Tanultak a múltból

Furcsa gondokkal kellett szembenéznie Giovanni Trapattoninak, amikor néhány héttel ezelőtt arra készült, hogy kihirdesse az Európa-bajnoki keretét. A hagyományosan a védekezésben remeklő olasz futballban alig akadt egy keretre való hátvéd, miközben csatárposzton szinte sohasem látott kínálatból kellett válogatnia a mesternek. Trap végül vett egy nagy levegőt, és kihagyta a nép által bekövetelt Roby Baggiót, a sajtó által kért Alberto Gilardinót, azaz az idény legeredményesebb olasz csatárát, valamint a sérüléséből rekordsebességgel felépülő Pippo Inzaghit és a juventusos Miccolit, nem is beszélve Delvecchióról, Di Nataléról és több jelöltről.
Hátul viszont olyan nagy a córesz, hogy Trap állítólag hosszasan győzködte Paolo Maldinit, a Milan immár 36 éves csillagát, hogy 126 válogatottsággal a háta mögött álljon újra csatasorba, de a nemzeti együttestől az ázsiai vb után elköszönő klasszis nemet mondott. Így aztán nincs mit tenni, középen marad a Cannavaro, Nesta kettős, ami így leírva nem néz ki rosszul, csak éppen az Inter védője nem teljesen egészséges, és a formája is ingadozik, míg a Milan hátvédje produkált már a mostaninál sokkal jobb idényeket. Mellesleg a négytagú védelem jobb oldalán a Romát erősítő (de ott nem mindig kezdő!) Panucci, a túloldalon a juventusos Zambrotta kezd majd, ami azt jelenti, hogy a hátvédsor játékosai négy különböző klubból érkeztek. (A cseresor: Oddo, Ferrari, Materazzi, Favalli, azaz itt újabb két klubbal, a Lazióval és a Parmával bővül a kínálat.)
A középpályán elvben Zanetti és Perrotta a két ütköző ember, de itt sincs "nyugalom", hiszen a cserék, azaz Gattuso és Pirlo a Milan friss bajnoki címére apellálva próbálnak bekerülni a kezdőbe.
A három támadó középpályás közül a jobb oldalon Fiore és Camoranesi között az dönthet az olasz-argentin mellett, hogy jobban védekezik, középen Totti, bal oldalon pedig Del Piero helye elvben vitathatatlan, és az is egyértelmű, hogy elöl Vieri kezd. (A csatártartalékok: Cassano, Corradi és Di Vaio, akik közül Trap leginkább a Roma fiatal zsenijére számít.)

Ez a mostani gárda természetesen igen közeli rokona az Eb-selejtezőkön látott csapatnak, bár különböző okok miatt eltűnt Legrottaglie, Ambrosini, Tommasi, Di Biagio, Montella, Zauri, Tacchinardi és még néhány kiegészítő ember. Az olaszok egyébként alaposan megszenvedtek a csoportgyőzelemért, hiszen a sorozat elején (a második és a harmadik mecscsen) ikszeltek a jugoszlávokkal, majd kikaptak Walesben, azaz igencsak kellett kapaszkodni, hogy a kvintett élén végezzenek.
Végül – elsősorban az utolsó három Eb-selejtezőn hat gólt szerző Filippo Inzaghinak köszönhetően – sikerült a bravúr, így Trap az elmúlt idényt a kísérletezgetéssel tölthette. Az azóta lejátszott hat barátságos mérkőzésen vagy tucatnyi új játékost kipróbált, ám közülük gyakorlatilag senkit sem épített be a csapatba, ha belegondolunk, hogy a finnek ellen szinte napra pontosan egy éve lejátszott Eb-selejtezőn így állt fel a squadra azzurra: Buffon – Panucci, Nesta, Cannavaro, Zambrotta – Perotta, Zanetti – Fiore, Totti, Del Piero – Corradi (Vieri sérült volt). Ez a tizenegy akár a dánok elleni nyitó meccsen is pályára léphet.
Egy szó, mint száz, Trapattoni olyan csapattal vág neki az Eb-nek, amely ígérete szerint tanult a két évvel ezelőtti vb-kudarcból, amelynek a kezdő tizenegye tökéletesen összeszokott, ugyanakkor amelynek a védelme és a középpályássora nem hemzseg a klasszisoktól. Persze mindez mit sem számít, ha ott elöl Totti úgy játszik, ahogyan a bajnokság nagy részében, ha Vieri annyi gólt szerez, amennyit szokott, és ha a bal oldalról induló Del Piero (vagy Cassano) úgy egészíti ki őket épkézláb trióvá, ahogy azt Trap megálmodta.
Mert akkor (és csak akkor) senki sem fogja utólag hiányolni a keretből Baggiót, Gilardinót, Inzaghit és a többieket. ----