Totti és Cassano a két mixer

Nyerhet-e bajnokságot egy olyan olasz csapat, amely az előző idényben a nyolcadik helyen végzett, messze lemaradva az éllovasoktól, és amely ennek ellenére gyakorlatilag változatlan kerettel vág neki a küzdelemsorozatnak?
A válasz igen, ha az a csapat a Roma.
A "farkasok” ugyanis az előző idényben nem kizárólag önhibájukból zártak a középmezőnyben, a bajnokság befejezése után ugyanis hivatalos helyről is elismerték, hogy a játékvezetők – különösen az ősszel – az elvárhatónál sokkal többet tévedtek a Roma kárára. Ezt persze Fabio Capello mester is lépten-nyomon hangoztatta, ám azt már nem tette hozzá, hogy a "libikókaelv” alapján arra számít, hogy a 2003–2004-es idényben "visszakapják” a tévedéseket.
Mi persze nem ezért soroljuk a Romát a bajnokesélyesek közé – vagy legalábbis az élcsoport várható tagjai közé –, hanem azért, mert Fabio Capello együttese mintha helyrerázódott volna a nyáron.
A keretből három meghatározó játékos ment el: Antonioli kapus, aki a Sampdoriát választotta, Aldair, aki még nem döntötte el, hogy visszavonul-e, avagy máshol folytatja a pályafutását és Cafú, akit a Milan vásárolt meg.
A helyükre négyen érkeztek, de a kezdőcsapatban csak egyikőjüknek jut hely: Christian Chivunak, az Ajaxtól csaknem 20 millió euróért megvásárolt román hátvédnek, aki sokak szerint az egész átigazolási idény legnagyobb fogása volt. Pedig a Roma először Nicola Legrottagliéra, a Chievo válogatott védőjére "repült rá”, de a szőkített hajú játékost a Juve elvitte a fővárosiak orra elől. Aztán a brazil Lúcio következett, de a Bayer Leverkusen világbajnok hátvédje végül viszszatáncolt, és inkább a "gyógyszergyáriaknál” maradt. Chivu tehát csak a harmadik számú jelölt volt, ráadásul az Ajaxból inkább Ibrahimovicot vitte volna Capello, aki azonban végül igent mondott Chivura, és aligha bánta meg. A román válogatott játékos gyorsan beilleszkedett a Roma védelmébe, és (a Real által sokáig támadott, ám végül maradó) Samuellel együtt igen erős középső párost alkothat. Mellettük az egyik szélen Panucci, a másikon Candela védekezik majd, és akármelyik irányból nézzük, ez nem rossz kvartett. (Más kérdés, hogy Capellónál örök kérdés a négy- vagy háromhátvédes rendszer, de az olasz sajtó szerint ez a négyes túl erős ahhoz, hogy megérné felbontani.)
A középpályán Emerson, Dacourt és Tommasi meglehetősen masszív triót alkot, ráadásul itt már több lehetőség van a "kavarásra”, hiszen a Veneziától igazolt fiatal brazil, Alexandre Mancini például nagyszerűen játszott a felkészülési meccseken, és bár jobbhátvédnek vették Cafú helyére, hamar kiderült róla, hogy inkább a támadásépítésben lehet hasznos tagja a csapatnak. Aztán ott van Lima, ott van két fiatal, De Rossi és D’Agostino, szóval ezt a csapatrészt sem érheti panasz.

A Roma legerősebb egysége azonban a támadósor. Az edzőmeccsek alapján úgy tűnik, hogy Capello végre "eldöntötte magát”: Cassanót nem Totti alternatívájának, hanem társának tekinti, és megpróbál úgy játszani, ahogy a Milan is játszott jó néhányszor az előző idényben. A két "fantasista”, azaz Totti és Cassano előtt egy ékkel, Montellával. (A piros-feketéknél ugyanez így hangzott: Rivaldo, Rui Costa - Inzaghi vagy Sevcsenko.)
A két zseni, a már befutott Francesco és a fiatal ígéretből egyre inkább érett játékossá váló Antonio összjátéka nap mint nap javul, márpedig azt már az előző szezonban is láthattuk, hogy mire képesek együtt, ha igazán formába lendülnek. Mindketten elsőrangúan bánnak a labdával, mindketten pazar szabadrúgásokat lőnek, mindketten nagyszerűen cseleznek és adnak be, és lassan csukott szemmel is tudják, hogy merre helyezkedik a másik. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy előttük ott van Vincenzo Montella, az egyik legnagyszerűbb olasz csatár, aki ugyan Inzaghi és Vieri miatt egy csöppet talán háttérbe szorult, ám akiben elképesztően nagy bizonyítási vágy munkál, és aki a tizenhatoson belül nem sokkal gyengébb (ha egyáltalán…), mint Pippo Inzaghi. A rajtnál biztosan Montella lesz a Roma támadója, aki mögött ott ül a kispadon Marco Delvecchio, egy másik meg nem értett és méltánytalanul háttérbe szorított támadó, aki csak arra vár, hogy "elszabadulhasson” végre az ellenfelek tizenhatosán belül.
Sokak szerint ennek ellenére a Romának hiányzik egy igazán erős középcsatár, aki a lehető legjobban ki tudná használni a Totti és Cassano által teremtett lehetőségeket, de úgy gondoljuk, hogy Montella vagy Delvecchio meg tudja oldani a feladatot – ha érzik a szakvezetőség, a szurkolók és a társak bizalmát.
Végül pedig áruljunk el még két tényezőt, ami a "farkasok” mellett szól: a többi nagycsapattal szemben a bordó-sárgáknak nem kell helytállniuk a Bajnokok Ligájában, "csak” az UEFA-kupában, amelyben legutóbb a Lazio a B-csapatával is bejutott a legjobb négy közé. A másik fontos tényezőt úgy hívják: Fabio Capello. Az 57 éves mester azok közé tartozik, akik ritkán hibáznak sorozatban több éven keresztül, és miután a Roma két éve semmit sem nyert (rengeteg tapasztalaton kívül), biztosak lehetünk benne, hogy "Don Fabio” előhúz valamit a cilinderéből.
Arról nem beszélve, hogy ezúttal talán a bírók sípszavától sem kell annyira rettegnie…