Brazília válogatottja nyerte meg a 2004-es, Peruban rendezett Copa Américát. Azt nem jelenthetjük ki, hogy a brazilok jobban játszottak, mint az argentinok, de az mindenképpen mellettük szól, hogy élni tudtak a felkínált lehetőségekkel.
Carlos Tevez (képünkön Eduval harcol) hiába küzdött, a kapu előtt el volt átkozva
Carlos Tevez (képünkön Eduval harcol) hiába küzdött, a kapu előtt el volt átkozva
A találkozó előtt mind a szakemberek, mind az egyszerű szurkolók számára eldönthetetlen volt, hogy melyik csapat nyerheti meg ezt a páratlannak ígérkező döntőt, amelyen a szubkontinens két legjobb alakulata mérheti össze tudását. Bár a torna előtt sokan fanyalogtak, hogy egyik ország sem a legerősebb válogatottját nevezte a kontinensviadalra, a játékosok hamar elhallgatták a kétkedőket, és kijelenthetjük azt, hogy - kisebb megingásoktól eltekintve - magabiztosan jutottak a döntőbe. A mérkőzés elején egymásnak estek a csapatok, de az akciók kialakítása helyett leginkább azzal foglalatoskodtak az első percekben, hogy büntetőket csikarjanak ki a paraguayi Amarilla játékvezetőtől: Carlos Alberto Parreira legényei egy Adriano elleni szabálytalanságot, míg Marcelo Bielsa játékosai Gustavo Nery kezezését, valamint egy Kily González ellen elkövetett faltot kértek számon a sípmesteren. Amarilla a 21. percben aztán már tényleg a büntetőpontra mutatott, miután a brazil középhátvéd, Luisao földrevitte Luis Gonzálezt. A sértett névrokona, Christian-Kily González állt a labda mögé, és az Internazionale játékosa nem is hibázta el a tizenegyest. A vezető gól után is támadásban maradtak a gauchók, sőt, majdnem megduplázták az előnyüket, ám Luis González lövését Julio Cesar nagy bravúrral védte. Ezután viszont váratlanul visszahúzódtak az argentinok, igazából csak Carlos Tevez grasszált elől, hogy kontrákkal veszélyeztessen. A behúzódó argentinokkal szemben sem sikerült eredményt elérniük a braziloknak, ugyanis főleg a pálya közepén adogattak, és nem jutottak el a labdák sem Adrianóhoz, sem Luis Fabianóhoz. A 45. percben azonban váratlanul egyenlítettek a brazilok: Alex csavart középre egy szabadrúgást, ami után az argentin gólnál hibázó Luisao egyenlített. Az argentinok a második félidőre kissé előrébbhúzódtak, és a 49. percben visszaveheték volna a vezetést, ám Rosales beadása után Tevez képtelen volt élni a lehetőséggel, kihagyta a nagy helyzetet. Carlos Alberto Parreira ezzel szemben cserélt, a megsérült Kléberson helyét Diego vette át, és vele támadóbb felfogásúbb lett a brazil gárda, erre Bielsa is beküldött egy vérbeli csatárt Delgado személyében. A 71. percben Tevez ismét helyzetbe került, ám az apró termetű Boca Juniors-támadó a döntő napján úgy tűnt, képtelen betalálni, ugyanis most is Julio Cesar volt a végállomás. Ekkor még nem sejthettük, hogy remek utolsó percek várnak ránk. A 87. percben Argentína ismét vezetést szerzett, miután Renato képtelen volt tisztázni, így a labda a csereként beállt Delgado elé került, és a támadó Tevezzel ellentétben már nem hibázott. A brazilok azonban ekkor sem adták fel, és a 93. percben, még a rendes játékidő hosszabbításában a mindig gólveszélyes Adriano egy labdaszerzést követően Abbondanzieri hálójába talált. Hosszabbítás nem volt, következtek a büntetők. Az argentinok számára rosszul indult a sorozat, hiszen a wolfsburgi, Nagyfejűnek becézett D'Alessandro lövését kivédte Julio Cesar, ezzel szemben Adriano magabiztosan értékesítette a saját büntijét. A következő gaucho, a Manchesterhez szerződött Heinze is tévesztett, Edú viszont nem, ekkor már nagyon nehéz helyzetben voltak az argentinok. Hiába talált be ezután Kily González és Sorin is, Diego és Júan is értékesítette a büntetőjét, ez pedig azt jelentette, hogy Brazília lett a Copa América győztese.
Copa América, döntő: Argentína-Brazília 2-2 (1-1) 11-esekkel: 2-4 Lima, V: Carlos Amarilla (paraguayi)