Utál futni, ezért kapus

"Buffonnak az az igazi erénye, hogy egyszerűen nincsen gyenge pontja. Ha tényleg valami rosszat kellene mondani róla, azt mondanám, hogy talán a combjai nem elég erősek, de ettől még mindenhova odaér, mert jó magas. Egyébként pedig kiváló az ütemérzéke, jól jön ki az alacsony labdákra, bátor a csatárokkal szembeni fizikai harcban, egyszóval a világ egyik legjobb kapusa”

Gianluca Pagliuca, 2003. május


Sokak szerint Gianluigi Buffon ma a világ legjobb kapusa. Jobb, mint Oliver Kahn, jobb, mint Nelson Dida, jobb, mint Iker Casillas és jobb, mint Francesco Toldo. Meg persze a többieknél is jobb, csak éppen ez az öt kapus fért föl a France Football ötvenes listájára.
Pedig Kahn (talán) izmosabb, Toldo (talán) jobban jön ki a magas labdákra, Iker Casillas (talán) több bravúrt mutat be, Didának (talán) jobb a mozdulatgyorsasága.
De valahogy ha az ember összerakná képzeletbeli világválogatottját, a névsor valószínűleg Buffon nevével kezdődne, és nem valaki máséval.
Így volt ezzel az UEFA is, amely a 2002–2003-as Bajnokok Ligája-idény legjobb játékosának (figyelem: nem legjobb kapusának, hanem legjobb játékosának!) választotta meg az olasz hálóőrt, amin sokan csodálkoztak, ha másért nem, hát azért, mert a manchesteri fináléban éppenséggel nem Buffon csapata, a Juventus, hanem Dida gárdája, a Milan nyert, arról nem is beszélve, hogy Gigi "csak” két, míg a brazil három tizenegyest semlegesített.
Az UEFA szakembereit persze nem kell félteni: ők nem egyetlen meccs, hanem a szeptembertől májusig tartó menetelés alapján hozták meg a döntésüket, márpedig úgy ítélték meg, hogy az egész sorozatban látott mintegy ötszáz játékos közül Buffon nyújtotta a legjobb átlagteljesítményt.
Pedig a BL 2002–2003-as kiírása nem kezdődött valami jól Buffon szempontjából, hiszen Rotterdamban elkerülhető gólt kapott a Feyenoordtól: Van Hooijdonk szabadrúgásánál előbb Fresi, majd Nedved ugrott ki a sorfalból, hogy megzavarja a hollandot, aki azonban harmadszorra is nyugodtan futott neki a labdának, és bevarrta a hálóba, amitől Buffon majdnem idegrohamot kapott. (Ráadásul Nedved begyűjtött egy teljesen felesleges sárga lapot, aminek hónapokkal később igen súlyos következménye lett.)

Ezt követően viszont a Supermannek becézett kapus főszereplője volt a nagy menetelésnek, amely során az első csoportkörben a hollandokon kívül a Newcastle-t és a Dinamo Kijevet előzte meg a torinói gárda, míg a másodikból a Manchester United mögött, de a Basel és a Depor előtt jutott tovább.
A Barcelona elleni negyeddöntőben és a Real elleni elődöntőben Buffon már igazi parádét mutatott be, akárcsak a fináléban, amikor varázslatos sebességgel és reflexszel ért le a bal alsó sarokba Filippo Inzaghi fejesénél. Aztán a büntetőpárbajban megfogott még két tizenegyest, és igazán nem ő tehetett róla, hogy Dida még nála is ügyesebb volt három kivédett lövéssel. Pontosabban Buffon tudott volna tenni még valamit: készen állt arra, hogy ő is bevegye kollégája kapuját. "Ha a döntő végén nem lettünk volna meg öten az első sorozathoz, akkor én mindenképpen jelentkeztem volna. Az U16-os és az U18-as válogatottban is rúgtam büntetőket, és most sem jöttem zavarba” – mondta az elveszített döntő másnapján, és talán Lippi mester sem bánta volna meg, ha a hibázó Trezeguet, Zalayeta, Montero trió valamelyik tagja helyett Gigi áll a labda mögé…
Azt persze kevesen tudják, hogy a Carrarából, a márvány hazájából származó Buffon eredetileg nem kapus, hanem középpályás, sőt, néha szélső volt, és csak tizenkét éves korától állt a háló elé: "A legenda azt tartja, hogy gombfociban a kameruni N’Kono volt a kedvencem, és miatta lettem kapus, de ez nem igaz: egyszerűen lusta voltam annyit futni, amennyit kellett volna.”

Futni talán lusta volt, de sportolni szerencsére nem, ami persze nem véletlen: az édesapja, Adriano olasz juniorbajnok volt súlylökésben, az édesanyja, Maria Stella 57.54 méterrel 16 éven át tartotta tartotta a diszkoszvetés országos csúcsát, két nővére, Guendalina és Veronica első osztályú röplabdázó volt, míg az egyik nagybátyja, Angelo Masocco az A1-ligában kosarazott. És akkor még nem is említettük a leghíresebb rokont: Lorenzo Buffont, édesapja másodunokatestvérét, aki a Milan, a Genoa és az Inter kapusaként 15-ször szerepelt az olasz válogatottban az ötvenes-hatvanas évek fordulóján.
Áttételesen vagy közvetlenül nekik is köszönhetjük, hogy ma játszik a Juventusban egy Gianluigi Buffon nevű kapus, aki a BL-döntőt ugyan elbukta, de 2003-ban megnyerte az olasz bajnokságot, majd az Olasz Szuperkupában is első lett, és közben Eb-részvételhez segítette az olasz válogatottat, amelynek 20 éves kora óta tagja.