal szolgál arra, hogy a magyar olimpiai mozgalom miért lehetett olyan nagy hatással az ötkarikás mozgalom hódítására, a játékok világméretű fejlődésére. Vajon milyen jellemzők mentén ragadható meg a jelenség lényege? S milyen összetevők, elemek együttes érvényesülésének következtében alakult ki és él? n Kétségtelen, hogy ennek meghatározó alapja, legdinamikusabb eleme Csermák József sportteljesítménye, az olimpiai bajnoki cím és a világcsúcs. A nemesgulácsi kőbányák környékén felfedezett fiatal fiú már 17 évesen kitűnik a korosztályából, 18 esztendősen válogatott, hamarosan stabil tagja a nemzeti csapatnak. Húszévesen olimpiai bajnok és világelső! Érdemes rögzíteni, hogy a rohamos, mindössze négy rövid esztendőt felölelő sorozatot olyan sportágban jegyezték fel, amelyben a szakemberek szerint átlag hét-nyolc esztendő szükségeltetik a hasonló teljesítmény eléréséhez. Ha kiugró és rendkívüli teljesítményhez kapcsoljuk – s már hogyne tennénk, hiszen ez igen lényeges szempont! – Csermák rokonszenves, szeretre méltó személyiségét, akkor egy kivételes sportpéldakép áll előttünk. Mint a professzor is hangsúlyozta, további fontos összetevője a jelenségnek a kalapácsvető sportszakmai elfogadottsága. Ez egyáltalában nem mellékes, sőt jellemző, hogy aktív sportolói pályafutását követően, a később maga is olimpiai bajnok utód, Zsivótzky Gyula felkéri szakmai tanácsadónak felkészülése időszakaira. A Csermák-jelenség további feltételeként, elengedhetetlen elemeként a tehetséget felismerő, a még ismeretlen kezdőben is tökéletesen megbízó nevelő-edző szakember tevékenysége emelendő ki. Dr. Papp Pál amellett, hogy atlétikai szakemberként is tekintélyt szerzett magának, magas szintű orvosi műveltséggel és remek emberismerettel büszkélkedhetett, türelemmel megáldott mesterként tevékenykedett, ráadásul fogékony volt az újításokra, aminek eredményeként korszerű, egyénre szabott dobótechnikát dolgozott ki Csermák számára. A szakmai érdemeken túl döntő szerepet játszott a felfogásában, hogy tanítványa és családja számára folyamatosan méltó, az eredményes edzésmunkához elengedhetetlen hátteret garantált a sportvezetők révén. A Csermák-féle teljesítménymodell harmadik, ugyancsak fontos kellékeként említendő a sportolót körülvevő közvetlen és kedvező környezet – a család, a sportegyesület és a város sportkedvelő társadalmának elismerése, tisztelete, segítőkészsége, amelynek eredményeként nem sokkal halála előtt Csermák egy beszélgetés során oly magától értetődő természetességgel jegyezte meg: "Nem, sohasem vetődött fel bennünk, hogy elköltözzünk Tapolcáról”. Emléke, hatása sem közömbös a jelenség megértéséhez, hiszen az a széles körben megnyilvánuló őszinte tisztelet, emlékének ápolása, művészi síremléke, az életéről-pályájáról 2002-ben megjelent kötet – N. Horváth Erzsébet nagyszerű munkája – mind-mind a végérvényes elfogadottság jelei, amelyek ösztönzést, elkötelezettséget, hitet adhatnak az egymást követő sportnemzedékeknek. Ismerve a bámulatra méltó magyar olimpiai hagyományokat, az eddig megszerzett 149 aranyéremben kifejeződő fantasztikus teljesítményt, egyebek között az is büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy éppen Csermák számában, a kalapácsvetésben milyen csodálatos sorozatot, ötkarikás aranyérmeket produkált eddig a magyar sport. Németh Imre – 1948, Csermák József – 1952, Zsivótzky Gyula – 1968, Kiss Balázs – 1996. S akkor az Európa-bajnokságokról, Gécsek Tibor és Annus Adrián teljesítményéről még nem is szóltunk, sőt a jövő határozott esélyeit sem latolgattuk…