Duzzogva nyer, ha kell

– A foszfátja rendben van?
– Mostanában nem mértük, de azt hiszem nincs vele probléma – válaszolt Kuttor Csaba.
– Csak azért a kérdés, mert tavaly egy nagyobb hullámvölgybe került foszfáthiány miatt.
– Szerencsére ebben az évben nem volt jelentősebb bajom az egészségemmel. Az ugyan sokszor kiderült, hogy a vasam nincs rendben, de ez ellen tudunk tenni.
– A versenyek számából is látszik, hogy nem volt sok gondja.
– Tizenöt rövid távú versenyen szerepeltem, a nemzetközi szövetség egyik rangsorában a kazah Dmitrij Gaaggal holtversenyben első lettem, mi ketten szereztünk a legtöbb versenyen pontot. Tizenháromszor sikerült, s ha Athénban két másodperccel hamarabb beérek, Gyimát is megelőztem volna.
– Hasonlóan szoros volt az év sportolója választás, a hazai szövetség Lipták Tamásnak adta a díjat, nálunk Kuttor Csaba lett a legjobb.
– Most mondjam azt, hogy én önökkel értek egyet? A szövetség korábban alkotott egy olyan szabályt, amelynek alapján a magyar bajnok Lipit kellett az év sportolójának választani. Ehhez a szabályhoz tartották magukat, elfogadom a döntésüket, de szerencsésebb lett volna, ha az egész éves teljesítményt vették volna figyelembe.
– Az idei produkciója alapján továbbra is athéni indulónak érezheti magát. Ön szerint hány magyar résztvevője lesz az olimpia triatlonversenyeinek?
– Lehet kettő, lehet négy is, de a legnagyobb valószínűsége háromnak van, úgy érzem egy lány és két fiú szerezhet indulási jogot.
– Mi kellene ahhoz, hogy a férfiaknál meglegyen az áhított két kvóta?
– A legfontosabb az lenne, hogy a szövetség elnöksége felülvizsgálja a döntését. Néhány hete ugyanis úgy határoztak, hogy ha csak egy versenyző szerez kvótát, akkor az nem kap automatikus indulási jogot, ehelyett néhány jövő évi versenyen dől el, hogy ki képviselje majd a magyar színeket.
– Nagyon bosszús…
– Persze, ez az egész nagyon boszszant, s nem is elsősorban önmagam miatt. Nem az zavar a legjobban, hogy egy négyéves kvalifikációs sorozat utolsó évében változtatnak meg egy szabályt, s így az én négyéves befektetésem válhat hiábavalóvá, hanem az, hogy a sportág vezetői így valamennyiünk alatt vágják a fát. Akik most mögöttem vannak a világranglistán, elveszítik a motivációt, hogy ők is kvótát szerezzenek, csak az lesz számukra fontos, hogy a kijelölt válogatóversenyeken engem legyőzzenek. Félek, hogy ez lesz az eredménye, így pedig nem lesz több egy kvótánál…
– Azért bízzunk benne, hogy lesz. Mi a véleménye, hogyan fognak a magyarok szerepelni Athénban?
– Ha kizárólag az előolimpia eredményeit nézzük, akkor nem lehetünk túlságosan bizakodóak. Én azonban biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb eredményekre is képesek vagyunk. Az athéni kerékpárospálya ugyan nagyon kemény, de teljesíthető.
– Ez mit jelenthet eredményekben?
– Az első húsz közé kerülni reális célkitűzés, de az első tíz között végezni már igazi bravúr lenne.
– Speciálisan készül majd az olimpiára?

– Mint mondtam, egyelőre nem lehetek nyugodt, pedig egy ilyen versenyre csak nyugodtan lehet felkészülni. Úgy tervezem, hogy augusztusig csak két-három versenyen indulok, az Európa-bajnokságon, a vébén, meg egy Világkupán, emellett néhány dologra különösen odafigyelek majd. Az előolimpián pulzusmérő órával teljesítettem a távot, s a verseny után elemeztük az eredményeket. Kiderült, hogy az úszás után a szervezetem nagyon lassan áll át a kerékpáros mozgásra, ezért nem tudom az első kilométereken a maximumot nyújtani. Ezen változtatnom kell, éppen ezért jövőre az úszó- és kerékpáros edzéseket gyakran fogom kombinálni.
– Tavaly a futásán igyekezett javítani, ezért új edzőkkel folytatta a munkát. Jó döntést hozott?
– Úgy érzem, igen. A futóedzőmmel, Kárai Kázmérral tökéletesen egy hullámhosszon vagyunk, eredményes az együttműködésünk, remélem sokáig dolgozhatok nála. A kerékpáros edzőm, Fülöp Tibor alapozási módszere gyümölcsöző volt, az idei versenyeken nem játszottam alárendelt szerepet, sőt, a sík versenyeken már a jobbak közé tartoztam. Mindettől függetlenül egészen más okok miatt Fülöp Tiborral januártól elválnak útjaink.
– Árulja el, mi történik, ha az elnökségi döntés érvényben marad, s válogatóznia kell az olimpiáért?
– Mi történne? Akkor duzzogva bár, de megnyerem a szétlövést.

Az év külföldi sportolója: Barbara Lidquist

Jó néhányan nyújtottak ragyogó teljesítményt 2003-ban, közülük a 34 esztendős Barbara Lindquistet emeljük ki. Az amerikai versenyző ebben az évben kilenc pontszerző versenyen indult, valamennyin az első tíz között ért célba, két Világkupa-futamon, az edmontonin és az isigakin a győzelmet is megszerezte, Geelongban és Madeirán pedig a dobogó második fokára állhatott. A világbajnokságon is jól teljesített, éppen csak lemaradt a dobogóról, a negyedik helyen zárt, de a remek szezon végén így is toronymagasan vezeti a hölgyek világranglistáját. Sikereinek titka a ragyogó úszótudásában keresendő, Lindquist azonban kerékpáron és futásban is a legjobbak közé tartozik.
Hasonlóan sikeresen kezdődött Lindquist szezonja 2000-ben is, ötesztendős szünet után ő tudott újra Világkupa-győzelmet szerezni az amerikaiaknak, negyedik lett a világbajnokságon (ilyen jó eredményre ugyancsak régen vártak hazájában), az olimpiáról mégis lemaradt. Jövőre Athénban egészen biztosan ott lesz, s a végső győzelemre is esélyes lehet…