Tájfutás: A svédeknél készült a vb-re

A felnőtteknél ez egyelőre még nem született meg, ám a Svédországból hazaköltöző miskolci fiatalember nem adja fel. Makacsul edz, és hiszi, hogy felállhat a világbajnoki dobogóra.
– Idén nyárig Svédországban élt és dolgozott. Miért döntött úgy, hogy hazaköltözik?
– Másfél éve azért vállaltam az ottani klub felkérését, mert tudtam, a sportág őshazájában rengeteget tanulok majd. Stockholm külvárosában, Tyresöben éltem, térképészként dolgoztam, és az ottani klub színeiben versenyeztem. Lejárt a munkavállalási engedélyem, és ugyan meghosszabbíthattam volna, de őszintén szólva már nagyon kívánkoztam haza.
– A versenyek során előnyt jelent, hogy térképész a szakmája?
– Biztos hogy előny, hogy összehoztam a kettőt, de inkább úgy volt, hogy azért lettem térképész, mert a tájfutás által beleszerettem.
– A svéd terepen úgy tudom, bőven akad rajzolni- és olvasnivaló…
– Igen, a skandináv terep hihetetlenül nehéz, futás közben folyamatosan a térképet kell olvasni, annyi a domborzati elem, és nagyon gyenge a láthatóság is. Magyarországon kinéz az ember egy jellegzetes pontot, majd fut ötven-száz métert térképolvasás nélkül, de ez a svéd erdőkben nem így van. S akkor még nem is beszéltem a fizikai plusszterhelésről, a talaj ugyanis szélsőséges: vagy köves, vagy puha a mohás aljnövényzettől, esetleg még mocsaras is. Ez alaposan leszívja az ember erejét.
– Kilencedszer lett az év legjobb tájfutója. Elégedett az elmúlt évaddal?
– Igen is, meg nem is. Pályafutásom legjobbját értem el, hosszú távon tizennyolcadik, sprintben huszadik lettem, de ez még messze van attól, amire számítottam. A svájci Rapperswillben volt a vébé, nekem fekvő terepen, a selejtezőben második lettem a csoportomban, aztán a versenyen nem jött össze. Tájékozódási hibát nem követtem el, ellenőrző pontot nem tévesztettem, de nem bírtam erővel. Talán a nagy meleg volt az oka, talán a rendkívül sűrű vébéprogram.
– Úgy tudom volt egy világverseny, ahol már nyerhetett volna, de aztán az utolsó pillanatban jött egy hiba.
– A tavalyi Eb-n történt Sümegen, utcahosszal vezettem, aztán az utolsó előtti ellenőrző pontnál tévelyegtem egy kicsit, és végül csak hatodik lettem. Van ilyen. De keményen edzek, készülök a jövő évi versenyekre. Svédországban rengeteget tanultam, és bár pokolian erős a nemzetközi élmezőny, hiszem, hogy pályafutásom során még mindenképp felállhatok a világbajnoki dobogóra. Talán már a 2004-es őszi vébén. Azt ugyanis Svédországban rendezik.