Kiváló Juventus-nevelés

A Juventus atombiztos védelme meglehetősen ritkán kap egy meccsen három gólt, és még ritkábban kap három gólt ugyanattól a játékostól. Vasárnap este, a Serie A 18. fordulójának záró mérkőzésén mégis megtörtént a "csoda", hiszen Tommaso Rocchi, az Empoli 27 éves csatára háromszor vette be Gianluigi Buffon hálóját. Arról igazán nem ő tehetett, hogy a másik oldalon David Trezeguet is hasonló iramban termelte a gólokat, így végül 3–3-ra végződött a kiesőjelölt és a bajnokjelölt csatája.
A Venezia Mestrében, azaz Velence "szárazföldi" részén született Rocchi gyerekkora óta futballista akart lenni, és családja mindenben támogatta, hogy elérje célját. Tommaso 13 évesen bekerült a Juventus korosztályos csapatába, ami azt jelentette, hogy a szülővárosától több száz kilométerre lévő Torinóba kellett költöznie, ám szívesen vállalta az áldozatot, mert csak egy cél lebegett a szeme előtt: a Juve játékosává akart válni.
A "zebrák" korosztályos csapataiban meglehetősen eredményesen ontotta a gólokat, tagja volt az 1994–95-ben Olasz Kupát nyerő és a bajnokságban az elődöntőig jutó gárdának. (Érdekes ugyanakkor, hogy a Juvénak ebből az "évfolyamából" gyakorlatilag senki sem futott be A-ligás karriert, leszámítva a jelenleg az Anconában játszó Grabbit, míg az ellenfelek között a Lazióban többek között Nesta és Di Vaio, a Bariban pedig Legrottaglie és Ventola rúgta a labdát.)
Aztán 1996 tavaszán a Juventusnál úgy látták, itt az ideje, hogy a 19 éves csatár elmenjen "vidékre", megerősödni. Első csapata a negyedosztályú Pro Patria lett, itt egy idény alatt 27 mérkőzésen hat gólt szerzett (egy vírusos megbetegedés miatt hosszabb időt kihagyott), majd a következő nyáron újra a Juvét szolgálta a híres viareggiói tornán. Rocchit csendes, ugyanakkor rendkívül elszánt fiatalemberként jellemezték az edzői. Elsősorban jobblábas volt, és nem szeretett kifejezetten éket játszani, jobban érezte magát, ha a pálya jobb oldala felől közelíthette meg az ellenfél kapuját. (Ezt a jellegzetességét máig megtartotta.)

A következő évek zöme vándorlással telt el, Tommaso játszott a Fermanában, majd a Saronnóban és két évadot a Comóban is, azaz végig a harmadosztályban szerepelt, miközben átlagban szinte minden idényben meglőtte a maga tíz gólját. A Comóban Saudatival alkotott rettegett csatárkettőst, és fiatal kora ellenére csapatkapitánya is lett a tóparti gárdának.
Aztán 2000 nyarán a második ligás Treviso igazolta le, és bár a gárda az idény végén kiesett a Serie C-be, a Tommynak becézett csatár nyolc góllal magára irányította az Empoli figyelmét: Silvio Baldini mester javaslatára a toszkánok megvették őt 2001 nyarán, és azóta el sem mozdult innen. Első idényében 37 bajnokin 11 góllal járult hozzá az Empoli feljutásához, és a 2002–2003-as idényben – pályafutása első A-ligás szezonjában – is megállta a helyét: egy kivételével az összes találkozón pályára lépett, és hat gólt szerzett (köztük egyet a Milan ellen, amely egy pontot ért a kékeknek). A teljesítménye kicsit háttérbe szorult a 13 gólt elérő és a válogatott kerettagságáig is eljutó Antonio Di Natale produkciója mögött, de az Empolinál tudták, hogy Rocchi legalább olyan fontos eleme a csapatnak, mint éktársa.
Így aztán a nyáron hiába hívta őt több A-ligás együttes is, maradt Empoliban, bár az idény első felében a csapathoz hasonlóan ő is csak vergődött. Betalált a Lecce ellen 2–1-re elveszített meccsen, a Perugia elleni 1–1 alkalmával ő érte el a pontot érő találatot, az igazi mutatványra azonban január második feléig várni kellett: Tommaso Rocchi 8 nap alatt két vállra fektette az Intert, majd háromszor a Juve védelmét. Egy hete Milánóban a 91. percben ő érte el az Empoli győzelmét jelentő találatot, még akkor is, ha mindenki a szenzációs csel után gólpasszt adó Tavanót dicsérte. Most vasárnap pedig három remekbeszabott góllal jelezte a Juventusnak: annak idején talán nem kellett volna lemondania róla.
Az újdonsült mesterlövész vasárnap este órákon át nyilatkozott a sajtónak: "Hihetetlenül nehéz három gólt rúgni a Juventusnak, ezért úgy érzem magam, mintha álmodnék. A héten írtam alá a szerződéshosszabbításomat az Empolival, és ez annyira megnyugtatott, hogy sokkal lazábban futballoztam. A góljaimért a csapattársaimat illeti a köszönet, Di Natale, Vannucchi, Buscé és a többiek nagyszerűen szolgáltak ki. Ma bebizonyítottuk, hogy tényleg van esélyünk kiharcolni a bentmaradást."