A tavalyi, Ustí nad Labemben rendezett Európa-bajnokság legeredményesebb magyar résztvevője volt az egyéniben bronz-, csapatban pedig aranyérmet szerző Balogh Gábor. Az olimpiai ezüstérmes és kétszeres egyéni világbajnok versenyző a jövő héten ismét a csehországi városban szerepel, ott rendezik meg ugyanis az idei, ezúttal olimpiai kvalifikációs Európa-bajnokságot.
Balogh Gábor a stresszes vb után megpróbált testben és lélekben is lazítani (Fotó: Danis Barna)
Balogh Gábor a stresszes vb után megpróbált testben és lélekben is lazítani (Fotó: Danis Barna)
– Milyen emlékekkel gondol vissza a tavalyi Európa-bajnokságra? – kérdeztük a 27 éves versenyzőt, aki az egy hónapja rendezett világbajnokságon egyéniben hatodik lett, míg csapatban és váltóban a dobogó tetejére állhatott. – Nem tekintek vissza arra, hogy mi volt tavaly. Inkább az a fontos, hogy min jutottam túl az idén, sérülés és operáció, no meg az ezt követő kényszerszünet van mögöttem. – Azért csak hagyott önben valamilyen nyomokat az egy évvel ezelőtti viadal… – Örültem a harmadik helynek, mert nagy küzdelemben értem el, megdolgoztam érte. Nem sikerültek igazán jól a számok, de még így is bronzérmet tudtam nyerni. Persze, azt nem mondhatom, hogy a szereplésemmel teljesen elégedett voltam. – Eredetileg Madrid rendezte volna az idei kontinensbajnokságot, ám módosult a helyszín, így lett ismét a cseh város a házigazda. Szeret Ustíban versenyezni? – Az egyik kedvenc helyszínem. Kilencvenhatban itt lettem junior-világbajnok, no és tavaly Európa-bajnoki bronzérmes. Eddig szép élmények kötnek a városhoz, remélem, ez a jövő hét után sem változik meg. – Alig egy hónap választja el egymástól a világ- és az Európa-bajnokságot. A vébé után hogyan készült a kontinensbajnokságra, kellett valamin változtatnia? – A világbajnokságon "túlstresszeltem” magam, ezen kellett változtatni, és úgy érzem, sikerült is. – Megmagyarázná, mit jelent a "túlstresszelés”? – Már hónapokkal korábban csak a világbajnokság járt a fejemben, pontosabban az olimpiai kvalifikáció. Mindannyian tudtuk ugyanis, hogy a vébé egyéni érmesei athéni kvótát is nyernek. Nekem pedig az a célom, hogy kvótát szerezzek, hogy ott legyek az olimpián. Mindent egy lapra tettem fel. Ez egyrészt jó, mert nagyon koncentrál, minden apróságra odafigyel az ember, de lehet rossz is, ha görcsössé válik. No, én a világbajnokságnak úgy vágtam neki, hogy kvótát kell szerezni, nincs más lehetőség. Ez bénított. Pedig tudtam, hogy még rengeteg alkalom van, hiszen jóformán el sem kezdődött a kvalifikációs sorozat, és még az Európa-bajnokság után is sok versenyen lehet kiharcolni a részvételt. – Mivel tudta megnyugtatni magát, leküzdeni a stresszes állapotot? Ha úgy vesszük, az Európa-bajnokság előtt is lehet izgulni, hiszen itt is kvalifikációt jelent az egyéni érem. – Elengedtem magam, elsősorban fejben lazítottam. Nagyon jó volt a tatai edzőtáborozás, remek volt a hangulat, élveztem, a születésnapomat is a táborban ünnepeltük. És a vébé óta tudatosítottam magamban, hogy csaknem egy teljes évem van az olimpiáig, addig bőven megszerezhetem a kvótát.