Bronzérmes a Kapusta-csapat

Az első két meccsen teljesítették is a penzumot, a hollandokat 5-1-re, az olaszokat 4–0-ra, tehát felettébb magabiztosan nyerték. Vajon képes lesz-e a magyar csapat megállítani a jó passzban lévő házigazdákat?
Eljött a hétvége, a mindent eldöntő meccs, az eddig szerényen látogatott maribori jégcsarnok is megtelt szlovén szurkolókkal, akik síppal, dobbal (nádihegedű azért nem volt), énekszóval alaposan hangot is adtak meccs utáni ünneplési szándékuknak.
A szlovén csapatnak elég a döntetlen is, a magyaroknak nyerniük kell. Ha a bravúr összejön, ez lenne a magyar hokiválogatott első tornagyőzelme az Eurotour sorozat történetében, az eddigi legjobb a legutóbbi állomáson, a budapesti Hat Nemzet Tornán elért második helyezés. A sorozat két éve íródó történetében eddig háromszor találkoztunk a szlovénokkal: tavaly Nottinghamben 3–1-re kikaptunk, hazai pályán, a Dunaújvárosban és Székesfehérvárott rendezett Négy Nemzet Tornán 2–2-es döntetlent játszottunk, idén Clautban 5–3 arányban ismét alulmaradtunk. Míg az Interligában klubcsapataink felül tudják múlni a Jesenicét, Olimpiját, válogatott szinten valahogy az utóbbi időben nem sikerül zöld ágra vergődni a rendkívül agresszív, kemény "odaütős" hokit játszó szlovénekkel, akiket már egy finn edző, Kari Savolainen irányít. A magyar oldalon Tokaji magánügyei miatt kénytelen volt hazautazni, Ladányi fájlalta a derekát. Nem jó előjelek…
Itt már csak a magyar virtus segíthet.
Budainak csak a negyedik percben kellett először védenie, de ezután beindult a hazai attaközön. Előbb Rodman lövését kellett fognia, majd Lajevec lökete után a cseh Extraligában, a Pardubicében vitézkedő Razingar duplázását mentette látványos robinzonáddal. Azt azonban sejteni lehetett, hogy a nyomást nem bírjuk sokáig. A nyolcadik percben Vnuk lőtte vissza a kapunk mögül a korongot, érkezett Pretnar és vezetéshez juttatta a szlovénokat. Szerencsére gyorsan érkezett a válasz: Gröschl csodás szólót mutatott be, átfűzte a védőt, majd elegánsan Glavic hálójába lőtt. A harmad közepére kiegyenlítődött a játék, mégis újabb gólt kaptunk. Zajc a kék vonalon túlról eresztette el, az eddig remeklő Budai lábai között azonban bevánszorgott a korong a magyar hálóba.

A torna eddig legjobb szlovénja, az osztrák első osztályban, a Feldkirch csapatában játszó, és a kanadai táblázaton élen álló Tomaz Vnuk lőhetett volna az üres kapuba.
A nehéz első harmad végén rövid ideig kettős emberelőnyben játszhattunk, nem sikerült gólt lőni, mint ahogyan a második játékrész elején sem. Mindkét oldalon rengeteg helyzet akadt, előbb Terglav előtt csúszott el a korong a magyar kapu torkában, majd Borbás durrantotta rá az ellentámadásból. Peterdi, majd a túloldalon Klinar lőtt a kapusba. Ami leginkább aggasztó volt, hogy az ellenfél állandó nyomás alatt tartotta kapunkat, néha percekre beszorultunk. Aztán sajnos jött ismét Vnuk! Budai előtt addig forgolódott, míg a kapus lefeküdt, akkor pedig gyakorlatilag háttal a kapunak, beemelte a korongot. Továbbra is a szlovének veszélyeztettek többször, bár Tőkési lövése is beakadhatott volna, Sille gólja pedig egy-két másodperccel a harmad vége után született.
Az utolsó játékrészben sajnos nem változott a mérkőzés képe, zömében a házigazdák rohamoztak, a magyar válogatottnak pedig nem maradt ereje a fordításhoz, a keményen ütköző, minden egyes korongért megküzdő, minden pillanatban odaütő szlovénok felőrölték a Kapusta-csapatot. A mérkőzés és a torna legjobbja, Vnuk belőtte második gólját is, s ekkor már tulajdonképpen eldőlt a mérkőzés és a tornagyőzelem sorsa. A csapat becsülettel küzdött, Orsó még szépíteni is tudott négy perccel a vége előtt, de a megérdemelt hazai siker nem forgott veszélyben.
Mivel az utolsó nap másik mérkőzésén az olaszok hazai pályán (a mérkőzést egyidőben a magyar–szlovénnal Pontebában játszották) 10–1-re legyőzték a hollandokat, a magyar válogatott végül rosszabb gólkülönbséggel a harmadik helyen végzett.
A bravúr tehát ezúttal elmaradt.

Mestermérleg
Kari Savolainen: – Ezt szerettük volna: három győzelemmel megnyerni a tornát, így tehát maradéktalanul elégedett vagyok.
Dusan Kapusta: – Becsülettel küzdöttünk, de ezúttal nem sikerült pozitív meglepetést okoznunk, kicsit fáradtak voltunk.