Óriási sikert aratott péntek este a párizsi Golden League-viadalon Varga Judit 1500 méteren diadalmaskodott. A magyar atléták közül másodikként sikerült Golden League-versenyen Golden League-számban győznie, korábban, két évvel ezelőtt Brüsszelben a gerelyhajító Szabó Nikolettnek sikerült ez a bravúr.
– Hogy érzi magát a verseny másnapján? – Még most is alig hiszem el, hogy győzni tudtam – mondta Varga. – Mindig vágytam arra, hogy egyszer Golden League-viadalon nyerjek, de a májusi betegségem és a sérülések miatt már kezdtem lemondani róla. A római versenyen aztán ismét felcsillant a remény, most pedig sikerült megvalósítanom az álmomat. Szokásomnak megfelelően háromszázzal a cél előtt kezdtem hajrázni, a kanyart végig a kettes pályán futottam, és meglepetésemre a többiek nem jöttek velem. Láttam, hogy győzhetek, és ez határtalan erőt adott.
Varga Judit a májusi betegsége és a sérülései miatt már majdnem lemondott a Golden League-sikerrôl
– Ezt a cél előtt mennyivel érezte? – Úgy százharminc méter lehetett hátra, amikor tudtam, hogy jó helyezést érhetek el, hogy dobogós is lehetek. A célegyenesbe érve vettem észre, hogy az első helyen futó Tullett sincs messze, őt is megfoghatom. Hihetetlen érzés volt, úgy vittek a lábaim, mintha addig nem is kellett volna futnom. – Korábban azt mondta, nem szokta tudni, hányadik helyen áll, csak arra figyel, hogy jól teljesítsen. – Ez így van, s ha egy bollyal futok, csak arra tudok figyelni, hogy a hajrában minél több ellenfelemet megelőzzem. Most azonban az egész mezőny együtt maradt, a tizenegyedik is 4:04 perccel ért célba.
Eredetileg nem is akart indulni Párizsban
– Ezúttal tehát látta, hogy mindenki együtt fut? – Igen, ami annak is köszönhető, hogy pénteken mentálisan is nagyon jó voltam. Tulajdonképpen már az előző versenyemen, Madridban nyernem kellett volna, s mivel nem sikerült, elvállaltam a párizsi indulást. – Eredetileg nem akart ezen a viadalon rajtolni? – Nem, mert Párizsban eddig sohasem futottam jól. Az edzőmmel, Babinyecz Józseffel, aki egyben a mendzserem is, úgy terveztük, hogy Madrid után Londonban futok, de a párizsi viadalt még nem mondtuk le. Talán megéreztünk valamit. Amikor ide érkeztem, nagyon izgultam, azzal biztattam magam, hogy egyszer meg kell szakadnia a rossz sorozatnak. – Milyen hangulatban várta a versenyt? – Egy kedves belga barátnőmmel melegítettem, akivel ha együtt készülünk, én mindig jól futok. Talán azért, mert a beszélgetés elvonja a versenyről a figyelmemet, és nem görcsölök. – A rajt után mit érzett? – Nem gondoltam helyezésre, sohasem gondolok arra. Csak mentek a méterek, és én még mindig frissnek éreztem magam. – A mezőnyben ott volt Maria Mutola is... – Józsi bácsitól azt az utasítást kaptam, hogy rajta kívül senki sem előzhet meg. Igaz, ő nyolcszázas, és legutóbb két éve futott ezerötszáz métert, de azt megnyerte. Eszembe sem jutott, hogy itt utolsó lesz. – Az ellenfelei mit szóltak a sikeréhez? – Gratuláltak. Mindenkivel jóban vagyok, amit rendkívül fontosnak tartok. A többség a verseny előtt jó szerencsét kívánt, és talán senki sem ment úgy ki a pályáról, hogy ne jött volna oda hozzám. – Az év, ahogyan mondta, nem úgy indult, miként tervezte. – Valóban, de most már büszke vagyok arra, hogy ki tudtam várni, amíg minden rendbe jön. ---- – Nehéz volt elviselni a sikertelenséget? – Igen. Május végén depresszióhoz közeli állapotban voltam. Szerencsére olasz barátom fogta magát, és ideutazott, hogy segítsen átvészelni ezt az időszakot. Számíthattam Sali Csabára is, aki tíz éve nemcsak masszőrként segít hozzá a jobb eredmények eléréséhez, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy lelkileg egyensúlyban legyek. Nem tudom felsorolni, mi mindent tett meg azért, hogy jól fussak. Speciális akupresszúrán alapuló masszázst kapok tőle, olyat, amit a tíz év alatt nekem alakított ki. – Mi okozta a nehézségeket? – A dohai viadalon a légkondicionálótól megfáztam. Megpróbáltam ugyan tovább edzeni, de egy hét után nem bírtam, és le kellett állnom. Egy hétig egy lépést sem futhattam. – Előtte sérüléssel is bajlódott. – A fedett pályás viadalok után fájdult meg a combhajlítóm, és egyre súlyosabbak lettek a panaszaim. Ekkor Olaszországban edzőtáboroztam, és egy átlagos masszázs nem enyhítette a fájdalmakat. Májusban már járni is alig tudtam. Hazajöttem, és az itthoni kezelések után egy hét alatt rendbe jöttem. – Mikorra lett panaszmentes? – Június elejére. Csakhogy egy fontos hónap kiesett a felkészülésemből. El voltam keseredve, különösen azért, mert a márciusi és áprilisi edzéseim nagyon jók voltak. Csak remélni tudtam, nincs minden veszve. – Most úgy tűnik, a legjobb úton halad. – Ezért mondtam, örülök, hogy volt türelmem. Az edzőmmel végig a sikeres olimpiai szereplést tartottuk szem előtt, és nem akartunk kihagyni a felkészülésből fontos lépéseket. – Mi a további programja? – A múlt héten Olaszországban készültem, oda is megyek vissza, két hétig keményen edzek. Nagyon hálás vagyok Józsi bácsinak, hogy bízik bennem, és lehetőséget ad arra, hogy minél több időt tölthessek a barátommal. Azt tervezem, hogy az olimpia előtt még a zürichi viadalon indulok.
Kemény edzésekkel készül az olimpiára
– Másként látja most a világot? – Az önbizalmamnak jót tett ez a győzelem, de nem bízom el magam. Most elsősorban az edzésre kell koncentrálnom. – Athénban kik lesznek a legesélyesebbek? – Gondolom, a török Süreyya Ayhan megint meglepetésre készül, és az oroszok is jól futnak majd. Amúgy az ezerötszáz mezőnye erős, de kiegyensúlyozott, bármi megtörténhet. Ezért nem is foglalkozom egyenként a riválisokkal, csak arra figyelek, hogy minél előrébb végezzek. ---- A Golden League-sorozat hat állomása a norvég Bislett Games, a római Golden Gala, a párizsi Gaz de France-verseny, a zürichi Weltklasse-viadal, a brüsszeli Van Damme-emlékverseny és a berlini ISTAF-viadal – vagyis a legnevesebb atlétikai gálák. Az IAAF minden év elején meghatározza azt a hat férfi és női versenyszámot, amelyet a sorozat minden állomásán műsorba kell iktatni, s ezekat kiemelten díjazzák. Ezek között a számok között azok szerepelnek, amelyek a legnagyobb érdeklődésre tarthatnak számot, amelyekben a legnagyobb a konkurencia, nincs olyan szabály, mely szerint a versenyszámoknak évente váltaniuk kellene egymást. Nem csoda, hogy Varga Judit csak a második magyar atléta – a gerelyhajító Szabó Nikolett után –, akinek ilyen versenyszámban sikerült diadalmaskodnia. Kalapácsvetőinknek erre nem volt módjuk, mert a szám még nem szerepelt a sorozat műsorán, a diszkoszvető Fazekas Róbertnek az idén még van lehetősége hasonló siker elérésére.