Dzsúdózni, játszani és virtusból győzni

– Hogyan telnek a napjai három héttel az olimpia rajtja előtt?
– Még a májusi Európa-bajnokság után kaptunk egy hét pihenőt, azóta javában tart a felkészülés – válaszolt Kovács Antal. – Az alapozás után Franciaországban nyitottunk, néhány nappal később pedig már Spanyolországban voltunk, na ott nem volt nagyon hideg. Az egyik napi edzést természetesen délben tartották, a tengerparton egy nagy, zárt sátor alatt, bent nem volt több negyvenöt foknál meg úgy száztíz százalékos páratartalomnál…
– Várhatóan Athénban sem lesz hűvös.
– Ilyen szempontból is jó volt a barcelonai hét. Mondjuk, már megszoktuk, hogy a spanyol edzőtáborban ilyen extrém terhelést kapunk, egy kis üdülőfaluban rendezik meg minden évben, ahol nincs tornacsarnok, így marad a tengerparti sátor. Megkérdeztük, lehetne-e reggel nyolckor kezdeni az elviselhetetlen déli időpont helyett, de csak mosolyogtak, egy mediterrán országban olyankor élő embert nem látni az utcán.

– Spanyolország után itthon folytatódott a munka?
– Dehogy, Németországban töltöttünk néhány hasznos napot, most a paksi Atom-kupa junior-mezőnyével készülünk, aztán a hét végén Görögországba látogatunk, megnézzük a versenyhelyszíneket, hogy augusztusban már otthon érezhessük magunkat.
– Mit tud a csarnokról?
– Két éve velünk készül Harisz, a görög válogatott nehézsúlyú dzsúdósa, rendes nevén Haralambosz Papajoannu, nos, ő megnyugtatott minket, hogy minden rendben lesz, ahogy ő mondja, a görögök kicsit "tökörésznek", de a végén mégis mindig megcsinálják. Miután megnyugtatott minket, felhívta a cimboráit Athénban, hogy tényleg mi a helyzet a csarnokkal, ahogy hallani, már majdnem készen van. Mindenesetre, ha úgy alakul, besegítünk az építkezésbe, nem okozhat problémát, már tizennégy évesen dolgoztam kőműves mellett.
– Kivel nézi meg a helyszínt?
– A versenyzők közül Ungvári Miki is eljön.

– Hogy érzi magát egy ilyen kis létszámú magyar válogatottban?
– Az edzőtáborokban azért mindig voltunk öten-hatan, de tényleg nagyon fura, hogy csak ketten készülünk az olimpiára. A többiek nagyon hiányoznak, például Brian, vagyis Braun Ákos, meg a Medve, Csizmadia Zoli. Az edzőtáborokban félidőben szoktunk tartani felező bulit, ezeken mindig megemlékezünk róluk. Rossz, hogy így alakult, de most kettőnknek kell helytállni.
– Sokan mondják, amilyen szűk a létszám, olyan jó esélyekkel indul a magyar dzsúdócsapat.
– Van benne valami, mindketten az európai rangsor elején vagyunk, egy éremre esetleg mindketten odaérhetünk, vagyis az egy főre jutó éremesélyek száma nem rossz… Mégis jó lett volna, ha jön még néhány ember, mint Ákos vagy Maci, mindketten voltak már érmesek Párizsban, belőlük is kijöhetett volna egy jó eredmény.
– Zavarja, ha az esélyeiről faggatják?
– Megszoktam már. Régebben sokat rágódtam ilyenkor, Sydney előtt például teljesen begörcsöltem, hogy most érmet kell szereznem, de ez így nem megy.

– Végignézve a pályafutásán, az atlantai ötödik helye után égy éven keresztül egyetlen világversenyen sem ért el helyezést, Sydney óta viszont nem nagyon tud hibázni. Mi a titka?
– Atlanta előtt megsérült a térdem, de így is odaértem az ötödik helyre, viszont úgy elfáradt mindenem, hogy egy évig mozogni is alig bírtam. A visszatérés után nyomban elszakadt egy szalagom, ez a munkában visszavetett, de már menetelni kellett, úgy versenyeztem végig azt a ciklust, hogy nem voltam egészséges, az akarás és az edzésmunka bennem volt, de ez nem minden. Sydney előtt egy másik szalag szakadt el, de végigcsináltam a kvalifikációt, egyre jobb eredményeim voltak, ám annyira akartam, hogy ebből görcs lett. Úgy voltam vele, a sydneyi lesz az utolsó olimpiám, még egyszer meg kell mutatnom. A meccseken nem arra figyeltem, hogy én mit akarok, csak az ellenfél szándékait kutattam. Csúnya bukás lett a vége, és annál mélyebbre, mint akkor, nem is nagyon kerülhettem. Ezért döntöttem a folytatás mellett, hogy még egy Európa-bajnokságot megpróbálok. Válogatózni sem úgy indultam, mint korábban, hogy a kisebb versenyeken talán elkerülhetem a nagy ellenfeleket, hanem odaálltam Párizsban. És győztem. Lassan beindultak a dolgok, rájöttem, sokkal jobban megy, ha nem görcsből csinálom, hanem visszanyúlok oda, amiért ezt a sportot elkezdtem, azért, mert imádok dzsúdózni, játszani és virtusból győzni. Már nem néztem a dolgok mögé, mindent leegyszerűsítettem, azóta sokkal nyugodtabban és jobban tudom csinálni.
– Ha lenne rá módja, adna tanácsot annak a húszesztendős fiatalembernek, aki megnyerte a barcelonai olimpiát?
– Neki még nem, megvárnám, amíg egy évvel később megnyeri a világbajnokságot is, mert azt valahogy marha jól csinálta. Utána viszont leülnék vele beszélgetni, nagyon sok tanácsot tudnék neki adni. De a tapasztalataimat másoknak is megpróbálom átadni, most igyekszem segíteni Ungvári Mikinek, mert egy kicsit hasonlóan alakul a pályafutása, mint nekem annak idején, hirtelen berobbant, megnyerte az Európa-bajnokságot, abban az évben mindenkit megvert, pechjére éppen akkor nem volt vébé, mert most már világbajnok lenne. Egy évvel később jött egy sérülés, mindenki őt akarta megverni, bizonyítási kényszer alá került, és nehezen tud kibújni, de azon vagyunk, hogy sikerüljön.
– Térjünk vissza a százkilósok közé: az edzője, Hangyási László úgy vélekedik, Athénban három dzsúdóst lenne jó a sorsolásnál elkerülni, a japán Inouét, a kanadai Gillt és az izraeli Zeevit.
– Körülbelül ez a felállás. Persze, remélem, azért előbb-utóbb meg kell majd velük küzdenem, de az elején tényleg jó lenne őket elkerülni. A sorsolásaimat ismerve sajnos nem kizárt, hogy megint belenyúlok a jóba. Kilencvenkettőben csak egy embert akartam elkerülni, mindjárt a második körben meg is kaptam. Atlantában Nastulát lett volna jó kihagyni, vele kezdtem. Négy éve a világbajnoki bronzérmes Zsitkejevet megvertem, jött Zeevi, akit után Inoue összevert, nem is mehettem tovább. A sorsolásom rendszerint katasztrofális, remélem, ezegyszer úgy alakul, hogy nem a rajtnál kapom a legnehezebb feladatot, mert ha egy-két meccs után belejöttem, akkor már jöhet bárki, nem lesz gond… ---- Voltunk nemzetközi edzőtáborban Párizsban, Barcelonában, Braunschweigben, ezekben a napokban a paksi Atom-kupát követő juniortáborban veszünk részt, de fontos része lesz a felkészülésnek az a néhány nap is, amelyet Athénban töltünk majd el, a görögök nehézsúlyú indulója, Harisz Papajoannu vendégeként. Augusztus tizenkettedikén utazunk, Anti tizenharmadikán viszi a zászlót, aztán hat nappal később fog versenyezni. Várakozni sosem jó, de legalább ki tudja pihenni a megnyitót, arról pedig teszünk majd, hogy ne menjen olyan nehezen az idő.
Ami az esélyeseket illeti, a japán Inoue az abszolút favorit, a brazil Sabino világbajnoki harmadik, az előző olimpián is pontszerző volt, a kanadai Gill is esélyes, az izraeli Zeevi most Európában az első, de ebbe a szűk körbe tartozik Anti is. Utánuk következik a francia Lemaire, a fehérorosz Makarov, a holland Elco van der Geest, a grúz Dzsikurauli, az olasz Monti, a kazah Zsitkejev és az orosz Makszimov is. Ha a sors kegyes hozzánk, akkor az elején emészthető partnereket kapunk, és Anti nem kerül olyan helyzetbe, mint Sydneyben. Akkor hiába verte meg Zsitkejevet, Zeevitől kikapott, és mivel ezen az ágon volt Inoue is, már nem volt lehetősége visszamérkőzni. Sajnos Anti nem indulhatott a világbajnokságon, így most nem lesz kiemelt, várhatóan Inoue, Lemaire, Monti és Makarov kerül a különböző ágakra, egyik sem lenne könnyű, de ha lehetne kérni, Inouét, Zeevit és Gillt az elején jó lenne elkerülni. Egyébként Gill az egyetlen a mezőnyben, akit még sohasem sikerült legyőzni, a többiek már megvoltak. Az is érdekes lehet, hogy jó néhány versenyzőnek ez lesz az utolsó olimpiája ebben a súlycsoportban, Monti a rangidős, de Lemaire, Gill és Anti is ugyanaz a korosztály, mindegyikük remek eredménysort mutathat fel.

Hangyási László (korábbi szövetségi kapitány, az olimpiai és világbajnok Kovács Antal edzője) ---- NICOLAS GILL (KANADAI)
Kovács Antal generációjának egyik kiemelkedő dzsúdósa a kanadai Gill, aki a harmincon túl is fantasztikus teljesítményre képes. Pályafutása egyébként is sokban hasonlít a paksi dzsúdóséra, két apró különbséggel: a kanadai elbukta olimpiai és világbajnoki döntőjét is. Az athéni indulás jogát az oszakai világbajnokságon elért ötödik helyezésével vívta ki, és azóta igen kevés versenyen indult – minden erejével az ötkarikás játékokra összpontosított.

INOUE KOSZEI (JAPÁN)
Az olimpiai játékok egyik legnagyobb favoritja, az összes sportágat figyelembe véve. A címvédő az elmúlt több mint hat esztendőben egy olimpiát, három világbajnokságot, két Ázsia-bajnokságot és öt Világkupa-viadalt küzdött végig veretlenül, csupán saját honfitársai tudtak kibabrálni vele az összjapán bajnokságon – igaz, mindez négy esztendővel ezelőtt történt. A vázolt időszakban egyetlen nem japán dzsúdós tudta őt tétmérkőzésen legyűrni: az illetőt Kovács Antalnak hívják.

GHISLAIN LEMAIRE (FRANCIA)
Stephane Traineau utódjának nehéz dolga volt, egy rendkívül sikeres versenyzőt kellett feledtetnie, és a kezdeti bizonytalankodások után úgy tetszik: sikerül neki. Lemaire a párizsi és a bukaresti Európa-bajnokságon is dobogós volt, a tavalyi oszakai világbajnokságon pedig Inouéval döntőzhetett – nem rossz ajánlólevél az athéni olimpia előtt. Mellesleg a 32 esztendős dzsúdós útját nem akárki egyengeti: mérkőzései során Traineau ül a tatami mellé.

ELCO VAN DER GEEST (HOLLAND)
A legeredményesebb holland dzsúdós família "kisebbik" tagja eredményeiben még nem tudta igazán megközelíteni bátyját, a nehézsúlyúak között vitézkedő Denist, de immár Elcóval is számolni kell: a 25 éves versenyző 2001-ben, Párizsban Eb-bronzérmet vehetett át, a 2002-es maribori Európa-bajnokságon aranyérmes lett (az elődöntőben a sírból hozta vissza a mecscset Kovács Antal ellen), egy évvel később, Düsseldorfban pedig a második helyen zárt – ám végül igen nehezen szerezte meg az athéni kvótát…

ARIEL ZEEVI (IZRAELI)
Zseniális dzsúdós, ha éppen nem fáj semmije, akkor kevesen tudják megállítani, de már többször bizonyította: bepólyált végtagokkal sem ismer lehetetlent. Az izraeliek 27 esztendős büszkesége háromszoros Európa-bajnok, 2001-ben a világbajnokságon is eljutott a döntőig – bár a számára csalódást jelentő szereplése után vállalta az abszolút kategóriát is, ebben szerzett ezüstérmet. Kovács Antallal szemben egyelőre pozitív a mérlege, lenne miért visszavágni…

Az NS athéni tippje

1. Inoue Koszei (Japán)
2. KOVÁCS ANTAL (MAGYARORSZÁG)
3. Nicolas Gill (Kanada) és Ariel Zeevi (Izrael) ---- 2000, Sydney, olimpia: 1. Inoue Koszei (Japán), 2. Gill (Kanada), 3. Sztyepkin (Oroszország) és Traineau (Franciaország). Kovács Antal (Magyarország) helyezetlen.

2001, Párizs, Európa-bajnokság: 1. Arile Zeevi (Izrael), 2. Lemaire (Franciaország), 3. E. van der Geest (Hollandia) és Dzsikurauli (Grúzia)... 9. Kovács Antal

2001, München, világbajnokság: 1. Inoue Koszei , 2. Kovács Antal , 3. Jang Szung Ho (Koreai Köztársaság) és Zsitkejev (Kazahsztán)

2002, Maribor, Európa-bajnokság: 1. Elco van der Geest , 2. Padar (Észtország), 3. Kovács Antal és Makarov (Fehéroroszország)

2003, Düsseldorf, Európa-bajnokság: 1. Ariel Zeevi (Izrael), 2. E. van der Geest , 3. Kovács Antal és Makarov

2003, Oszaka, világbajnokság: 1. Inoue Koszei , 2. Lemaire, 3. Makarov és Sabino (Brazília)

2004, Bukarest, Európa-bajnokság: 1. Ariel Zeevi, 2. Kovács Antal , 3. Lemaire és Monti (Olaszország) ---- (Helyszín: a 8000 férőhelyes Ano Liosszia Olimpiai Csarnok. A férfiaknál a legtöbb súlycsoportban 32-es tábláról kezdődnek a küzdelmek, vagyis öt mérkőzést kell nyernie annak, aki az aranyérmet akarja megszerezni. A cselgáncsban kieséses rendszerben rendezik a küzdelmeket, de adott esetben egy vereség sem jelenti a verseny végét – ha a dzsúdós legyőzője bejut az elődöntőbe, a vereséget szenvedett fél a vigaszágon folytathatja a küzdelmet. Ha a továbbiakban minden találkozóját megnyeri, bronzérmet kap, ám újabb vereség esetén befejeződik számára a verseny.)
Augusztus 19., csütörtök
10.30: selejtezők, vigaszág
16.30: vigaszág döntők, elődöntők, a 3. helyért, döntő ---- Tóth László, a Magyar Judószövetség elnöke: – Kovács Anti a magyar dzsúdó ötvenkét évének legmeghatározóbb alakja, és ez független attól, hogyan sikerül számára az athéni olimpia. Büszkék vagyunk rá, hogy ő viszi majd a magyar zászlót a megnyitón, ez is azt jelzi, hogy az egész magyar sport elismeri a nagyságát, azt, hogy a barcelonai győzelme óta, vagyis tizenkét esztendeje a világ élvonalában van. Anti abszolút éremesélyesként utazik Görögországba, ő az egyetlen a mezőnyben, aki a japánok öt éve uralkodó olimpiai és világbajnokát legyőzheti. Az elmúlt négy éve egy fantasztikus menetelés, amibe egy nagyon hosszú és kellemetlen sérülés is benne foglaltatott, de az egyéves kényszerpihenő után Anti visszatérése is csodálatosan sikerült. Mindenképpen éremesélyes, de a győzelemre is képes lehet, bízunk benne, hogy ehhez megfelelő lesz a sorsolása.

Hajtós Bertalan, olimpiai és vb-ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok: – Ahogyan a sydneyi olimpia dzsúdóversenyeit is néztem, ezúttal is követni fogom az eseményeket, az viszont egy kicsit elszomorít, hogy csak két magyar cselgáncsozóért szurkolhatunk. Hozzá kell tenni, mindkét indulónk, Kovács Anti és Ungvári Miki is képes lehet akár az aranyérem megszerzésére is. Anti az elmúlt években feljövőben van, a világbajnoki ezüstérem és az Európa-bajnokságokon szerzett érmek is ezt jelzik, remélem, minden összeáll majd a verseny napjára, és magasan áll a szerencsecsillaga. Nem lesz könnyű helyzetben, a súlycsoportban van vagy nyolc olyan dzsúdós, aki nyerhet, de erre Anti is képes.

Nagy Ernő volt szövetségi kapitány: – Antinak vízválasztó volt a sydneyi olimpia, azt követően el kellett döntenie, hogyan tovább, új jövőképet kellett felállítania, új versenyzési stratégiát kidolgoznia. Belátta, hogy a rá aggatott terhekkel nem lehet együtt élni, és nagyot lépett előre, az elmúlt négy év során nem esett ki világversenyen, a Világkupákon is a lehető legjobb teljesítményt nyújtotta. Nagy- szerűen képzett, rutinos dzsúdós, ki tudja zárni a riválisait, mert nagyon jól felkészült. A mérkőzésein ugyanakkor vannak kritikus időszakai, de ha végig megfelelően koncentrál és végrehajtja a saját stratégiáját, akkor utolsó olimpiáján csodálatos pályafutásához méltó eredményt érhet el.

Dr. Hidas Péter, a válogatott keret orvosa: – Anti hihetetlen jó alkat, remek állóképességi mutatókkal, hatalmas rutinnal, ez pedig nem elhanyagolható ebben a sportban. A napokban elvégzett terheléses vizsgálatok után elmondhatom, a mutatói nagyon jók, a keringése, a légzőrendszere, az idegrendszere jó állapotban van. Persze a testén nyomot hagyott az elmúlt tiz-egynéhány év, a sérülések, műtétek nem múlhatnak el nyomtalanul, de reméljük, az olimpián nem lesznek gátjai. Négy éve dolgozom a válogatott mellett, és nyugodtan mondhatom, hogy Anti olyan sportoló, akinek nem ismertem meg egyetlen rossz tulajdonságát sem. Remélem, lesz elég lelkiereje az utolsó villanáshoz!

Csősz Imre olimpiai és vb-bronzérmes: – Amit Antiról gondolok, azt így foglalnám össze: nagyon rendes ember, nagyon nagy szíve van, nagyon szeretem. Annak idején rengeteg időt töltöttünk el együtt, az utazgatás, az edzőtáborok szobáiban eltöltött idő nagyon hiányzik, de az edzés és a versenyzés ma már nem annyira. Tartjuk a kapcsolatot, nagyokat beszélgetünk, Anti egyáltalán nem öregszik, én annál inkább. Az athéni dzsúdóversenyre, hála a görög barátomnak, már megvannak a jegyek, Ungvári Miki, Kovács Anti, és a nehézsúly napján én is ott leszek a szőnyeg szélén. Nagyon fogunk szurkolni, remélem, Gólyamadár is, Miki is megszerzi az érmet, és akkor százszázalékos lesz a magyar csapat. ---- A Magyar Olimpiai Bizottság vezérkara áprilisban döntötte el, hogy az olimpiai és világbajnok Kovács Antal viszi majd a magyar zászlót az augusztus 13-i athéni megnyitóünnepségen. A paksi dzsúdóst – akit a barcelonai olimpián Atom Antiként ismert meg az ország – nem először kérik fel ilyen megtisztelő feladatra: 1996-ban a kézilabdázó Kocsis Erzsébet oldalán ő mondta az olimpiai esküt a magyar csapat előtt.
"Talán nem kell különösen ecsetelnem, milyen nagy megtiszteltetés mindez számomra, a sportban anyagilag nem is, de erkölcsileg mindent elértem, amit csak lehet – vélekedett Kovács Antal. – Ez lesz a negyedik olimpiám, de csak négy évvel ezelőtt, Sydneyben vehettem részt először a megnyitón, sohasem fogom elfelejteni, milyen fantasztikusan éreztem magam. Ígérem, jó kezekben lesz a zászló, de a magyar csapat szerepléséhez szeretnék még hozzátenni egy pici kis érmet is Athénban…"

ZÁSZLÓVIVÔINK A NYÁRI OLIMPIÁKON

1908, London Mudin István (atléta)
1912, Stockholm Rittich Jenő (tornász)
1920, Antwerpen nem kaptunk
meghívást
1924, Párizs Toldi Sándor (atléta)
1928, Amszterdam Egri Kálmán (atléta)
1932, Los Angeles Bácsalmási Péter
(atléta)
1936, Berlin Bácsalmási Péter
1948, London Németh Imre (atléta)
1952, Helsinki Németh Imre
1956, Melbourne Csermák József
(atléta)
1956, Stockholm Erdélyi István
(csapatvezető)
1960, Róma Simon János
(kosárlabdázó)
1964, Tokió Kulcsár Gergely
(atléta)
1968, Mexikóváros Kulcsár Gergely
1972, München Kulcsár Gergely
1976, Montreal Kamuti Jenő (vívó)
1980, Moszkva Szívós István
(vízilabdázó)
1984, Los Angeles nem vettünk részt
1988, Szöul Vaskuti István (kenus)
1992, Barcelona Komáromi Tibor
(birkózó)
1996, Atlanta Szabó Bence (vívó)
2000, Sydney Kőbán Rita
(kajakozó)
2004, Athén Kovács Antal
(cselgáncsozó) ---- A dzsúdósokat óriási tisztelet övezi Japánban, érkezzenek a világ bármely pontjáról. Olykor előfordul, hogy egy sportoló nem a tatamin nyújtott teljesítményével szerez osztatlan elismerést a felkelő nap országában…
"Jó néhány éve történt már az eset, akkoriban még gyakran előfordult, hogy a japán edzőtáborozás utolsó napjaira teljesen kimerültünk anyagilag is. Az utolsó estén a nehézsúlyú Csősz Imivel bolyongtunk a városban, és borzasztó éhesek voltunk – mondta Kovács Antal. – Az illatok egy kis étterembe csábítottak be minket, ahol faszénen sültek a finomságok, csak úgy csorgott a nyálunk. Egy öreg japán sürgölődött a pult mögött, hirtelen nem tudtunk mit kitalálni, rámutattam a pulton álló kétliteres szakésüvegre, és elmagyaráztam, a barátom egy hajtásra megissza az egészet, ha utána azt ehetünk, amit akarunk. Az öreg vadul mosolyogni kezdett, hogy hiába olyan nagy ez a fehér ember, azért két liter szakéval nem fog megbirkózni. Aztán megszületett az alku, Imre pedig gond nélkül felhajtotta a rizspálinkát, mondanom se kell, meg sem kottyant neki. Végül mindenki jól járt, mi igazán jól laktunk, de az öreg is boldog volt, hogy ilyen csodát láthatott…"