Az év vége felé közeledve nem meglepő, hogy hetek óta zajlik az ilyenkor megszokott találgatás, az idén ki kapja meg a tekintélyes France Football Aranylabdáját. A szaklap már közzétette az ötven jelöltjét, közülük kerül ki az a játékos, aki néhány nappal karácsony előtt átveheti a megtisztelő díjat. Hagyományos sorozatunkban a 25, általunk leginkább esélyesnek tartott jelöltet mutatjuk be.
Gianluigi Buffon középpályásként kezdte karrierjét, de kapusként lett világsztár
Gianluigi Buffon középpályásként kezdte karrierjét, de kapusként lett világsztár
"Buffonnak az az igazi erénye, hogy egyszerűen nincsen gyenge pontja. Ha tényleg valami rosszat kellene mondani róla, azt mondanám, hogy talán a combjai nem elég erősek, de ettől még mindenhova odaér, mert jó magas. Egyébként pedig kiváló az ütemérzéke, jól jön ki az alacsony labdákra, bátor a csatárokkal szembeni fizikai harcban, egyszóval a világ egyik legjobb kapusa”
Gianluca Pagliuca, 2003. május
Sokak szerint Gianluigi Buffon ma a világ legjobb kapusa. Jobb, mint Oliver Kahn, jobb, mint Nelson Dida, jobb, mint Iker Casillas és jobb, mint Francesco Toldo. Meg persze a többieknél is jobb, csak éppen ez az öt kapus fért föl a France Football ötvenes listájára. Pedig Kahn (talán) izmosabb, Toldo (talán) jobban jön ki a magas labdákra, Iker Casillas (talán) több bravúrt mutat be, Didának (talán) jobb a mozdulatgyorsasága. De valahogy ha az ember összerakná képzeletbeli világválogatottját, a névsor valószínűleg Buffon nevével kezdődne, és nem valaki máséval. Így volt ezzel az UEFA is, amely a 2002–2003-as Bajnokok Ligája-idény legjobb játékosának (figyelem: nem legjobb kapusának, hanem legjobb játékosának!) választotta meg az olasz hálóőrt, amin sokan csodálkoztak, ha másért nem, hát azért, mert a manchesteri fináléban éppenséggel nem Buffon csapata, a Juventus, hanem Dida gárdája, a Milan nyert, arról nem is beszélve, hogy Gigi "csak” két, míg a brazil három tizenegyest semlegesített. Az UEFA szakembereit persze nem kell félteni: ők nem egyetlen meccs, hanem a szeptembertől májusig tartó menetelés alapján hozták meg a döntésüket, márpedig úgy ítélték meg, hogy az egész sorozatban látott mintegy ötszáz játékos közül Buffon nyújtotta a legjobb átlagteljesítményt. Pedig a BL 2002–2003-as kiírása nem kezdődött valami jól Buffon szempontjából, hiszen Rotterdamban elkerülhető gólt kapott a Feyenoordtól: Van Hooijdonk szabadrúgásánál előbb Fresi, majd Nedved ugrott ki a sorfalból, hogy megzavarja a hollandot, aki azonban harmadszorra is nyugodtan futott neki a labdának, és bevarrta a hálóba, amitől Buffon majdnem idegrohamot kapott. (Ráadásul Nedved begyűjtött egy teljesen felesleges sárga lapot, aminek hónapokkal később igen súlyos következménye lett.)
A France Football elismerésére pályázó további játékosokról Aranylabda-szavazás 2003 című összeállításunkban olvashat.
Ezt követően viszont a Supermannek becézett kapus főszereplője volt a nagy menetelésnek, amely során az első csoportkörben a hollandokon kívül a Newcastle-t és a Dinamo Kijevet előzte meg a torinói gárda, míg a másodikból a Manchester United mögött, de a Basel és a Depor előtt jutott tovább. A Barcelona elleni negyeddöntőben és a Real elleni elődöntőben Buffon már igazi parádét mutatott be, akárcsak a fináléban, amikor varázslatos sebességgel és reflexszel ért le a bal alsó sarokba Filippo Inzaghi fejesénél. Aztán a büntetőpárbajban megfogott még két tizenegyest, és igazán nem ő tehetett róla, hogy Dida még nála is ügyesebb volt három kivédett lövéssel. Pontosabban Buffon tudott volna tenni még valamit: készen állt arra, hogy ő is bevegye kollégája kapuját. "Ha a döntő végén nem lettünk volna meg öten az első sorozathoz, akkor én mindenképpen jelentkeztem volna. Az U16-os és az U18-as válogatottban is rúgtam büntetőket, és most sem jöttem zavarba” – mondta az elveszített döntő másnapján, és talán Lippi mester sem bánta volna meg, ha a hibázó Trezeguet, Zalayeta, Montero trió valamelyik tagja helyett Gigi áll a labda mögé… Azt persze kevesen tudják, hogy a Carrarából, a márvány hazájából származó Buffon eredetileg nem kapus, hanem középpályás, sőt, néha szélső volt, és csak tizenkét éves korától állt a háló elé: "A legenda azt tartja, hogy gombfociban a kameruni N’Kono volt a kedvencem, és miatta lettem kapus, de ez nem igaz: egyszerűen lusta voltam annyit futni, amennyit kellett volna.”
Névjegy
GIANLUIGI BUFFON Született: Carrara, 1978. január 28. Állampolgársága: olasz Posztja: kapus Magassága/testsúlya: 190 cm/88 kg Válogatott mérkôzései/góljai száma: 42/0 Klubjai: Parma (1994–2001), Juventus (2001–) Legnagyobb sikerei: UEFA-kupa-gyôztes (1999), 2x olasz bajnok (2002, 2003), Olasz Kupa-gyôztes (1999), 3x Olasz Szuperkupa-gyôztes (1999, 2002, 2003), U21-es Európa-bajnok (1996)
Futni talán lusta volt, de sportolni szerencsére nem, ami persze nem véletlen: az édesapja, Adriano olasz juniorbajnok volt súlylökésben, az édesanyja, Maria Stella 57.54 méterrel 16 éven át tartotta tartotta a diszkoszvetés országos csúcsát, két nővére, Guendalina és Veronica első osztályú röplabdázó volt, míg az egyik nagybátyja, Angelo Masocco az A1-ligában kosarazott. És akkor még nem is említettük a leghíresebb rokont: Lorenzo Buffont, édesapja másodunokatestvérét, aki a Milan, a Genoa és az Inter kapusaként 15-ször szerepelt az olasz válogatottban az ötvenes-hatvanas évek fordulóján. Áttételesen vagy közvetlenül nekik is köszönhetjük, hogy ma játszik a Juventusban egy Gianluigi Buffon nevű kapus, aki a BL-döntőt ugyan elbukta, de 2003-ban megnyerte az olasz bajnokságot, majd az Olasz Szuperkupában is első lett, és közben Eb-részvételhez segítette az olasz válogatottat, amelynek 20 éves kora óta tagja.