Telefonhívás a reptéren

Ez volt a belga Quick Step-Davitamon 27 esztendős profi kerékpárosának eddigi legnagyobb győzelme, amely a dicsőségen túl 45 világranglistapontot is hozott a konyhára. S 2002-ben nem csupán a franciaországi viadal sikerült ragyogóan, Bodrogi ugyanis ősszel már a legjobb harminc között volt az említett rangsorban.
Mindez most meglehetősen távolinak tűnik, s nem csupán az eltelt hónapok miatt. A magyar versenyző tavaly februárban súlyos sérülést szenvedett, amire ráment az egész szezonja, a világranglistán jelentősen visszaesett, s a világbajnokság időfutamában hosszú évek után először nem került be a legjobb öt közé.
Ez az esztendő sem kezdődött túl biztatóan. A Tour Down Under nevű ausztrál viadalon Bodrogi már az első szakaszon elveszítette az esélyét egy jobb összetettbeli eredményre, a Mediterrán körversenyen sem tudott beleszólni a legjobbak csatájába, aztán két héttel ezelőtt két jobban sikerült viadal következett, ám a lendületet előbb egy kiadós megfázás, majd egy váratlan telefonhívás is megtörte…
– Elárulná, mi történt vasárnap?
– A repülőtéren az indulásra vártam, amikor megcsörrent a telefonom. Belgiumból keresett a csapatvezető, aki közölte velem, hogy nem kell repülőre szállnom, mert a szombati viadal a havazás miatt valószínűleg elmarad, s ha vasárnap lesz is verseny, azon azokat indítják, akik már Belgiumban, a helyszínen tartózkodnak.
– Csalódott volt?
– Mivel a megfázásból még mindig nem sikerült teljesen kilábalnom, nem igazán bántam, hogy nem kell újra a hidegben versenyeznem.
– Pedig egy héttel korábban, Franciaországban már biztatóan szerepelt.
– Én is így éreztem. A Tour du Haut Var nevű verseny nehéz terepen halad, ráadásul végig a hideg esőben kellett tekernünk. Egy óra után már nagyon fázott a kezem, kértem egy vízálló kesztyűt a kísérőkocsiból, de nagyon nehezen tudtam belebújni, az első hegy tetejére így csak a mezőny hátsó részével együtt értem fel. A lejtőn viszont sikerült otthagynom ezt a csoportot, s egyedül fel tudtam zárkózni a szökevény bolyhoz, amely végül be tudta fejezni a versenyt. A hajrára a jobb eredményhez kellett volna még egy kis erő, jobban kellett volna figyelnem a verseny közben az étkezésemre. Vasárnap a Classic Haribón a mezőnnyel együtt értem célba, de másnap már nem éreztem jól magam, s a megfázás miatt már nem is edzhettem.
– Mennyit kellett kihagynia?
– A hét végén már sokat tekerhettem volna, de nálunk is esett a hó, hétfőn pedig olyan hideg szél fújt, hogy három óra után abba kellett hagynom az edzést.

– Nem túl biztató előjelek a vasárnap kezdődő Párizs–Nizza előtt, pedig két év után szép emlékekkel állhat újra rajthoz…
– Azért az idei egy kicsit más lesz, ezúttal egy hosszabb, tizenhárom kilométeres időfutammal kezdünk. Másrészt ezúttal nem is számítok olyan előkelő helyezésre, mint két évvel ezelőtt, mert ehhez most még nem vagyok megfelelő formában. Az év elején bizakodóbb voltam, az ausztrál viadal vége felé egyre jobban ment a versenyzés, de amikor hazatértem, itthon negyvencentis hó várt, néhány napig nem is ülhettem biciklire. Ez az időszak megint visszavetett egy kicsit, a hatása érezhető volt a Mediterrán körversenyen. Ugyanakkor úgy érzem, nincs komolyabb gond, az alapozás megfelelően sikerült, most van mire építeni.
– Mikor láthatjuk újra a jó erőben versenyző Bodrogit?
– Most elsősorban a klasszikusokra koncentrálok, többek között az áprilisi Flandriai körversenyre és a Párizs–Roubaix-ra, ezekre a Világkupa-futamokra szeretnék a lehető legjobb formába lendülni.
– Hétfői a hír: több más úgynevezett Top Clubbal együtt a Quick Step sem kíván részt venni a Giro d’Italián. Mi ennek az oka?
– Nagyon egyszerű, a főszponzorunknak nincs érdekeltsége Olaszországban, ezért mondott le a csapat a Giróról.
– De hiszen jó néhány kiváló olasz versenyzőjük is van, többek között a Világkupa-győztes Bettini…
– Úgy tudom, az olasz csapattársaim sem bánják igazán.
– A Tour de France-ról viszont bizonyára nem mondanak le.
– Dehogy! Azon mindenképpen részt vesz a csapat.
– S ott lesz sorozatban harmadszor is a rajtnál?
– A Francia körversenyre készülő keretben benne vagyok, ugyanakkor egyelőre korai lenne találgatni, vajon az indulók közé is bekerülök-e.
– Egy augusztusi versenyről is meg kell kérdeznem. Tudja, hogyan áll Magyarország az olimpiai kvalifikációs világranglistán?
– Amikor legutóbb megnéztem, a harmincharmadik helyen állt.
– S lát arra esélyt, hogy elérjék a részvételt jelentő harmincadik helyet?
– Van rá esély. Kérdés, hogy április végéig hány pontot tudok szerezni, s mennyit szerez Rohtmer Balázs.
– A két magyar profi Franciaországban együtt is versenyezhetett, sőt, egymás mellett értek célba.
– Fogalmam sem volt arról, hogy ő is indult azon a versenyen, csak akkor vettem észre, amikor utolértem a szökevényeket, s Balázs is ott tekert a sorban. Csak néztem, honnan olyan ismerős az a mozgás…