Rangadó futballeredménnyel

De vajon rangadó-e még a rangadó? A Dunaújváros ugyanis elveszítette főszponzorát (habár a szurkolói transzparens még fennen hirdeti, Forever Dunaferr), a játékosok pénz nélkül maradtak, így pedig igazán nehéz minőségi hokit produkálni. Az Alba pedig olyan sérüléshullámon van túl, hogy Sajban edző alig tudott a közelmúltban három sort összeállítani. A gondok kihatással voltak természetesen a két legjobb magyar gárda interligás szereplésére is, így – noha az utóbbi hét folyamán jó eredmények születtek – a lengyel, szlovén, horvát s magyar csapatokat felvonultató sorozatban a DAC–Alba mérkőzés sajnos alsóházi összecsapás. Az idén már a Kontinentális Kupában találkoztak a csapatok, akkor a Volán 5–1-re lelépte a Kapusta-alakulatot, amely a mérkőzés előtt fogadkozott, hogy ez már egy egészen más DAC lesz. Szóval, rangadó-e még a rangadó, ahogy azt az utóbbi években megszoktuk?
Nyitásként Csibi a kék vonal környékéről eresztett el egy távoli löketet, tudván, hogy a Dunaújváros kapusa, Halmosi az idén hajlamos a megingásra, de a hálóőr ezúttal résen volt. Az Alba kezdett jobban, Fedor és Rusznyák révén veszélyeztetett, míg az első hazai kapura lövésre az 5. percig kellett várni, amikor Tokaji durrantotta rá a pakkot. Kisvártatva a Volán fölénye góllá érett. Egy villámgyors összjáték során Fodor passzolta keresztbe közvetlenül a kapu előtt a korongot, az érkező Csibi pedig közelről begyömöszölte azt. A bekapott gól nem vette el a dunaújvárosiak játékkedvét, de ezen a mérkőzésen, amit a Volán védői nem szűrtek meg, annak Budai lepkés kesztyűje, botja vagy valamely más testrésze parancsolt megálljt.

A második játékrészben a hazaiaknak akadt több helyzetük. A 25. percben hosszú percekig folyt a vita arról, hogy a korong bent volt-e a székesfehérvári kapuban, de a bíró szerint az oldalhálón csorgott le a lövés a kapuvas tövébe. Később Horváth András – igaz, hátvéd lévén nem elsősorban ez a kenyere – háromszor is bevehette volna Budai kapuját. A csapatok adósak maradtak a góllal, feszültségből azonban nem volt hiány. Amikor Szélig hátulról elsodorta az egyedül kiugró Simon Csabát, aki még neki is csapódott a kapuvasnak, a közönség büntetőért tüntetett – hiába.
Az utolsó harmadban meglepő módon újfent csak helyzetekig jutottak a küzdő felek. A Volán részéről Ondrejcik bemutatott egy remek lövőcselt, de Halmosi hárított, később Fedor iramodott meg saját kapuja elől, csodás szólót bemutatva, majd Rusznyák fektette el Halmosit, körbekorcsolyázta, ám az utolsó pillanatban felszedték ütőjét (mint a fentiekből kiderül, főleg a szlovák trió villogott). A mérkőzés végén a Dunaferr rohamozott, a Volán őrizte előnyét.
Volt itt jó taktikai csata, küzdöttek is a fiúk becsülettel, láthattunk parázs összecsapásokat, mint minden Fejér megyei rangadóan, ám valami mégis hiányzott. És nem csak a több gól…

Mestermérleg
Dusan Kapusta: – Jó taktikai csata volt, ám az utóbbi időben mindkét csapat nagyon sok mérkőzést játszott.
Branislav Sajban: – Nem játszottunk jól, viszont harcoltunk, és ami fontos, nyertünk. A fáradtság érződött a fiúk játékán, viszont Budai ezúttal is remek napot fogott ki.