Az utolsó simítások ideje

Gulyás István szakágvezető irányításával Mátraházán végzi felkészülését válogatottunk a szeptember 11. és 14. között zajló New York-i szabadfogású vb-re. A csapat túl van a csehországi, vlagyikavkazi magaslati edzőtáborozáson, kedden hazánk legmagasabb pontjának közelében volt a gyülekező. Ez már az utolsó simítások ideje.
Az első edzés még átmozgató jellegű. Kezdetnek húsz perc foci. Mindössze hatan vannak, a hetedik jelen lévő, Aubéli Ottó sérült. Gulyás, aki edző, orvos, pszichológus és gyúró egy személyben, dühöng, hogy kimarad a fociból, mert vele együtt páratlan lenne a létszám, és közben Aubéli Ottó bokáját rögzíti ragasztószalagcsíkokkal. Az egytekercsnyi Leukoplast pillanatok alatt ráköltözik Aubéli bokájára. "Két hete fordult ki, még nem tudom terhelni, de a vébén az elszántság nagyobb lesz a fájdalomnál” – fogadkozik Aubéli, a tavalyi teheráni világbajnokság ötödik helyezettje, s közben irigykedve nézi a focizókat. A fiatalok, a közelmúltban véget ért junior-vb bronzérmesei, a 60 kilós Wöller Gergő és a 74 kilós Hatos Gábor kaptak egy pihenőnapot, és csak szerda este csatlakoztak társaikhoz, akárcsak a 66 kilós Wöller Ákos és a 84 kilós súlycsoportban érdekelt Kiss Gergő. Ha teljes lesz a létszám, még kiélezettebb lesz a focirangadó. Az iramra azonban így sem lehet panasz, az NB I-ben megirigyelnék – szakad is a víz a fiúkról.
Sípszó. "Uraim, tegyük le a fejünket a szőnyegre, öt-hat perc hídmunka” – utasít a szakágvezető. A nyak sérülékenységéről igazán Bánkuti Zsolt, a 2001-es budapesti Európa-bajnok tudna mesélni (porckorongsérvvel januárban műtötték, most már egy titániumlemeznek és néhány csavarnak köszönhetően terhelhető a nyaka), de a többiek is tudják, milyen fontos a híd súlyát viselő nyak bemelegítése.
Gulyás a technikai elemek gyakorlása előtt Ritter csuklóját is bekötözi. Még Kijevben sérült meg, de már alig zavarja, New Yorkig teljesen rendben lesz.
Gyorsító gyakorlatok következnek: sípszóra felugrások, bukfencek, hasra vetődések, dobások. "Ilyenkor, a felkészülés utolsó szakaszában már nem lehet csodát művelni. Fejlesztjük a gyorsaságot, rövid, intenzív edzésekkel modellezzük a küzdelmet. A cél, hogy az egyórás edzés alatt legyen olyan hat perc, amikor a pulzusszám a mérkőzésekhez hasonlóan 180-200 körül mozog. A fiúk közül többen is elkezdtek fogyasztani, spórolni kell az energiával.” – magyaráz Gulyás.
Sípszó. "Uraim, szép óvatosan kezdjük el gyakorolni a fogásokat. Senki se sérüljön meg!” Már csak a finomítások vannak hátra, a munka dandárját már elvégezték. A csehországi magaslati edzőtáborban előfordult, hogy három-négy órát futottak, hegynek fel, hegynek le, vagy éppen egymást cipelték a nyakukban. Vlagyikavkazban, Gulyás szerint minden idők legjobb edzőtáborában a hihetetlenül intenzív orosz–oszét edzésmódszer eleinte megdöbbentette a magyar birkózókat, de aztán felvették a ritmust, és remek munkát végeztek.
Sípszó. "Uraim, négyszer három perc szituációs birkózás!”– hangzik a következő utasítás. Földharc, pörgetések, lábra támadások. Aubéli bokája ezt már nem bírja. Felesleges kockáztatni az újabb sérülést, inkább tucatszor megmássza a kötelet. Ily módon párja, Farkas sem tud edzeni, dühét egy jobb sorsra érdemes gumiszalaggal vezeti le a bordásfalnál. A többiek – bár igazából senkinek sincs edzőpartnere a súlycsoportjában – nem kímélik egymást, folyik az izzadság, puffannak, nyikorognak az izzadt testek a szőnyegen.
Semmi különös, ránt vállat Gulyás, ez csak egy kímélő edzés világverseny előtt.
"Remekül sikerült a felkészülésünk, a jó vébé-szereplés a cél, nem nyomaszt még minket az athéni kvóta megszerzésének terhe, hiszen erre lesz még később lehetőség – tér rá az esélyekre Gulyás. – Persze ebben a csapatban benne van, hogy három kvótával térjünk haza, de most elsősorban a világbajnokság lebeg a szemünk előtt.
Sípszó. A "kímélő” edzésnek vége, a birkózók támolyognak a csarnok öltözője felé. Levezetésül még egy-két löket kapura – már nem annyira intenzív, mint edzés előtt… –, zuhany, vacsora, pihenő. Aztán másnap minden kezdődhet elölről. Illetve, lehet, hogy lesz egy nem csekély különbség: elmarad a vacsora…