Érzékeny pont a kezdősúly

– Mivel foglalatoskodik így december közepén? – kérdeztük Krutzlert, aki a kevéssé sikeres tavalyi esztendő után az idén rátalált legjobb önmagára.
– Keményen pihenek. A vébé után egy külföldi utat is beterveztünk a barátommal, végül nem jött össze, nem volt rá keret.
– Furcsa ezt hallani egy világbajnoki ezüstérmes szájából.
– Talán később anyagilag is kamatozik a vancouveri eredményem.
– Még csak meg sem ünnepelte az ezüstöt?
– Az elmúlt szombaton jutottam haza, Szombathelyre, addig erre sem volt időm. Most meséltem először részletesen a családnak az élményekről, hiszen a vébé után ide-oda kellett futkosnom, nagyon sok interjút adtam.
– Miért éppen Vancouverben klappolt minden?
– Már a márciusi Savaria-kupán országos csúcsokat emeltem, aztán a BorsodChem Nagydíjon hiába éreztem magam olyan erősnek, mint Kanadában, nem mutatkozott meg jó eredményben. Szerintem azért ment olyan jól a vébén, mert eleve erre készültünk az egész évben, ennek rendeltünk alá mindent, és még a formaidőzítésem is sikerült.
– Pedig felemásan készült fel a viadalra: egy darabig az edzőtáborban, aztán otthagyva azt a klubjánál folytatta. Mi ennek az oka?
– Az, hogy levelezőn végzem a gimnáziumot, és egy idő után képtelen voltam összeegyeztetni a kettőt. Heti háromszor kell iskolába járnom, kedden és csütörtökön úgy tudtam elszabadulni, hogy miután végeztem Tatán a délelőtti edzéssel, rohannom kellett a suliba, ahol este negyed kilencig tanultam. Reggel aztán megint beülni az autóba, és irány az edzőtábor.
– Aztán besokallt?
– Idegileg kikészültem, labilissá váltam, a fejemre esett még a nyolcvan-kilencven kiló is. Akkor azt mondtam: ez így nem mehet tovább, és a dominikai edzőtáborozás előtt három héttel véget vetettem ennek az időszaknak. Ha nem így teszek, csőd lett volna a világbajnokság.
– Máskor is a sarkára szokott állni, olyannyira, hogy dacossága miatt több konfliktusa is származott már. A mindennapi életben is ilyen?
– Igen. Bizonyos értelemben talán önző is vagyok, illetve inkább makacs. Kimondom, amit gondolok, és ebből kellemetlenségeim adódnak, akár a szövetségi kapitánnyal is.
– Ezt a sztorit sajnos ismerjük. A tavalyi Európa-bajnokságon addig erősködött Zsuga Imre szakvezetőnek ellentmondva, míg ki nem esett, de Vancouverben is nagyobb súlyon akart kezdeni, mint a kapitány.

– A kezdősúly kérdése mindig érzékeny pont nálam, mert ha egyértelműen érzem, hogy kirobbanok az erőtől, akkor nem akarok feleslegesen óvatoskodni. Az az Eb annyiban más volt, hogy dupla vagy semmi alapon mentem, nem akartam lemaradni Popova és Habirova mögött. Vancouverben viszont tisztában voltam azzal, hogy az olimpiai kvótaszerzés miatt a csapatérdekeket maximálisan figyelembe kell venni, más kérdés, hogy így is többre tartottam magam, mint amit Zsuga Imre javasolt. Végül kompromisszum született, és nem sült el rosszul a verseny.
– Ez volt a második éve a BKV Előre emelőjeként, addig a Haladásnak szállította az eredményeket. Hogy sikerült megszokni a fővárost a csendes Szombathely után?
– Hát, nem volt könnyű, ez a nyüzsgés számomra inkább idegesítő volt. Majdnem egy év után illeszkedtem be, és örültem, amikor a tömegközlekedéssel járó tolongás véget ért, és autóm lett.
– Bulizni szerető lányként akár jól is jöhetett a fővárosi kavalkád.
– Valóban szeretek szórakozni, de egyáltalán nem járok el többet, mint korábban. Nem is nagyon tudnék, mert ha valamilyen nagy versenyre készülök, egy-két hónappal előtte már nem tehetem meg.
– Az orrpiercing és a Dominikán elkészített, Vancouverben szerencsét hozó rasztafrizura után nem tervez valamilyen változást a megjelenésében?
– Nem, sőt, a rasztafrizurától négy napja már megszabadultam. Ahogy nőtt a hajam, úgy nőtt le az új frizura, és már nem mutatott szépen. De nem is akarom újra megcsináltatni, érdekes volt egyszer is kipróbálni.
– Mit vár az új esztendőtől a súlyemelő-pódiumon, elsősorban az olimpián?
– Egyelőre csak feltételesen fogalmazhatok, hiszen a három kvóta közül nem biztos, hogy én kapom az egyiket. De ha ott leszek Athénban, akkor nagyon nehéz dolgom lesz. Abban csak reménykedem, hogy a kínaiak a hatvankilenc kilóban nem indítanak versenyzőt, de ott van még az orosz Popova és Kaszajeva, a thaiföldi Thongsuk, vagy a kolumbiai Medina. Vagyis az egytől hatodik helyig bármelyik benne van a pakliban.

Az év külföldi sportolója: Hosszein Reza Zadeh

Hosszein Reza Zadeh "csak” megnyerte a vancouveri olimpiai kvalifikációs világbajnokságot, tőle ugyanis már az is csalódás, ha nem dönti meg valamelyik világcsúcsot. Az irániak ólomsúlyú olimpiai és világbajnoka a kanadai városba is úgy érkezett, hogy összetettbeli rekordját, a 472.5 kilót közelebb srófolja a 480-as, jelenleg megállapított álomhatárhoz, aztán megelégedett az egyszerű győzelemmel. Azért ne felejtsük, a májusban a barcikai BorsodChem Nagydíjon is induló szelíd óriás az Ázsia-bajnokságon 113 kilóra javította szakításban a földkerekség legjobb eredményét, így a kiugró teljesítményt sem kérhetjük tőle számon éves viszonylatban. A nőknél megannyi kínai vagy éppen thaiföldi versenyző akadt, aki sorra semmisítette meg a korábbi rekordokat, de ők ismertségben, népszerűségben, a feléjük áradó szeretetben fel sem érhetnek az Irán azeri határánál fekvő városban, Ardebilben éldegélő, szófukar Reza Zadehhel. Vancouverbe például irániak százai érkeztek megcsodálni őt, aminek hatására megerősítették a biztonsági készenlétet a helyi hatóságok.