Már nem csak nyers erő

Újraindítjuk hát az előző víkenden kimagaslót produkáló futballistákkal foglalkozó sorozatunkat, elsőként James Beattie-vel a fókuszban. A Manchester United ellen győztes gólt szerző Southampton-támadó számos duplázó – köztük Michael Owen (Liverpool), Juan Pablo Angel (Aston Villa), Alessandro Del Piero (Juventus) és Adriano (Parma) –, valamint a spanyol
bajnokságban góllal debütáló David Beckham (Real Madrid) előtt lett befutó.
James Beattie elmondhatja magáról, elsősorban rajta múlt, hogy 21 bajnoki mérkőzés után megszakadt a Manchester United veretlenségi sorozata. A naptári év első bajnoki MU-fiaskójához az kellett, hogy a southamptoni meccsen, a 88. percben Beattie egy szöglet után belevesse magát az ellenfél ötösén képződő "húsdarálóba”, és a kapus által elvétett labdát a hálóba fejelje. Hogy ez az egyszerűnek tűnő mozzanatsor mekkora jelentőségű, azt a Manchester eddigi formája mutatja – annak alapján ugyanis nem sokan tippeltek volna rá, hogy a St. Mary’s-stadionban szenvedi el első idei vereségét Sir Alex Ferguson együttese.
A mérkőzés 25 éves hőse a Les Ferdinand- és Kevin Phillips-féle angol csatárvonulatba tartozik. Ôk azok, akiknek bizonyos szempontból ódivatú a hozzállása, mert nem azzal a gondolattal kelnek és fekszenek, hogy mikor tudnak végre a nagy egyesületek valamelyikébe szerződni, láthatóan többet ér számukra a klubhűség. Mert bizonyosak lehetünk benne, Beattie-nek, ha nagyon akarta volna, lett volna lehetősége eligazolni a tipikus középcsapatnak számító Southamptonból. Ha máskor nem, most nyáron, amikor 23 gólos idény állt mögötte. (A Premiershipben csak Ruud van Nistelrooy és Thierry Henry előzte meg a mesterlövészek listáján, de az angol csatárok között ő volt az első. Owent például néggyel, Alan Shearert meg hattal előzte meg. Ezt a nyolcadik helyen végző gárdában produkálta, a csapat találatainak több mint a felét magára vállalva!)
Pedig a 2002–2003-as idény elég rútul kezdődött a számára. Eleinte nagyon nem ment a játék, a 10. fordulóban, az Aston Villa ellen volt először eredményes. Azután viszont úgy beindult, hogy kettesével-hármasával kezdte szórni a gólokat, mire novemberben a szakma, decemberben pedig a közönség szavazatai alapján ő lett a hónap legjobbja. Sven-Göran Eriksson be is hívta a válogatottba, de balszerencséjére éppen a 2003. februári, Ausztrália elleni barátságos találkozón kapott először lehetőséget, amelyet szégyenteljes játékkal 3–1-re elveszített a háromoroszlános tizenegy.
A kudarc nem törte le, továbbra is a hátán vitte a Marian Pahars és Agustin Delgado sérülése miatt a szezon nagy részében krónikus csatárhiányban szenvedő "szenteket”. A kikötőváros együttese be is jutott az FA-kupa döntőjébe (igaz, ez legfőképp nem az ő érdeme, hiszen csak egyszer, a Tottenham ellen talált be), ahol aztán az Arsenaltól kapott ki, minimális különbséggel.
Beattie egyébként még 1998 nyarán érkezett a Blackburnből, ahol nagyon kevés lehetőséget kapott, mégpedig Kevin Daviesnek a helyére, aki éppen akkor ment el a Rovershez. Első "délvidéki” szezonjában rögvest az évad legkiválóbbjának választották a helyi szurkolók, akárcsak legutóbb. S hogy a két időpont között mi történt vele, arról a Leeds United jelenlegi edzője, Peter Reid vall: "Amikor a Blackburnben játszott, én is figyeltem, de akkor még elég nyers tehetség volt. Magas, erős befejező csatár, aki jó volt a levegőben, semmi több. Félelmetes, menynyit fejlődött azóta Gordon Strachan keze alatt.”