Vida: küzdeni fognak!

Vágólapra másolva!

2003.08.21. 20:30

Címkék

A szombaton kezdődő atlétikai világbajnokság két fő magyar esélyese a diszkoszvető Fazekas Róbert és a kalapácsvető Annus Adrián. Mindketten aranyérmet nyertek a tavalyi müncheni Európa-bajnokságon, mindketten a szombathelyi Haladás versenyzői, és mindkettejüket Vida József edzi.

Mester és tanítványai: Vida József jobbján Annus, balján Fazekas, elôtte Botfa (Fotó: Czerkl Gábor)

Mesterüket – aki kalapácsvetésben maga is országos csúcstartó (79.06) volt – arról faggattuk, milyen érzésekkel utazik Párizsba, és mit vár a tanítványaitól.
– Két érmet – hangzott a tömör válasz. – Azt, hogy milyen színűt, nem tudom. A pillanatnyi lelkiállapoton múlhat, hogy a riválisok közül ki hányadik helyen végez. Kalapácsvetésben három-négy atléta pályázhat az első helyre, de mostanában nem voltak versenyek, így nehéz megítélni, az utóbbi időben kinek miként alakult a formája. Diszkoszvetésben a zürichi Golden League-viadal alapján úgy gondolom, igazán esélyesek csak ketten maradtak.
– Beszéljünk először a kalapácsról!
– Adrián új országos csúcsával, a 84.19 méterrel harmadik a világranglistán, amelyet a japán Murofusi Kodzsi vezet a fehérorosz Ivan Tyihon előtt. Rajtuk kívül főként az ukrán Andrij Szkvaruk lehet veszélyes. Van elképzelésem arról, miként zajlik majd a verseny, de nem hiszem, hogy a többiek beleegyeznének ebbe a menetrendbe.
– Úgy gondolja, hogy Adrián az első sorozatban dob egy nagyot, és ezzel sokkolja a többieket?
– Nem, Adrián nem szokott nagy dobással kezdeni. Úgy képzelem, hogy a második sorozatban átveszi a vezetést, és meg is tartja.
– Többnyire sorsdöntő, ha valaki az első sorozatban nagyot dob?
– Nem feltétlenül. Örömmel venném, ha a mieink így kezdenének, de ha az ellenfél teszi ezt, akkor sem lennék megijedve. Tanítványaim ebben az esetben sem adják fel, Adrián és Robi a végsőkig fog küzdeni.
– Milyen eredményekre számíthatunk kalapácsvetésben?
– Nyilván sok múlik majd a körülményeken, ráadásul egy világbajnokságon a helyezés számít. Nem hiszem, hogy hárman dobnának 83 métert, sőt előfordulhat, hogy 82 és fél méterrel győzni lehet, a 81 és fél méter pedig elég lesz az ezüstéremhez. Nagyon sűrű a mezőny, kétlem, hogy a sevillai világbajnoksághoz és a sydneyi olimpiához hasonlóan alig nyolcvan méterrel győzni lehet. Ezeken a viadalokon 79 méter elég volt a dobogóhoz, Párizsban viszont előfordulhat, hogy ez az eredmény a döntőhöz is kevés lesz. Hogy Adrián mit dobhat, arról nem szívesen beszélek.
– Mégis, mit vár tőle?

Riedel nem bízik a világbajnoki aranyban

PÁRIZS. A diszkoszvetés ötszörös világbajnoka, Lars Riedel nem hisz abban, hogy a legendás Szergej Bubka nyomába ér. A 36 éves német diszkoszvetô szerint nincs reális esélye arra, hogy megszerezze hatodik világbajnoki címét, s ezzel beérje a zseniális ukrán rúdugrót – legalábbis a világbajnoki címek számát tekintve. Tokió, Stuttgart, Göteborg, Athén és Edmonton gyôztese – aki nem mellékesen Sevillában is felállhatott a dobogó harmadik fokára – úgy érzi, a mostani mezônyben vannak nála esélyesebbek is, fôként Fazekas Róbert. „Felkészültem a nagy csatára, de nem érzem azt, hogy az aranyra esélyesek közé tartoznék – állítja Riedel. – Az elmúlt két évben rengeteget bajlódtam a hátammal, így nem tudtam annyit készülni, mint az »aranyos« években. Ezzel együtt egy érmet még nyerhetek, és az, ismerve az elôzményeket, nagyszerű eredmény lenne.”

Világatlétikai program

PÁRIZS. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) elnöke, Lamine Diack távolba mutató tervet vázolt a 44. IAAF-kongresszuson Párizsban. A szenegáli sportdiplomata szerint ezek az elképzelések segíthetnek abban, hogy az atlétika megôrizze vezetô helyét a sportok között az egyre élesedô küzdelemben. „Az elmúlt kilenc hónapban több száz emberrel konzultáltunk a világ minden sarkából – jelentette büszkén az egybegyűlteknek Lamine Diack. – A fejlôdés és növekedés elômozdítása érdekében kikértük az összes tagszövetség, az atléták képviselôinek, a média világában dolgozók véleményét. Mindennek összegzése ma már megtalálható a Világatlétikai program nevű kiadványban.” Az elnök szerint további fejlesztésekre van szükség a világ minden pontján a pályák és felszerelések tekintetében, hogy újabb és újabb tehetségeket ismerjen meg a világ a reményei szerint egyre növekvô televíziós közvetítések jóvoltából, mert csak így ôrizheti meg vezetô helyét a sportok között az atlétika, s így ünnepelheti meg méltóképpen 2012-ben a századik születésnapját a legtöbb tagországot (211) tömörítô világszervezet.

Nyár végi sorozat

BUDAPEST. A Honvéd SE és az ELTE TK szokásos ugró- és dobóverseny-sorozatát a nyár végén is megrendezi. A versenyek idôpontjai (mindig szerdán): augusztus 27., szeptember 3., 10., 17., 24. Az Iharos-pálya ezúttal csökkentett műsorában a férfiaknak és a nôknek is csak két-két versenyszám szerepel. Az öt versenynapon – egyaránt 15 órakor – a nôk rúddal, a férfiak gerellyel kezdenek, 17 órától pedig férfi rúdugrás és nôi gerelyhajítás következik.

– Azt, hogy közelítse meg az utóbbi három versenye átlagát.
– Mi a helyzet a diszkoszvetéssel?
– Az is érdekes verseny lesz. A zürichi gálán az olimpiai bajnok Virgilijus Alekna 68.95 méterrel kezdett, és lám, Robi erre válaszolt.
– Nem nyomasztja Fazekast, hogy ebben az évben veretlen?
– Nem hiszem, hogy ez számára különösebb terhet jelentene. Meg sem fordul a fejében, hogy éppen a világbajnokságon szenved vereséget.
– Mekkorát fog dobni?
– Diszkoszvetésben még nehezebb megjósolni az eredményeket. Sokkal többet számítanak a körülmények, a dobókör, a szél és az, hogy vadonatúj diszkosszal kell versenyezni. Mindenesetre a zürichi eredményével nyerni lehet. Arra pedig Robi itt is képes lesz.
– Ne feledkezzünk meg harmadik világbajnoki résztvevő tanítványáról, a kalapácsvető Botfa Péterről sem, aki az idén túlszárnyalta a nyolcvan métert!
– Ha döntős lesz, már megtette a magáét, ha az első nyolcban végez, extrateljesítményt nyújtott. Péternek ez lesz az első felnőttvilágversenye, a mezőny pedig, mint említettem, rendkívül sűrű.
– Mi a titka csoportja sikereinek?
– Nincs titok. Van egy kitaposott út, amelyet végig kell járni. Mi ezt teszszük.
– Ki taposta ki ezt az utat?
– Többen voltunk. Németh Pali bácsi irányításával edzettünk, Szitás Imrével és Tánczi Tiborral.
– Ha ugyanazt a munkát végzik, amit a többiek, mi az a plusz, ami hozzájárult az eddigi sikerekhez?
– Az, hogy a csoportunkban különösen jó a hangulat. A tanítványaim összetartanak, a pályán kívül is jó barátok. Tulajdonképpen ez hozta fel az idén Botfa Pétert. Mindenki noszogatta, s ő végül felvette a ritmust.
– Három évvel ezelőtt, amikor elkezdték a közös munkát, gondolta volna, hogy ilyen esélyekkel utaznak majd a világbajnokságra?
– Biztos voltam benne, hiszen Fazekas és Annus is rendkívül jó képességű versenyző. Már két évvel ezelőtt is megvolt a lehetőségük a sikerre, de akkor nem tudtak élni vele. Az állandó bizonyítási kényszertől elfáradtak, főként lélekben.
– Most nincs túl nagy teher a vállukon?
– Nincs. Megmondták, hogy mit szeretnének elérni, s egész évben ezért edzettek keményen. Inkább jó érzés, hogy tőlük várják az érmeket.
– Edzőként milyen érzés a világbajnokság előtti várakozás?
– Nem mondom, hogy nem izgulok, nekem is van egy kis versenylázam. De most már nem olyan rossz a pálya szélén állni, mint korábban. Az, hogy változtak a szabályok és lehet a versenyzőkkel kommunikálni, megkönnyíti a dolgom.