Füredy: örökölt küzdeni tudás

– Gratulálunk, ön ezek szerint nemcsak remek birkózó, de kiváló jós is.
– Csak hittem magamban. Tudtam, hogy jól sikerült a felkészülésem, s Franciaországba utazva azt ígértem későbbi szobatársamnak, Majoros Pistinek, hogy nem tudom hányadik leszek, de egy biztos: nagyon fogok küzdeni.
– Volt ünneplés?
– Egyelőre csak egy szűk körű családi vacsora, koccintás, gratulációk. Nagyon megható volt.
– A családja ezek szerint teljes mértékben támogatja önt?
– Igen, édesanyám birkózókörökben nőtt fel, a bátyja, azaz az én nagybátyám ugyanis Tóth István kétszeres világbajnok.
– Ja, ilyen gyökerekkel könnyű!
– Mindenben támogatnak, a nagybátyámmal például nagyon sokat szoktam beszélgetni, az ő küzdeni tudása, elszántsága példaértékű számomra. Mindig ott van a háttérben, ha éppen tanácsra, segítségre van szükségem.
– Ki volt az első, aki a vébé után a Ferihegyi reptéren üdvözölte önt?
– Természetesen a barátnőm, majd az édesanyám.
– Mik voltak az első szavaik?
– Nem voltak szavak, csak egymás nyakába borultunk…

– Jól tudom, hogy tornászként kezdte gyermekkorában?
– Igen, hat évig a Ferencvárosban tornásztam, igaz, különösebb eredmény nélkül, aztán nagybátyám csábított át a birkózáshoz, és rátaláltam az igazi sportágra.
– Komáromi Tibor szakágvezető szerint tornász múltját alaposan kamatoztatja is a birkózásban.
– Az átlagos birkózónál sokkal lazábbak az ízületeim, és talán a térérzékem is jobb. Ezt általában akkor tudom felhasználni, amikor az ellenfél akciót indít ellenem: általában vissza tudok ugyanis fogni.
– Ezt Créteil-ben a kubai és a koreai is a saját bőrén tapasztalhatta…
– Mindkettejüket sikerült megkontráznom, és végül legyőztem őket. Azt hiszem, a vébé legnagyobb tanulsága az volt számomra, hogy most már mindenkit le tudok győzni.
– A 2001-es patraszi vébén már volt a mostani sikerének előszele.
– Ott a csoportból a lengyel Zawadzkin és a török Eroglun át jutottam ki, a negyeddöntőben azonban a kubai Maren megvert, és végül nyolcadik lettem. De most sikerült neki visszavágnom!
– Amikor éppen nem edzőtáborozik, mivel tölti szabadidejét?
– A Budapesti Műszaki Főiskola negyedéves hallgatója vagyok a könynyűipari mérnöki kar levelező szakán. Ilyenkor, versenyek után pihenésképpen nagy hangsúlyt fektetek a tanulásra.
– Ezek szerint gondol a jövőjére is. De mik a tervei a birkózó-pályafutása során?
– A rövid távú tervben olimpiai részvétel, méghozzá tisztes helytállás, minél jobb teljesítmény szerepel. Ha a sérülések elkerülnek, még legalább a következő olimpiáig, Pekingig birkózni szeretnék.
– Ahogyan önt ismerem, jó szereplésen ezúttal is érmes helyezést ért.
– Természetesen. Szeretnék minél több érmet gyűjtögetni. A mostani az első "vasam”. Megkóstoltam, és nagyon ízlik.
– Bele is harapott, amúgy Farkas Péter módra?
– Nem, azt az aranynak tartogatom!