Injekciókúra a brazil túra ára

– Már egy nappal a riói verseny előtt rosszul éreztem magam, hasmenésem volt, éppen csak célba értem. Utána jött az injekció, meg az infúzió, de keddre így is sikerült négy kilót fogynom. Az ÁNTSZ vizsgálja, milyen fertőzést kaphattam, reménykedünk benne, hogy csak folyadékveszteség volt, és nem lesz súlyosabb következménye. Mindenesetre a riói kellemetlenség miatt nem lehettem felhőtlenül elégedett az amerikai túrával.
– Decemberben Új-Zélandon rendezik meg a világbajnokságot, a betegsége befolyásolhatja az indulását?
– Bízom benne, hogy nem. Már sokkal jobban vagyok, sokat iszom, megpróbálom visszahozni azt a néhány kilót, és készülök a vébére. Ezen a héten amúgy is könnyű edzéseim lettek volna, a jövő héttől kezdem igazán a munkát. Még nem tudom, hogy mikor utazunk Új-Zélandra, de korábban kell kimennünk, mert nagyon kemény lesz a vébé kerékpárospályája, itthon pedig ilyenkor már nem lehet bringás edzéseket tartani.
– Olimpiai kvótát érő helyen áll, elégedett az idei eredményeivel?
– Viszonylag jó eddig ez a szezon, végig olimpiai induló helyen voltam, ez magáért beszél, az Európa-bajnokságon is jól szerepeltem, igaz, ez csak a tizennegyedik helyhez volt elegendő, de ami fontosabb, a nehéz pályán csupán minimális hátránnyal értem célba. Örültem a cancúni hetedik helynek is, nagyon nem is emelhetek ki más versenyeket, mert azoktól nem voltam elájulva. Hozzá kell tennem azt is, hogy én tudom, mi hol fájt.
– Az elmúlt években sokat küszködött a lábával.
– És ez az állapot nem múlik. Már nem is biztatnak vele, el kell fogadnom, hogy továbbra is fájni fog, így kell jól szerepelnem. Előfordul, hogy nem érzek semmit, az Európa-bajnokságon sem volt gondom, de Cancúnban például fájt, mégis sikerült jól szerepelnem. Ezzel már együtt kell élnem.

– Mexikóban ezúttal hetedik lett, hat évvel ezelőtt ugyanott Világkupát nyert. Változott azóta a pálya?
– Cancúnban mindig más a pálya, de valahogy mindig ugyanolyan. Ide-oda tologatják a teljesen sík útvonalat, de ez nem befolyásol semmit. Az úszás során megint eltévedtünk egy kicsit, ez is sűrűn előfordul Mexikóban…
– Mennyiben más ma a triatlon, mint 1997-ben volt?
– Sokkal sűrűbb lett a mezőny. A legelsők sem erősebbek vagy gyorsabbak a többieknél, s tartom, ha azt a futást tudom produkálni most is, mint amit hat éve, akkor megint nyerhettem volna.
– Mi kellene ahhoz, hogy ugyanúgy teljesítsen?
– Hogy ne fájjon a lábam… De fájni fog, úgyhogy megpróbálom így. Nem is a versenyeken zavar leginkább, elsősorban abban hátráltat, hogy nem tudom elvégezni a megfelelő intenzitású edzésmunkát. Nem adom fel, még van időnk az olimpiáig, innen próbálunk építkezni.
– Az előolimpián megismerhette az athéni pályát. Mi a véleménye róla?
– Nagyon nem erre számítottam… Hallottam, hogy lesz benne emelkedő, de arra nem gondoltam, hogy ilyen csúnya lesz az az emelkedő, a helyszínen kerestem szerelőt, hogy könnyebb áttételt rakjon a kerékpáromra. Nem szerepeltem valami fényesen, de a lehetőségem megvolt rá. Jól úsztam, bekerültem egy olyan kerékpárosbolyba, amely jól haladt, de az emelkedőn leszakadtam róla. Ilyen még nem fordult elő velem. Annak tudom be, hogy nem ilyen kemény pályára készültem, hiszen az Európa-bajnokságon hasonlóan nehéz pályán semmi gondom sem volt.
– Milyen az athéni futópálya?
– Első ránézésre teljesen sík, de futás közben rájön az ember, hogy nem egészen. Mindenesetre közel sem olyan nehéz, mint a kerékpárospálya. Összességében Sydneyben kiegyenlítettebb volt a terep, ott mindhárom számban egyformán jól kellett teljesíteni a jó eredményért, míg Athénben előnyben lesznek az erős kerékpárosok.
– Mi kell ahhoz, hogy jövőre is ott lehessen a görög fővárosban?
– Ahhoz még pontokat kell szereznem. Először is a dupla pontozású világbajnokságon, ahol szeretnék pontokat cserélni. Ha ez sikerül, már elégedett leszek. Aztán jövőre jönnek az újabb versenyek.
– A napokban a Magyar Triatlonszövetség elnöksége úgy döntött, hogy ha csupán egy kvótát szereznek a férfiak vagy a nők, nem a világranglistán legjobban álló versenyzőnk utazhat Athénba, hanem szétlövés dönt majd a magyar induló személyéről. Mit szól ehhez?
– Egy korábbi döntésüket majdnem az utolsó pillanatban változtatták meg, hiszen jövőre már csak három vagy négy lehetőségünk lesz a pontszerzésre. Elgondolkodtató, hogy egy-egy döntést akármikor megváltoztathatnak, remélem, nem lesz következő változat. Ugyanakkor egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy két magyar indulója legyen az athéni olimpia női versenyének, ehhez csak az kell, hogy a lányok úgy szerepeljenek, ahogyan az utóbbi két Világkupán tették. De az is kell hozzá, hogy ebben a kiélezett időszakban támogassák őket, segítsenek nekik minél több versenyre eljutni. Szóval, sikerülhet két kvótát szerezni, és akkor, ugye, már nem is vonatkozik rám az elnökség határozata…