Bár végül egyik csapatuk sem nyert, mindenképpen kivételes bravúrként könyvelték el kontinensszerte, hogy Franciaországnak két képviselője is bejutott az európai kupadöntőkbe tavasszal. Mi sem természetesebb, hogy a Ligue 1 pénteken rajtoló 2004-2005-ös idényének kétnapos felvezetését e két csapat, a Monaco (Bajnokok Ligája) és a Marseille (UEFA-kupa) bemutatásával kezdjük. Utána átruccanunk Korzikára (Ajaccio, Bastia), kanyargunk egyet a déli partvidéken (Istres, Nice), a Garonne folyón végighajózzuk a Bordeaux-Toulouse utat, és két gárdát (Metz, Strasbourg) a keleti végekről is górcső alá veszünk. No de vissza mai főszereplőinkhez, akiket nemcsak a két tavaszi kupadöntő köt össze, hanem az a tény is, hogy mindketten kulcsfontosságú támadót veszítettek a nyáron: a Monaco nem tudta megtartani Fernando Morientest, a Marseille pedig minden fogadkozás ellenére pénzzé tette Didier Drogbát.
Bixente Lizarazu, az új szerzemény még az edzésen is szereti a kihívásokat
Bixente Lizarazu, az új szerzemény még az edzésen is szereti a kihívásokat
Induljunk tehát Marseille-ből, abból a városból, amelynek híres-hírhedt csapatát az utóbbi időben - csakúgy, mint a nyolcvanas évek végén, a kilencvenesek elején - mindig az aranyesélyesek közé sorolják. Nagy különbség, hogy miközben a Bernard Tapie fémjelezte viharos időszakban zsinórban ötször első is lett a csapat (igaz, 1993-as menetelést a bundabotrány miatt nem díjazták bajnoki arannyal), addig azóta egyszer sem. Majd most! - mondják az optimisták, akik készpénznek veszik Cristophe Bouchet klubelnök szavait, miszerint "tíz éve nem volt ilyen erős csapata Marseille városának!" A reménykedésre furcsa mód a csapat legjobbjának, Didier Drogbának az eladása szolgáltat alapot. Természetesen nem arról van szó, hogy az elefántcsontparti támadóból már nem néznek ki olyan eredményes futballt, mint amilyennel a legutóbbi idényben ámulatba ejtette Európát. Jóval kézenfekvőbb a magyarázat: abból a 37.5 millió euróból (vagyis több mint 9.3 milliárd forintból), amit Roman Abramovics Chelsea-vezér leszurkolt a támadóért, az OM képes volt megszerezni Peguy Luyindulát a Lyonból, Eduardo Costát a Bordeaux-ból, valamint a Bayern Münchentől elköszönő Bixente Lizarazut. "Természetesen sajnáljuk, hogy Drogba elment, de ezáltal lehetőségünk nyílik jobb csapatot építeni, mint amilyen az általa fémjelzett OM volt" - indokolta Boucher, miért adta el a nyár elején még "érinthetetlennek" minősített támadót. A legutóbbi idény közben a kormányrúdhoz kerülő José Anigo vezetőedző célja az volt, hogy minden posztra legyen legalább két játékosa. Úgy tűnik, ha nincs is mindenhol egyenlőség a jelöltek között, a terv nagyjából megvalósult. Maradjunk csak Drogbánál: miközben a Stamford Bridge-re távozó támadó 18 gólt szerzett az előző bajnoki idényben, addig a helyére érkező - és természetesen adott esetben egymás mellett is szerepeltethető - Luyindula és Habib Bamogo (Montpellier) fejenként 16-ot. Ez idáig csupán száraz matematika, ám ha hozzáveszszük, hogy mostantól nem "egyfegyveres" gárda az OM, azaz nem elég egy embert kikapcsolni a játékból, máris egyre meggyőzőbbnek tartjuk a marseille-i üzletkötést pártolók érveit. Idáig főképp a csatársorban időztünk, holott a marseille-iek elsősorban a védelmi vonalukat és a középpályássorukat sorolják a franciaországi elitbe. A középpályán egy komplett kvartett kiállítható az újakból: a brazil Eduardo Costa Bordeaux-ból érkezett, a kameruni Salomon Olembé kikölcsönzése is véget ért, Benoit Pedrettiért (Sochaux) pedig szoros versenyfutást nyertek meg a kék-fehérek (más kérdés, hogy a labdaszerzésben és előkészítésben is megbízható válogatott játékos viszonylag könnyen döntött az OM mellett). Talány ugyanakkor, hogy a lille-i kiugrás után Liverpoolban kissé elszürkülő, korábban még Zidane-utódnak is kikiáltott Bruno Cheyrou mennyi idő alatt veszi fel a ritmust. A hátvédsorban a párizsi Frédéric Déhu és a világbajnok Lizarazu jelent fontos erősítést - ráadásul mindkettejüket a jól passzoló futballisták között tartják számon. Természetesen Liza érkezte keltette a nagyobb feltűnést. "Szeretem a kihívásokat - indokolta jöttét a veterán baszk. - Fabien (Barthez) és Zinedine (Zidane) is biztatott, hogy jöjjek, mert mind a város, mind a csapat klassz, úgyhogy nem is tartottak sokáig a tárgyalások." S ha már a védelemről beszéltünk, ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a csapatkapitányi karszalag Barthez kapus karján virít majd. Noha a PSG az ősellenség, mindenki a tavalyi párizsi modellt emlegeti, amikor az OM idei szereplését próbálják megjósolni: nincsenek európai kupakötelezettségek, úgyhogy illenék legalább egy BL-helyet, valamint egy hazai kupát megcsípni.
Marseille (a legutóbbi helyezése 7.) Kapusok: Barthez, Gavanon, Carrasso; védők: Beye, L. N’Diaye (mindkettő szenegáli), Ferreira, Leo (mindkettő brazil), Meité (elefántcsontparti), Déhu, Cristanval, Ecker, Lizarazu, S. Pérez; középpályások: Eduardo Costa (brazil), Celestini (svájci), Delfim (portugál), S. N’Diaye (szenegáli), Olembé (kameruni), Batlles, Br. Cheyrou, Hemdani, Pedretti; csatárok: Koke (spanyol), Mido (egyiptomi), Bamogo, Barry, Dahou, Luyindula, Marlet, Sakho. Dőlt betűvel az újonnan igazolt és a kölcsönből visszatérő játékosokat jelöltük. Vezetőedző: José Anigo ---- C ---- &