Lance Armstrong verhetetlen!

Ez pedig azt jelenti, hogy ő lesz a kerékpársportban az első, aki hatszor nyer Tourt, ráadásul megszakítás nélkül, ami az ötszörös győztesek közül rajta kívül csak Miguel Indurainnak sikerült.
Az Alpe d’Huez-en több mint félmillió, más források szerint csaknem egymillió szurkoló várta a versenyzőket, akik egyenként néztek farkasszemet a gyilkos heggyel, kaptattak föl az átlagosan 7.9 százalékos emelkedőre. A "világ legnagyobb stadionjának" a szurkolói által alkotott tömeg hosszú kilométereken keresztül ellepte az aszfaltot, és csak egy-egy pillanatra nyílt ki, hogy utat engedjen a versenyzőknek, akiket ezerféle módon igyekeztek biztatni: kit zászlókkal, kit egy kis hideg vízzel, kit arcba ordítással, kit hátbaveréssel.
A kerekesek az összetett fordított sorrendjében álltak rajthoz, így sokáig Ludovic Martin vezetett, majd tőle Astarloza, aztán Serrano, Moncutie és Santos González vette át az első helyet. A legjobbak közül Azevedo is igen jól teljesített, ám ekkor már pályán volt az a három versenyző, akit a tömeg a legjobban várt: Jan Ullrich, Ivan Basso és Lance Armstrong. A T-Mobile németje minden ellenőrző pontnál a legjobb időt jegyezte, egészen addig, amíg oda nem ért az US Postal amerikaija, míg a CSC olaszáról hamar kiderült, hogy nem szólhat bele a szakaszgyőzelemért zajló csatába.
Armstrong (akinek a kísérőkocsijában újdonsült barátnője, Sheryl Crow is ott ült) elképesztő erővel száguldott fölfelé, a 39x23-as áttételt 90-95-ös, néha 98-as percenkénti fordulattal hajtotta. Lance egyébként semmit sem bízott a véletlenre: tavasszal edzés jelleggel tizenháromszor mászta meg ezt a hegyet, volt olyan nap, hogy háromszor kapaszkodott fel rá. Az amerikai – aki hamarosan utolérte és el is hagyta Bassót! – minden időmérőnél átírta Ullrich idejét, így csak az volt a kérdés, mennyit ver a célban a remekül teljesítő németre. A US Postal kapitánya végül 1:01 perccel volt gyorsabb a T-Mobile kapitányánál, és csaknem két és fél percet vert az öszszetett második helyén álló Bassóra, aki önmagához képest így is remekül teljesített. (Basso tavaly az időfutamokon összesen nyolc perccel kapott ki Armstrongtól, az idén speciális edzésekkel készült erre a cronóra, többek között módosította a kerékpáron elfoglalt helyzetét is, 12 milliméterrel előrébb helyezte a nyergét. A nagy riválisok közül neki volt a legkönnyebb a kerékpárja, mindössze 20 grammal haladta meg az előírt 6.8 kilós minimumot. A televíziós felvételeken jól látszott az ellenőrzés folyamata.)
Lance Armstrong pályafutása 19. egyéni szakaszgyőzelmét aratta a Tour de France-on, amihez hozzájön két csapatidőfutam, és szerdán már a 62. sárga trikóját vehette át. Ezeknél a számoknál azonban sokkal fontosabb a 6-os: a texasi cowboytól már aligha lehet elvenni a hatodik Tour-győzelmet, még akkor sem, ha a verseny most az Alpokban folytatódik, és akkor sem, ha az összetett negyedik helyére feljövő Ullrich esetleg megnyeri az 55 kilométeres szombati időfutamot.

A verseny után Armstrong elégedetten értékelt a sajtónak: "Kemény volt, de egy percig sem tagadom, hogy elégedett vagyok a mai szakasz végeredményével. Nagyon nehezen tudtam feljönni a tömeg miatt, de nem haragszom a szurkolókra, sőt, jólesik, hogy ilyen sokan rajonganak ezért a szép sportágért. Egyelőre nem gondolok a hatodik győzelem lehetőségére, mindig csak a másnapi szakaszra összpontosítok. Nekem Párizs még nagyon messze van."
A nap nagy vesztese, Ivan Basso szerint: "Armstrong ma ismét bebizonyította, hogy mennyire erős. Szerintem én is jól szerepeltem, összességében elégedett vagyok magammal, bár talán tudtam volna valamivel jobban teljesíteni. Ôszintén szólva arra számítottam, hogy kevesebbel kapok ki Lance-től. Ráadásul Ullrich is sokat javult, meglátjuk, mit hoz az utolsó néhány szakasz. Nem tudom, mi lesz csütörtökön, az alpesi etap során, de azt gondolom, hogy én továbbra is Armstrongot fogom követni."
Csütörtökön újra hegyek jönnek, és ha valaki támadni akarja Lance Armstrongot, akkor annak most kell jelentkeznie, vagy hallgatnia örökre…


---- Az Alpe d’Huez 1952-ben szerepelt először a Tour de France műsorában, és mindenki őrültnek nézte a szervezőket, akik úgy döntöttek, hogy a Lausanne-ból induló 266 kilométeres (!) szakasz végén fel kell kapaszkodni az 1850 méteres hegyre. (Egy George Rayon nevű szállodatulajdonos dobott össze 2 millió frankot – 3000 mai eurót –, hogy az ekkor még kevesek által ismert, mindössze 1940 óta üzemelő síközpont egy kis nyilvánosságot kapjon.)
Az 1952. július 4-én megrendezett etapot Fausto Coppi, az olaszok sztárja jókora emésztési gondokkal kezdte, reggelire semmit sem evett, de aztán a nap során a vízhordói – köztük a sárga trikóban tekerő Andrea Carrea! – ellátták őt sonkás szendviccsel és könnyű sörrel (!), így a céltól 10 kilométerre utolérte a szökésben lévő Robicot, és ő lett az immár mitikus kaptató első győztese. Coppi átvette a maillot jaune-t is, amelyet Párizsig már át sem engedett másnak.
Az Alpe d’Huez-re legközelebb csak 1976-ban engedték föl a mezőnyt, akkor a holland Joop Zoetemelk nyert, majd a következő években több németalföldi diadal született (1977-ben és 1978-ban Hennie Kuiper, 1979-ben újra Zoetemelk, 1981-ben és 1983-ban Peter Winnen, 1988-ban Steven Rooks, 1989-ben Jan Gert Theunisse mászta meg a leggyorsabban a kaptatót), ezért aztán el is nevezték a hegyet a hollandok hegyének.
Az azóta eltelt másfél évtized viszont az olaszoké volt: Gianni Bugno 1990-ben és 1991-ben győzött itt (a második alkalommal nem merte fölemelni a kezét, mert nem volt benne biztos, hogy minden szökevényt utolért-e), 1994-ben Roberto Conti, 1995-ben és 1997-ben Marco Pantani, 1999-ben pedig Giuseppe Guerini nyert, utóbbi úgy is, hogy egy könnyelmű néző a hajrában eléugrott, az olasz elesett, és úgy kellett visszaszállnia a kerékpárra. ---- PANTANI-NAP. A szerdai szakaszt a szervezők a télen elhunyt Marco Pantani emlékének szentelték, a kiváló olasz hegymászó, a Tour 1998-as győztese ugyanis kétszer is nyert az Alpe d’Huezen, 1995-ben és 1997-ben. Itáliában mégsem volt mindenki boldog ettől a döntéstől: a cesenaticói Marco Pantani Fan Club képviselői szerint a rendezők képmutatóak, hiszen ugyanők voltak azok, akik az 1998-as Francia körverseny "megmentőjét" nem hívták meg sem a 2001-es, sem a 2002-es, sem a 2003-as viadalra. A "Kalóz" szüleinek ugyanakkor az nem esett jól, hogy nem hívták meg őket a szerdai etapra.

MERCKX BÍRÁLATA. A szerdai szakaszon jelen volt minden idők legnagyobb kerékpárosa, a belga Eddy Merckx is, aki elmondta a véleményét Lance Armstrongról: "Nagyszerű kerékpáros, kár, hogy a Tour de France mellett alig-alig lehet már versenyeken látni. Szerintem indulnia kellene a Giro d’Italián és néhány klasszikus egynaposon is. Én annak idején mindig minden versenyen rajthoz álltam, mert imádtam versenyezni és imádtam nyerni."

OLASZ CSAPAT ATHÉNRA. Ballerini olasz szövetségi kapitány szerdán véglegesítette az athéni olimpia mezőnyversenyére benevezett versenyzők listáját. Ezek szerint az ötkarikás játékokon Bartoli, Bettini, Moreni, Nardello és Pozzato képviseli az olasz színeket. ---- 16. szakasz, Bourg d’Oisans–Alpe d’Huez (15.5 km, egyéni időfutam): 1. Lance Armstrong (amerikai, US Postal) 39:41.47, 2. Ullrich (német, T-Mobile) 1:01 perc hátrány, 3. Klöden (német, T-Mobile) 1:41 p h., 4. Azevedo (portugál, US Postal) 1:45 p h., 5. Santos González (spanyol, Phonak) 2:11 p h., 6. Guerini (olasz, T-Mobile) azonos idővel
Az összetettben: 1. (sárga trikóban) Lance Armstrong 67:53:24, 2. Basso (olasz, CSC) 3:48 p h., 3. Klöden 5:03 p h., 4. Ullrich 7:55 p h., 5. Azevedo 9:19 p h., 6. Mancebo (spanyol, Illes Balears-Banesto) 9:20 p h.
A gyorsasági pontversenyben: 1. (zöld trikóban) Robbie McEwen (ausztrál, Lotto-Domo) 225 pont, 2. Hushovd (norvég, Crédit Agricole) 213, 3. Zabel (német, T-Mobile) 212
A hegyi pontversenyben: 1. (pöttyös trikóban) Richard Virenque (francia, Quick Step-Davitamon) 177, 2. Armstrong 142, 3. Basso 101
A csapatversenyben: 1. T-Mobile (német)
Következik: 17. szakasz, Bourg d’Oisans–Le Grand Bornand (204.5 km). Tv: Eurosport, 11.00 (élő); ZDF, 11.00 (élő), RAITRE, 12.15 (élő). Internet:
www.letour.fr


A következő akadály
Csütörtökön Bourg d’Oisans és Le Grand Bornand között újabb kőkemény alpesi szakasz vár a mezőnyre, igaz, a nehézségek inkább az etap első felében jelentkeznek majd. Mindössze 36 kilométer elteltével az 1924 méter magas Col du Glandon magasodik a karaván elé, amelyre 27 kilométer hosszú (!), átlagosan 4.5%-os kaptató vezet föl.
Ezt követően a legendás Col de la Madeleine jön (a 86. kilométernél, 2000 méter magas, 19.5 kilométeres, átlagosan 8%-os emelkedővel), majd a Col de Tamié (144. km, 907 méter, 9 km, 6%), a Col de la Forclaz (158. km, 1157 m, 8.5 km, 8%), végül pedig a Col de la Croix-Fry (192. km, 1477 km, 12.5 km, 6.8%). Az utolsó hegy után 13 kilométeres lejtő vezet a célba, azaz a kaptatón lemaradóknak elvben van lehetőségük arra, hogy csökkentsenek valamennyit a hátrányukon.