Az év vége felé közeledve nem meglepő, hogy hetek óta zajlik az ilyenkor megszokott találgatás, az idén ki kapja meg a tekintélyes France Football Aranylabdáját. A szaklap már közzétette az ötven jelöltjét, közülük kerül ki az a játékos, aki néhány nappal karácsony előtt átveheti a megtisztelő díjat. Hagyományos sorozatunkban a 25, általunk leginkább esélyesnek tartott jelöltet mutatjuk be.
Ronaldót a szövetségi kapitányok a 2003-as év harmadik legjobbjának választották
Ronaldót a szövetségi kapitányok a 2003-as év harmadik legjobbjának választották
"Úgy szeretnék futballozni a Barcelonában, mint annak idején Ronaldo." Ronaldinho, 2003. július
A FIFA-szavazás végeredményének minapi kihirdetése bizonyítja: Ronaldóval mindig számolni kell. Úgy tűnik, nemcsak a mezei szurkolókra, a szövetségi kapitányokra is mély benyomást tettek-tesznek rakétaszerű megiramodásai, követhetetlen biciklicselei és váratlan lövései – amelyeknek köszönhetően egyébként vezeti a spanyol bajnokság góllövőlistáját –; hiába állapítjuk meg hideg fejjel, hogy nem zárt kimagaslóan jó évet a brazil zseni (illetve, legfrissebb beceneve szerint "dagi”, de erre még visszatérünk).
A France Football elismerésére pályázó további játékosokról Aranylabda-szavazás 2003 című összeállításunkban olvashat.
Mindazonáltal az is megítélés kérdése, hogy mi számít jó évnek, mert tavasszal igencsak szorgalmasan termelte a gólokat a Primera Divisiónban, és emlékezhetünk, amikor a Juventus elleni BL-elődöntő-visszavágó hajrájában beállt, szinte azonnal kiharcolt egy tizenegyest. Figo kihagyta, így a Real kiesett, de sokak fejében megfordult: ha Ronaldót nem akadályozza sérülése, ergo Vicente del Bosque nem fél kezdettől fogva játszatni, talán másképp alakul a párharc sorsa. Ettől függetlenül kétségtelen, hogy a vb-gólkirály idei teljesítményének gyenge pontja a nemzetközi kupás szereplése volt. Tisztelői bizonyosan hiányolták tőle, hogy a Bajnokok Ligájában szerzett találatainak száma elmaradt Ruud van Nistelrooy vagy Filippo Inzaghi produkciója mögött.
Névjegy
RONALDO Született: 1976. szeptember 22., Bento Ribero Állampolgársága: brazil Posztja: csatár Magassága/testsúlya: 183 cm/78 kg Válogatott mérkôzéseinek/góljainak száma: 74/50 Klubjai: Social Ramos Clube (1990–91), Sao Cristovao (1991–93), Cruzeiro (1993–94), PSV (1994–96), Barcelona (1996–97), Internazionale (1997–2002), Real Madrid (2002–) Legnagyobb sikerei: 2x világbajnok (1994, 2002), vb-ezüstérmes (1998), 2x Copa América-gyôztes (1997, 1999), Copa América-ezüstérmes (1995), Konföderációs Kupa-gyôztes (1997), olimpiai bronzérmes (1998), KEK-gyôztes (1997), UEFA-kupa-gyôztes (1998), Világkupa-gyôztes (2002), spanyol bajnok (2003), Minas Gerais állam bajnoka (1994), Holland Kupa-gyôztes (1996), 2x Spanyol Szuperkupa-gyôztes (1996, 2003), a Super Copa gólkirálya (1993), Minas Gerais állam gólkirálya (1994), 2x holland gólkirály (1995, 1996), spanyol gólkirály (1997), 3x az év játékosa a FIFA szavazásán (1996, 1997, 2002), 2x aranylabdás (1997, 2002), a világbajnokság legjobb játékosa (1998), 3x az év játékosa a World Soccer szavazásán (1996, 1997, 2002), 2x az év játékosa az Onze Mondial szavazásán (1997, 2002), az év játékosa Olaszországban (1998), a világbajnokság gólkirálya (2002)
Aztán nem alkotott maradandót a válogatottban sem, de ez nem az ő bűne, hiszen a "selecao” alig játszott tétmérkőzést. Azon a három vb-selejtezőn, amelyen ott volt, persze odatette magát, háromszor rezegtette meg a riválisok hálóját, az Uruguay elleni, kevéssé dicsőséges hazai 3–3 során például duplájával megmentette Brazíliát története első otthon elszenvedett vb-selejtező-vereségétől. Visszatérve a gúnyolódásra, nehéz lenne komolyan venni azokat, akik kövérnek bélyegzik, hiszen kezdősebessége már-már a fénykorában lévő Romárióét idézi, és a labdával sem nagyon hagyja lefutni magát, bár megengedjük, egy Cooper-teszten lehet, hogy nagyon kikapna mondjuk Edgar Davidstól. (Szimbolikus volt a néhány héttel ezelőtt játszott Real–Atlético madridi rangadó esete, amely előtt a vetélytárs szakvezetője, Gregorio Manzano nem átallotta – igaz, dicséretek közé ágyazva – a "dagi” jelzővel illetni, mire Ronaldo a meccs 14. másodpercében bevette az Atlético kapuját…) De hagyjuk is a súlyát, az a fontos, hogy az Internél töltött, sérülésekkel tarkított idő keserűsége után végre jól érzi magát egy, a habitusához tökéletesen illő együttesben. A Realnál egyszerre öten-hatan szolgálják ki, amire, ne tagadjuk, szüksége is van, elvégre mára a lehető legtipikusabb befejezőcsatárrá nőtte ki magát. Nem véletlen, hogy épp az idén jelentette be, legfőbb vágya megdönteni Pelé válogatottbeli gólcsúcsát. Már csak 28 egységre van tőle.