Börtönévek – ezrével

Egyszeriben világossá válik az összefüggés, ha olimpiai keretek közé helyezzük az eseményeket. A nemzetközi terrorizmus sokkoló időszakában élünk, és a tragikus tanulságok szerint az olimpiai eszme és mozgalom sem jelent szent kivételt, ellenkezőleg, a leghatásosabb, tehát kiemelten védelemre szoruló célpontnak számít. Olyan kor a miénk, amelyben ausztrál turisták, japán békeküldöttek, olasz és spanyol rendfenntartók, izraeli és palesztin gyerekek váltak, válnak nap mint nap erőszakos cselekmények ártatlan áldozatává. Mindeközben Athén 2004-es játékaira készülünk. Történetesen ezért is irányítjuk figyelmünket éppen a görög fővárosra, közelebbről egyik különleges bíróságára.Egy hibásan időzített bomba a kijelölt bankhoz vezető úton a kelleténél korábban robbant fel a "kézbesítő” személygépkocsijában 2002. június 29-én Athén kikötővárosában, Pireuszban. Súlyosan megsérült vezetőjéről, a 40 esztendős Szavvasz Ksziroszról, egy ortodox papi méltóság fiáról ápolása, kihallgatása, majd a kocsi átkutatása közben kiderült: tagja a hírhedt November 17. nevű, immár 28 éve büntetlenül garázdálkodó szélsőbaloldali terrorista csoportnak, amelynek 23 gyilkosság róható fel, és a 2004. évi játékok idejére tervezett akciójától a szervezőbizottság is rettegett.Sohasem látott elővigyázatossági intézkedések közepette, nem kevesebb mint kilenc hónapnyi előkészítés után kezdődött meg a szervezet 19 tagjának pere (közöttük az egyetlen nőé, akit később – három férfi társával együtt – bizonyítékok hiányában felmentettek). A bírósági procedúra befejező szakaszára az ország legszigorúbban őrzött börtönének egy leginkább bunkerhez hasonlatos tárgyalótermében került sor a napokban. A November 17. terroristacsoport alapítója és vezetője (az 1973. évi athéni diákfelkelés napjára emlékeztet a szélsőségesen radikális szervezet elnevezése), a most 58 esztendős matematikus, Alekszandrosz Jotopulosz vállalta a politikai felelősséget az elkövetett cselekményekért – gyilkosságok, robbantások, bankrablások –, ám ezzel együtt sem vallotta bűnösnek magát. A bírósági eljárást "brit-amerikai fabrikációnak” nevezte, Görögországot amerikai kolóniának titulálta. "Ez a bírósági eljárás cirkusz, megtestesült igazságtalanság, mint a kapitalizmus maga.”Az eredeti mesterségét tekintve tehetséges ikonfestő, Szavvasz Kszirosz – akinek rosszul időzített bombája miatt bukott le az egész titkos társaság – szintén beismerően vallott politikai felelősségéről, de ugyancsak tagadta bűnösségét, s nyomatékosította: vallomását kegyetlen módszerekkel, valamint gyógyszerek hatására kényszerítették ki belőle. A szervezet hóhéri teendőit, a kivégzéseket túlnyomórészt a főfoglalkozását tekintve békésnek vélhető méhész, Dimitrusz Kufodinasz hajtotta végre – bizonyítottan legalább kilenc esetben. A terror csaknem három évtizedes görögországi tombolása idején elkövetett bűncselekmények ismertetése több mint hat órát vett igénybe, és a vizsgálóbíró kénytelen volt egyik beosztottjának átadni a vádiratot, mert elvesztette a hangját… A November 17. számláján megközelítőleg 2500 bűneset szerepelt. Ehhez még tudni kell, hogy a halálbüntetést nem ismerő görög törvénykezés rendjében az elévülés ideje húsz év, aminek következtében az első nyolc esztendőben végrehajtott bűncselekményekért, ha egyáltalán szerepelnek a listán, ítélet már nem szabható ki (a nyomozás adatai szerint négy politikai gyilkosságért, köztük a legelsőért sem, amelyet még 1975-ben az amerikai Richard Welch, a CIA athéni irodájának vezetője ellen követtek el). A napokban elérkezett az igazság(szolgáltatás) pillanata, az ítélethirdetés. Margaritasz Mihaelisz bírónőnek csaknem másfél órára volt szüksége ahhoz, hogy felsorolja, indokolja és kihirdesse a verdiktet. A felmentettek után a szervezet megmaradt 15 vádlott tagjára – a 19 bizonyított gyilkosságért és a több mint 2000 egyéb bűncselekményért – együttesen 55 életfogytiglani fegyházbüntetést, továbbá több mint 11 000 évre rúgó börtönbüntetést s pluszként átlagosan fejenként 21 000 angol fontnak megfelelő pénzbüntetést róttak. "Alapvetően elvetemült sztálinista fegyveres banda volt ez – mondta Hrisztosz Lambru főügyész. – Ezeknek a bűnözőknek nincs helyük a társadalomban.”Az, hogy a több mint ötven életfogytiglani büntetés miként oszlik meg az elítéltek között, nem különösebben érdekes, legfeljebb azt említjük meg, hogy az elsőrendű vádlott, az "agytröszt” Jotopulosz 21-et kapott a kiszabott 55-ből. Ellenben fontosabb a nemzetközi sport és az olimpiai játékok szempontjából, hogy ez a negyedszázadon át büntetlenül pusztító terrorszervezet aligha fenyegeti már a 2004-es athéni játékokat, a várost, ahol a bűncselekményei java részét elkövette. Egy súlyos fenyegetéssel, egy konkrétnak nevezhető veszéllyel kevesebb, s ez igaz még akkor is – az ítélet nem jogerős, fellebbezések következnek –, ha a bíróság harmadolja az ítéleteket, amire persze nincs esély. Maradna akkor is bőven elég ítélet, amely rács mögött tartaná az elkövetőket életük végéig. Reménytkeltő tény ezen felül az is, hogy a görög szervezők sok száz millió dollárt áldoznak az emberileg elérhető legteljesebb biztonság érdekében. Mindezzel együtt – kényszerűen követve a világon gyakorta bekövetkező tragikus terroreseményeit – még e ráfordításokat sem tekinthetjük garanciának. Semmit… Azt sem, hogy maga a mennybéli földi helytartója, II. János Pál pápa fohászkodott Rómában – Athénra utalva – az olimpiai fegyvernyugvás majdani sikeréért. Az Úr bizonyára érti, mi meg áldjuk a szavát. De vajon mások, akikhez az üzenet elsősorban szól, egyáltalán meghallják-e? És ha igen – számít ez bármit is?