Pokoli évad előtt az ördögök

A milánói La Gazzetta dello Sport kedden megkongatta a vészharangot: bajban van a Milan!
A tekintélyes sportnapilap szerint a friss Bajnokok Ligája-győztes és Olasz Kupa-nyertes gárda máris krízisben van, pedig a bajnokság még el sem kezdődött.
Az újság úgy véli, hogy a gondok már a manchesteri BL-finálé előtt látszódtak: a Milan az előző idény végén alig tudott meccset nyerni, Filippo Inzaghi kivételével a játékosai alig-alig találtak be az ellenfél kapujába, és a csapat játéka sem volt az igazi. A piros-feketék az előző bajnoki idényt 55 góllal zárták, és az első négy helyezett közül ők érték el a legkevesebb találatot. Az igazi gondot a középpályások gólképtelensége jelentette: Seedorf ugyan négyszer is betalált, ugyanakkor Ambrosini és Pirlo csak egy-egy gólt szerzett (utóbbinál az akciógólok értendőek, mert tizenegyesből bőven termelt), míg Gattuso és Rui Costa egyáltalán nem volt eredményes.
A sajtó szerint éppen ezért egy gólképesebb középpályást kellett volna vásárolni a nyáron, nem pedig Cafút, akit Ancelotti ugyan a jobbhátvéd posztjára kért, ám aki a Romában immár évek óta jobb oldali középpályást, sőt, néha jobbszélsőt játszott. A Milanban viszont – legalábbis a nyári felkészülési mérkőzések során ez derült ki – Cafú kénytelen hátul maradni, így pedig nem tud felérni a támadásokhoz, hogy legendásan pontos beadásaival segítse a csatárokat. A Gazzetta megfogalmazása szerint Cafú a megfelelő ember nem megfelelő helyen.
A kétszeres világbajnok brazil hátvéd megszerzése után a milánói sztárcsapat alig-alig mozdult meg a piacon, mert tartotta magát az Adriano Galliani alelnök által kiadott jelszóhoz: "Megtartjuk az egész BL-győztes keretet!” Így aztán csak Pancaro érkezett még a Laziótól, akinek az lesz a feladata, hogy pótolja Kaladzét, ha a grúz valamiért hiányzik.
A harmadik új fiú a héten jött: a brazil Kakát a Sao Paulótól vásárolta meg a Milant bár egyelőre nem tudni, hogy mi szükség volt rá, pontosabban nem biztos, hogy ő az a fent említett támadó középpályás, aki a góljaival is segíti a csapatot.
Kaká érkezésével egyébként sokak szerint Rivaldo szinte feleslegessé vált a piros-feketéknél. A veterán brazil támadó egyébként sem került még elő ebben az évben, pontosabban nem lépett pályára egyetlen felkészülési mérkőzésen sem, hanem a milanellói edzőtáborban készül az idénybeli debütálására, amelyre talán az augusztus 29-i Európai Szuperkupa-mérkőzésen kerülhet sor. A klubnál ugyan tagadják, hogy Rivaldo a távozás gondolatával foglalkozna, ám mindenképpen furcsa, hogy az amerikai turnéra sem utazott el a csapattal.
Apropó, amerikai turné!

A piros-feketék negatív sorozata az Atlanti-óceán túlpartján kezdődött, mert az amerikai tornán előbb vereséget szenvedtek a Barcelonától, majd a Juventusszal szemben elbukták (igaz, csak tizenegyesekkel) az Olasz Szuperkupa-találkozót. Ezt követően még háromszor lépett pályára az Ancelotti által edzett gárda, és mindannyiszor vereség lett a vége, ráadásul gólt sem sikerült rúgniuk Inzaghiéknak. (Az idény eddigi egyetlen Milan-találatát Pirlo szerezte 11-esből a Szuperkupa-meccs hosszabbításában.)
A BL-győztes helyzetét nem könnyíti meg az sem, hogy néhány kulcsjátékosa már az idény rajtja előtt kidőlt a sorból. Rivaldo kései indulását nem is soroljuk ide, viszont aggasztó Maldini bokasérülése, és rajta kívül Gattuso, illetve – a napokban – Pirlo is kidőlt a sorból. Akárhogy is nézzük, három nehezen helyettesíthető alapemberről van szó, és akkor még meg sem említettük, hogy egy kisebb sérülés miatt Nesta is lemondta a válogatottságot, azaz ő sem teljesen egészséges.
S hogy ennyi negatívum után miért érdemes mégis bízni a Milanban?
Egyrészt azért, mert a csapat már második-harmadik éve együtt játszik, a labdarúgói már egymás gondolatát is ismerik; másrészt azért, mert akárhogy is nézzük, az Inzaghi, Sevcsenko csatárkettősnek nemigen van párja a földkerekségen – ráadásul mögöttük ott áll (vagy inkább ül) ugrásra készen a dán Tomasson; harmadrészt azért, mert mi tényleg elhisszük a milanos stábnak, hogy Rivaldót azért tüntették el, hogy a tavalyinál sokkal jobb formában bukkanjon elő augusztus végén, és játssza végig az idényt aranylabdás színvonalon; negyedrészt azért, mert biztosak vagyunk benne, hogy Cafút nem kell félteni, fel fogja találni magát a régi-új szerepkörben, és hamarosan újra olyan hatékony lesz, mint annak idején; ötödrészt azért, mert egy csapat lehetőségeit sohasem szabad az augusztusban lejátszott meccsek alapján megítélni, hiszen nem ezeken a találkozókon múlik az idény sorsa; hatodszor azért, mert ha 2003-ban Carlo Ancelotti képes volt arra, hogy BL-győzelemre, Olasz Kupa-diadalra és bajnoki harmadik helyre vezesse a fiait, akkor nem látjuk be, hogy ebben az idényben miért ne lenne képes legalábbis megközelíteni ugyanezeket az eredményeket; hetedszer azért, mert egyszer minden sérült felépül, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Maldini például a több mint 500 bajnoki találkozónál ugyanabban a piros-fekete mezben, ami azért fontos a számára, mert hamarosan megdöntheti az interes Beppe Bergomi 519-es A-ligás csúcsát (amit szintén egy csapat színeiben ért el) – és üldözőbe veheti Dino Zoff 570-es "klubfüggetlen” abszolút rekordját.
Egy szó mint száz: a Gazzetta vagy fél tucat okot talált arra, hogy miért kell aggódniuk a Milan-híveknek, amire mi találtunk legalább ugyanennyit, hogy miért nem érdemes aggódniuk.
Kilenc hónap múlva kiderül, hogy kinek volt igaza.