Sikeres országváltás

Amikor valakinek a játékát isteni jelzővel illetik, őt pedig "Mágus” becenévre keresztelik, akkor az illető biztosan otthon van a futball tudományában. Anderson Luís de Sousára, ismertebb nevén Decóra igaz ez az állítás. A támadót, akinek minden vágya, hogy világhírnévre tegyen szert, sokáig sehol sem ismerték, egy idő után aztán Portugáliában a hírességek közé emelkedett, mígnem az idén tavasszal végre valóra vált az álma, hiszen ha még nem is akkora sztár, mint mondjuk David Beckham, de a világ labdarúgást szerető része számára már egyáltalán nem cseng idegenül a neve.
Deco Brazíliában látta meg a napvilágot, és ott is kezdte el a karrierjét, de hiába igyekezett, egyszerűen nem sikerült megismertetni magát népével, mígnem a sors úgy hozta, hogy nagyban hozzájárult az akkor már ötszörös világbajnok gárda legyőzéséhez. Ô lőtte ugyanis Portugália győztes gólját a selecao ellen 2003 márciusában, megszakítva ezzel egy 37 esztendős sorozatot – az egykori anyaország ezt megelőzően az 1966-os világbajnokságon tudta két vállra fektetni a brazil nemzeti tizenegyet. A találkozónak több érdekessége volt: először is Deco mindig arról álmodott, hogy Brazília színeiben legyen válogatott. Mivel korábban kiderült, erre nincs esélye, a középpályás portugál állampolgárságért folyamodott, ráadásul szerencséjére egykori honfitársa, Luiz Felipe Scolari vette át a 2004-es Eb-rendező nemzeti tizenegyének irányítását, ami vitathatatlan tehetsége mellett nagyban hozzásegítette, hogy a fent említett mérkőzésen debütálhasson új hazája válogatottjában. A bemutatkozását kisebb polémiák előzték meg, az ország labdarúgásának két nagyágyúja, Luis Figo, valamint Rui Costa patriotikus érzelmei miatt nyilvánosan ellenezte, hogy Deco a válogatott tagja legyen (az más kérdés, hogy a 26 esztendős játékos talán éppen őket szoríthatja ki a portugál csapatból), viszont a győztes gól után nemcsak ők, hanem az egész portugál nemzet befogadta az új fiút.

Deco persze nem egyik napról a másikra jutott el a válogatottságig, előtte végigjárta a ranglétra összes fokát. Brazíliában az alacsonyabb osztályú Corinthians Alagoanóban kergette a labdát egészen 19 esztendős koráig, amikor szemet vetett rá a Benfica. A lisszaboniak akkori vezetősége azonban úgy döntött, a futballista korántsem akkora tehetség, hogy a nagy múltú klubban szerepeljen, ezért kölcsönadta az Alvercának, amely akkor a Benfica fiókcsapata volt. Deco a kiscsapatot "lendületből” kinőtte a maga 13 góljával, csakúgy, mint következő egyletét, a Salgueirost, amelyből Fernando Santos, a Sporting jelenlegi mestere "emelte át” a Portóba az 1999–2000-es szezon hajrájában. A Das Antas-stadionban ugyan sokáig nem talált a kapuba, de már az első fellépésén nyilvánvalóvá vált, az övé a jövő a kék-fehéreknél. Először 2001 augusztusában mutatta meg az oroszlánkörmeit, amikor a Porto az ő vezetésével jutott be a Bajnokok Ligájába – ekkor hasonlította Octávio Machado edző Zinedine Zidane-hoz –, majd az igazi kiugrást az elmúlt évad hozta meg neki, amikor – a válogatottság kiharcolása mellett – a csúcsra repítette klubcsapatát. A bajnokságban nem volt ellenfele a "sárkányoknak”, végül 11 pontos fórral fejezték be az idényt a második helyezett Benfica előtt, a honi kupában is megállíthatatlannak bizonyultak, de az igazán nagy tett az UEFA-kupa elhódítása volt. Deco a Celtic elleni fináléban a "Mágus” becenévhez méltó gólpasszt adott Alenyicsevnek.
Ezután magától értetődik, hogy Decót Aranylabdára jelölték, és talán most már azon sem lepődik meg senki, hogy a Benficánál belső vizsgálatot rendeltek el annak érdekében, hogy kiderítsék, miként csúszhatott ki a játékos a klub kezei közül.