Bizakodó kapitányok

A kontinensbajnokságok korábban mindig megelőzték a világbajnokságot, az idén viszont "felborult” a versenynaptár. Nemcsak az szokatlan, hogy helyet cserélt a két világverseny, hanem az is, hogy az Eb-re későn, augusztus végén, szeptember elején kerül sor – amikor már javában pihenni szoktak a versenyzők. Most azonban a vb után sem lazíthattak, nem lehet könnyedebben venni az Eb-t, hiszen a vb-hez hasonlóan itt szintén olimpiai kvótákért (is) zajlik majd a küzdelem. A hosszú idény újabb, de még nem utolsó versenyét – decemberben ugyancsak ötkarikás kvalifikációs Világkupa-döntő zárja majd a sort – mindkét szövetségi kapitány bizakodva várja.
"A világbajnokság utáni viszonylag rövid időben a forma átmentése volt a cél. A háromhetes tatai edzőtáborozás jól sikerült, csupán megfázások és kisebb sérülések zavarták a munkát. A fiúk formája jó, csak kicsit "tompábbak”, mint a világbajnokság előtt. Remélem, a helyszínen elkapja őket a harci kedv, és a tőlük megszokott elánnal vetik magukat a küzdelembe” – vélekedett Pálvölgyi Miklós, a férfiak szakvezetője.
A kapitány a legnagyobb vetélytársnak a hazai pálya előnyét élvező, feltörekvő cseheket tartja, akik tavaly Libor Capalini révén az egyéni aranyat otthon tartották, és az újdonsült vb-bronzérmes Michal Michalík személyében már olimpiai résztvevővel is dicsekedhetnek. A mieink a pesarói vb-n nem szereztek kvótát, az Eb-ről remélhetőleg legalább egyet hazahoznak.
Kulcsár Antal női szövetségi kapitány szerint az immár kétszeres egyéni világbajnok és biztos athéni induló Vörös Zsuzsanna megközelítőleg olyan állapotban van, mint a vb előtt. A kapitány a technikai számokban jobb eredményt vár tőle, mint a júliusi vb-n. A tavalyi világbajnok Simóka Bea jobb formában van, könnyedebben mozgott, mint a vb előtt. A csapat harmadik tagja, Füri Csilla torokgyulladás miatt néhány napot kénytelen volt kihagyni, de a szakvezető szerint "Csillának olyan remek az edzettségi szintje, a kondíciója, hogy ez nem jelenthet problémát”. A korábban gyakran térdsérüléssel küszködő, egyéni induló Simóka Nóra panaszmentes, formája is biztató.
A férfi Eb-k 1987 óta íródó történetében a magyar versenyzők egyszer sem maradtak érem nélkül, míg a nők – számukra 1989 óta rendeznek Eb-t – háromszor (1998, 1999, 2002) jöttek haza dobogós hely nélkül. Versenyzőink a kontinensbajnokságokon összesen 38 érmet szereztek, ebből 20 az arany.
Ha a 12. férfi és 11. női Eb kapcsán lehet egy kérésünk, azt kívánjuk, hogy ezúttal elsősorban az egyéni medáliák száma gyarapodjon, mert az athéni részvételt is jelent. S mint tudjuk: a remek egyéni szereplés már hozza magával a jó csapateredményt is…

Az eddigi magyar Eb-érmesek

Férfiak
Egyéni
Aranyérmes (4): Demeter József (1987), Madaras Ádám (1991), Fábián László (1993), Sárfalvi Péter (1999)
Ezüstérmes (3): Fábián (1989), Hanzély Ákos (1995, 1999)
Bronzérmes (4): Fábián (1991), Kálnoki Kis Attila (1995), Fülep Sándor (2001), Balogh Gábor (2002)
Csapat
Aranyérmes (6): Madaras, Fábián, Kálnoki Kis (1991), Fábián, Kálnoki Kis, Mizsér Attila (1993), Hanzély, Kálnoki Kis, Sárfalvi (1995), Sárfalvi, Hanzély, Madaras (1999), Fülep, Balogh, Horváth Viktor (2001), Balogh, Fülep, Sárfalvi (2002). Ezüstérmes (3): Demeter József, Martinek János, Dobi Lajos (1987), Sárfalvi, Kállai Ákos, Martinek (1997), Sárfalvi, Hanzély, Balogh (1998)
Váltó
Aranyérmes (6): Fábián, Madaras, Martinek (1991), Fábián, Madaras, Mizsér (1993), Balogh, Kállai, Madaras (1997), Balogh, Hanzély, Sárfalvi (1999), Balogh, Hanzély, Sárfalvi (2000), Fülep, Horváth V., Kállai (2001)

Nők
Egyéni
Aranyérmes (1): Vörös Zsuzsanna (2000)
Csapat
Aranyérmes (1): Vörös, Simóka Bea, Füri Csilla (2000)
Ezüstérmes (2): Kovács Irén, Tulok Andrea, Temesi Krisztina (1989), Kovács, Temesi, Pécsi Mónika (1991)
Bronzérmes (1): Hortobágyi Eszter, Köblő Emese, Füri (1995)
Váltó
Aranyérmes (2): Hortobágyi, Köblő, Kulcsár Ágnes (1995), Füri, Simóka N., Vörös (2001)
Ezüstérmes (2): Heilig Anita, Kovács, Tulok (1989), Kovács, Temesi, Tulok (1991)
Bronzérmes (3): Köblő, Pécsi, Tulok (1993), Partics Katalin, Simóka B., Vörös (1997), Máthé Vivien, Simóka B., Simóka N. (2000)