Diadalmas visszatérés

"Egyelőre nem foglalkozom a jövő évi versenyekkel, most kizárólag a térdemre koncentrálok, hogy csak annyira terheljem, amennyire lehet, de sokszor így is túlszaladok, mert picit türelmetlen vagyok. Megszoktam, hogy állandóan mozgok, ha nem dzsúdózom, akkor focizom vagy mást csinálok, most pedig fél éven át kínlódtam a dzsúdóterem közvetlen közelében, hatalmas súlyzókat emelgetve. Hiába szerettem volna hamarabb visszatérni, Béres Gyuri kikötötte, hat hónapnak el kell telnie. Egy ilyen kínlódással teli fél év talán nagyobb igénybevételt jelent lelkileg, mint egy kemény esztendő, s mindezt csak azért vállaltam, mert életem utolsó olimpiáján szeretnék jó eredményt elérni, érmet szerezni. Tudom, hogy nagyon nehéz feladat, de mindennap azért indulok el és teszek valamit, hogy sikerüljön" – nyilatkozta tavaly decemberben Kovács Antal, akit sportágában lapunk 2003 legjobbjának választott. Barcelona olimpia aranyérmese akkor még nem tudhatta, hogy Béres doktor műtéti beavatkozása és a visszatérés között szinte napra pontosan tíz hónap múlik el.
Azt viszont csak ő sejthette, hogy ez a visszatérés ilyen parádés lesz: Atom Anti a prágai Világkupa-viadalon valamennyi ellenfelét legyőzte, s az aranyérem megszerzése mellett ranglista-pozícióját is megerősítette. Biztossá vált, hogy a magyar dzsúdó legeredményesebb versenyzője augusztusban a negyedik olimpiáján is részt vehet… Kovácsot a nymburgi edzőtáborban értük el telefonon. A "paksi szobában" éppen LGT-napot tartottak, de a 100 kilós klasszist nem kellett noszogatni, hogy ezt megszakítva felidézze a vasárnap történteket:
– A finn Peltola ellen kezdtem, róla annyit érdemes tudni, hogy rendkívül kellemetlen ellenfél. Tavaly Varsóban meg tudtam fogni a kezét, s egyből felrúgtam, de úgy látszik, tanult az esetből, mert most jóval szívósabban küzdött. Végül egy vazarival nyertem. Arra számítottam, hogy a második körben a moszkvai szuperverseny győztese, az orosz Makszimov következik, de Pasta kiszúrt vele, odavágta. Aztán én vágtam oda az olasz fiút, majd a földharcban kihúztam a kezét. Hozzá kell tenni, hogy nagyon elfáradtam, egymás után jöttek a meccsek, alig tízpercnyi szünet jutott.
– Talán ezért nem töltött túl sok időt a szőnyegen a litván Paskevicius ellen…
– Lehet, pedig Paskevicius olyan magas, mint én és nagyon ügyes srác, de gyorsan sikerült összehoznom egy kokát, aztán lábfelszedéssel egy ippont. Szerencsére az elődöntő előtt öt perccel hosszabb volt a szünet, kifújtam magam, s ez a lengyel Smolinec ellen egy jukóra és egy ipponra elég volt.
– A fináléban a Hungária-kupa győztese, a szlovákiai Pálkovács következett.
– Mondhatni, magyar házidöntőt rendeztek… Zoli is kellemetlen ellenfél, egyre nagyobb rutinnal, a döntőbe jutásért például a grúz Dzsikuraulit intézte el, de velem sem volt kíméletes. Megvolt a taktikai elképzelésünk, egy jukóval sikerült is vezetést szereznem, aztán volt egy kényszerszünet, mert belekapott a szemembe. Ezután majdnem befogtam a kezét, csak magamat okolhatom, hogy kihagytam a ziccert, de ezen szerencsére már nem múlt semmi sem.
– Nagy Ernő szövetségi kapitány különösen a jó helyzetfelismerését és a gyorsaságát dicsérte a verseny után.
– Azért remélem, hogy még nagyon messze vagyok a legjobb formámtól, legalábbis ami a kondit és a szőnyegbiztonságot illeti. Az biztosan sokat segített, hogy hiányoztak már a versenyek…
– A műtött térde panaszmentes?
– Hála Béres doktor úrnak, jól működik! De nem csak neki köszönhetem, hogy így sikerült a visszatérés. Elsősorban az Atomerőmű vezetőinek, hiszen a sérülés, a műtét, a tíz hónapos kihagyás ellenére sem vonták meg tőlem a bizalmat, sőt biztattak, erőt adtak. Az is fontos volt, hogy az egyesületem különféle regeneráló készülékeket tudott vásárolni, ezek is segítettek a felépülésben. Egy ilyen kemény küzdősportban tíz hónapos kihagyás után visszatérni nem akármi, még ha csak húszesztendős is az ember, mint én. Na jó, harminckettő…
– A prágai arany mellé kilencven világranglistapontot kapott, immár szinte bizonyos, hogy olimpiai induló.
– Eddig is biztos volt.
– Nem tartott tőle, hogy a riválisok esetleg fura eredményekkel kigolyózhatják?
– Egy pillanatig sem aggódtam amiatt, sikerül-e kvótát szereznem. A peszszimizmust meghagyom másoknak.
– A magyar dzsúdósok közül Ungvári Miklós és Szabó Brigitta már nagyon közel jár az olimpiához, klubtársa, Braun Ákos viszont éppen a határon mozog…
– Azért itt is megtartotta a nyolcadik helyét, sőt néhány pontot hozzá is tett a többihez.
– Hogyan látja az esélyeit?
– Most épp itt van a szobában, úgyhogy nem akarom szembedicsérni, de szombaton hat meccse volt, komoly embereket vert össze, köztük egy vébé-bronzérmest, s a későbbi győztes, a spanyol Uematsu is Ákossal kínlódott meg a legjobban. Szerintem ki fogja harcolni a részvételt, talán már a jövő héten, Rotterdamban.
– Ön is indul a holland viadalon?
– Nem, csak egy héttel később Fehéroroszországban, azután pedig a belgrádi Európa-bajnokságon. Elképzelhető, hogy az olimpiáig még egy versenyre elmegyünk, talán a német nyílt bajnokságra, de ez még a jövő zenéje.