Füri: megvalósult álom

– Ennyire tetszik Ustí nad Labem? – kérdeztük az egyéni negyedik helyével olimpiai kvótát szerző, csapatban és váltóban aranyérmes versenyzőt.
– Nem Ustíban maradtam, hanem kirándulgattunk, megnéztük Karlovy Varyt és Prágát. Azok csodaszép helyek.
– Ustít nem szereti?
– Furcsa város, nem nagyon szeretem. Igaz, az sosem befolyásolt, hogy hol kell versenyezni. Nem a város szépsége vonz, ha teljesíteni kell. De ha nagyon provokál, mondhatom, hogy szeretem, hiszen két egymást követő évben jól szerepeltem itt. Tavaly ötödik lettem, most pedig negyedik, és ez olimpiai kvótát is jelent. Ha így lépegetek előre, három év múlva Európa-bajnok leszek… – mondja vidáman.
– Milyen előérzettel utazott a versenyre, figyelembe véve azt, hogy a felkészülés végén megbetegedett, edzéseket is ki kellett hagynia.
– Úgy voltam, megteszek minden tőlem telhetőt, de hogy ez mire lesz elég…? Egy hét kiesett, és azt hittem, erősségeimben, a fizikai számokban ez érződni fog. Bár az időeredményekben alig látható a kiesés, én nagyon megéreztem. Jobban elfáradtam, illetve nagyon küzdős lett az úszás és a futás, nem volt olyan könnyed, mint egyébként. De így is jól szerepeltem, köszönhetően annak, hogy előtte sokat edzettem, volt tartalékom, amihez nyúlhattam.
– Meglepően jó lövészettel kezdett, pedig ebben a számban nem voltak "tartalékai”, amikhez nyúlhatott.
– A százhatvankilenc kör nekem tényleg nagyon jó eredmény, mert ez a gyenge számom. És lehettem volna jobb is, ha nem csinálok egy óriási hibát, nem lövök hármast. Egyébként a lövészetben ha elkapom a fonalat, akkor nincs nagy baj, de ha nem megy, akkor itt a legnehezebb bármit is összehozni. Most jól ment a sütés, akármennyire remegett is a kezem.
– A jó lövészet lendületet adhatott a víváshoz.
– Sajnos, nem így történt. Az első öt-hat asszó szörnyű volt, mindet elvesztettem, és azt hittem, egész nap nem fogok tust adni. Szerencsére átlendültem ezen az állapoton, kilencszázhuszonnyolc pontot gyűjtöttem, világversenyen még sohasem vívtam ilyen jól.
– A történet vége pedig ismert, remek futásával a hetedikről a negyedik helyre jött föl, és ezzel olimpiai kvótát szerzett. Vagyis megvalósult az álma, amiért a triatlonban tett kitérőjét követően, az 1999-es margitszigeti vébé után visszatért az öttusába.
– Valóban azért tértem vissza, mert ötkarikás szám lett a női öttusa. És most olimpiai résztvevőnek vallhatom magam mindaddig, amíg egy harmadik csapattársunk meg nem szerzi az újabb kvótát. Akkor majd a kapitány dönt az Athénba utazó két versenyzőről. De egyelőre én is olimpikon vagyok, amit persze nehéz volt elhinni, és még ma sem fogtam föl igazán.
– Miért?
– Mert sokat csalódtam… vagy inkább úgy fogalmazok, nálam nehezen jöttek az eredmények. Sokat kellett várni, hogy összejöjjön minden. Már a tavalyi évem sem volt rossz, de akkor egyszer sem tudtam az első három közé kerülni. Az idén aztán összeállt az öt szám. A mexikói Világkupa-versenyen bronzérmes lettem, majd pályafutásom során először Székesfehérvárott Világkupát nyertem. És most az Európa-bajnokságon az olimpiai álmom is megvalósult.