Kék-feketék rózsaszín álmai

Egyszerűen arról van szó, hogy az Inter évek óta az olasz labdarúgás rejtélyes csapata, amelyik mindig elér a cél közeléig, de a célszalagot valahogy képtelen átszakítani.
A kék-feketék legutóbb 1998-ban nyertek meg egy sorozatot, az UEFA-kupát, és az azóta eltelt öt évben mindig csak "majdnem győzelmeket” arattak. A bajnokságban egy 2., egy 3., egy 5. és egy 4. hely a legutóbbi négy év mérlege, de ha még hátrébb megyünk az időben, akkor is egy 8., egy 2. és egy 3. helyet találunk, azaz hét év alatt négy dobogós helyezést – győzelem nélkül. A nagycsapatok közül az Inter nyert bajnoki címet a legrégebben, 14 éve, ami azért is szomorú, mert a klub történetében még sohasem kellett ennyit várni egy scudettóra. (Az eddigi leghosszabb várakozási idő az 1940 és 1953 közötti 13 év volt.) Nem jobb a helyzet a nemzetközi kupákban sem: az idén tavasszal a BL elődöntőjében vérzett el – vereség nélkül! – a kék-fekete alakulat a városi rivális Milannal, a későbbi győztessel szemben, míg tavaly szintén a trófeát később elnyerő Feyenoord verte ki az Intert az UEFA-kupában, a döntőbe jutás kapujában.
Az elmúlt két idény kudarcai után azt gondolná az ember, hogy Massimo Moratti klubelnök szélnek eresztette a nyáron a fél társaságot, az elnök azonban úgy döntött, hogy ad még egy évet Hector Cúpernek és a keretnek.
Az erősítésről persze nem feledkezett meg, de csak módjával nyúlt hozzá a tavaly két fontos küszöbben is eleső csapathoz.
A védelem gyakorlatilag érintetlen maradt, a dán Helveg érkezése aligha rengeti meg az erőviszonyokat. Ebben a csapatrészben három kérdésre várunk választ: Fabio Cannavaro és Materazzi "rá tud-e tenni egy lapáttal” az előző idénybeli teljesítményére, amely egyikük esetében sem volt hibátlan?; a balhátvéd pozícióját Córdoba, a fiatal Pasquale vagy a jelenleg éppen sérült Coco tudja-e tartósan kibérelni?; ha egyikük sem játszik megfelelően, lesz-e Cúpernek bátorsága átállni a háromvédős rendszerre?
A legtöbb változást a középpálya hozta, nem véletlenül, az Inter argentin edzője szerint ugyanis ez volt az a csapatrész, amely erősítésre szorult. Cúper elsősorban a szélsők teljesítményével volt elégedetlen, ezért a klub Guglielminpietrótól és Sergio Conceicaótól is "megszabadult”. (Nem mintha ők lettek volna az alapemberek, bár azért mindkettőjüknek megvoltak a maguk lehetőségei.)

A szélekre négy új ember érkezett: Luciano, Kily González, Andy van der Meyde és Fadiga, azaz egy brazil, egy argentin, egy holland és egy szenegáli. Közülük a Chievótól megvásárolt Luciano (az egykori Eriberto) az egyetlen játékos, aki jól ismeri a Serie A-t, vele kapcsolatban az a kérdés, hogy úgy játszik-e majd, mint tavaly (gyengécskén), vagy mint tavalyelőtt (fantasztikusan). Kily González csak néhány napja érkezett meg a Valenciától, és mint elmondta, egymillió euróról mondott le azért, hogy újra egykori mestere szolgálatába állhasson. Van der Meyde egyike az Ajax tehetséges fiataljainak, ami önmagában nem rossz ajánlólevél, de kérdés, hogy miként tud majd beilleszkedni egy sokkal "konzervatívabb” rendszerbe, mint amilyenben Amszterdamban játszott. (Az első barátságos mérkőzések alapján jól.) Fadiga egyelőre nem léphet pályára, mert az Inter orvosai szerint nem teljesen egészséges, de csupán pihenésre van szüksége, így remélhetőleg már az idén láthatjuk őt akcióban.
Ami a középpálya közepét illeti, innen távozott Di Biagio és Morfeo, miközben "csak” Lamouchi érkezett, de ő sem tűnik fix kezdőnek, hiszen Cristiano Zanetti, valamint a lábtöréséből felépülő Almeyda, továbbá Emre, Okan és Dalmat személyében jó néhány riválisa lesz.
A pálya középső részén akár két teljes "sort” is ki tud állítani (a nemcsak eredményesebb, hanem látványosabb játékot is ígérő) Hector Cúper, és ez a csatársorra is igaz, bár Hernan Crespo – saját akaratából – néhány napja némiképp váratlanul távozott, és a Chelsea alkalmazottja lett. A távollétében a bombabiztos pontnak számító Vieri ékpárja valószínűleg a fiatal Oba Oba Martins lesz, aki már az előző idényben is lenyűgözte a közönséget elképesztő dinamizmusával és a góljait követő tornamutatványokkal, ám szóba jöhet Kallon és Recoba is. (Mennyi edző örülne, ha két ilyen futballista nem a cserepadján, hanem a kezdőcsapatában lenne!) A sor azonban ezzel nem ért véget, hiszen ott van még az előző évet sérülés miatt kihagyó Ventola, arról nem is beszélve, hogy az utolsó pillanatban még megérkezhet Cruz is a Bolognából.
(Azt már csak nagyon halkan és zárójelben merjük megkérdezni, hogy minek három remek csatár egy olyan edzőnek, aki akkor sem mert három támadóval játszani, amikor a BL-elődöntőben két gólt kellett volna szereznie a Milan ellen…)
Egy biztos: ha az Inter ebben az idényben sem nyer semmit, akkor Hector Cúper talán már sohasem mossa le magáról, hogy ő a nemzetközi labdarúgás örök vesztese. Ha viszont összejön a siker, akkor… De erről inkább ne most tárgyaljunk.