Piercinggel az olimpiára

Többek között ők alkották a közönséget két olimpikon tornászunk, Gál Róbert és Szarka Krisztina utolsó tatai felmérőjén, amelyen a vasárnap már repülőgépre ülő versenyzőink az athéni gyakorlataikat mutatták be.
"Érdemes ám körbenézni itt, Tatán, hiszen nagy a nyüzsgés, remek a hangulat, érezhető a feszült várakozás, és mindez olyan családias" - mondta Pécsi Gábor, miközben fél szemmel már Szarka Krisztina felemáskorlát-gyakorlatát nézte.
Elkezdték. Gál és Szarka is láthatóan örült a betoppanó vendégeknek: "Ha figyelnek, mindig felszökik bennem az adrenalin, és ez általában jó hatással van rám" - magyarázta Gál. "Nekem pedig jólesően megremeg a lábam" - tette hozzá Szarka, aki igazán csinosan, "leszálkásodva" közlekedett a tatai tornacsarnokban.
"Május vége óta hét kilogramm ment le rólam, és nemcsak fogytam, hanem rengeteget erősödtem is - mondta Szarka. - Jó érzés, nemcsak az alakom miatt, de a gyakorlataimnál is könnyebbséget jelent. Felemás korláton sokkal jobban elbírom a súlyomat, és pörgősebben, szebben tudom megcsinálani a gyakorlatomat. Pedig pont ez az a szer, amit sokáig nem kedveltem."
És hogy Szarka milyen küzdelmes változásokon ment keresztül, arról legyen elég annyi, hogy az év első négy hónapját sérülésekkel és betegségekkel töltötte el, amelyek miatt még az is megfordult a fejében, hogy lemond az olimpiai indulásról.
"Jól tettem, hogy nem adtam fel. Akkor azt hittem, hogy képtelen leszek felkészülni az olimpiára, most pedig azt mondhatom: itt vagyok, készen állok a versenyekre. Az edzéseken, amikor a gyakorlatok bemutatására kerül sor, ötből négyszer, sőt előfordul, hogy ötször hibátlanul mutatom be a produkcióimat. És ezért nagy hálával tartozom az edzőimnek, Nagy Zsuzsának és Ziszisz Tanaszisznek, valamint a családomnak - magyarázta Szarka, aki a tavalyi, anaheimi világbajnokság sikere után azonnal elrohant, és egy piercinget "lövetett be" jobb szemöldökébe. - A világbajnokság jól sikerült, és ezzel ajándékoztam meg magam. Természetesen a versenyen nem viselem majd ezt az ékszert, ugyan nem zavar a gyakorlatok során, ám nem biztos, hogy belopnám magam a pontozók szívébe."
Gál Róbert is új külsővel "rukkolt elő": fekete kecskeszakállával inkább egy "megbolydult" feltalálóra emlékeztetett, mint olimpiai reménységre, ám gyakorlataival gyorsan eloszlatta a kételyeket. Noha a talajgyakorlata utolsó sorában a dupla szuplé befejezését még puha szőnyegen mutatta be, edzője, Vereckei István elégedetten bólintott rá.
"Na látja, Robi mostani talajgyakorlatára és az ugrásaira azt mondanám, hogy olimpiai döntőt ér, ám most Tatán, egy edzőteremben vagyunk, és ki tudja, hogy mi lesz Athénban?!" - magyarázta szokásos teátrális mozdulataival kísérve Vereckei István, aki később Balogh Gábornak is tartott egy kis eligazítást.
"Gabi érdeklődő, megkérdezte, hogy mennyi a kiinduló pontszáma a gyakorlataimnak, és hogy ez mit érhet majd Athénban - mondta Gál Róbert, aki az ugráshoz egy nagy piros fáslival bugyolálta be jobb combját. - Ez még a combhajlító-sérülésem miatt van. Nem mintha még mindig fájna, inkább pszichésen van rá szükségem. Az ugrásnál nem zavar, így az is előfordulhat majd, hogy Athénban sem veszem le."
És hogy a fásli mellett mi kerül még a szombat esti csomagolás során versenyzőink bőröndjébe?
"Én egy hatalmas kék szilvát viszek magammal, aminek keze és lába is van. Ezt még tíz évvel ezelőtt a szüleimtől kaptam a névnapomra. Edzőm, Nagy Zsuzsa lánya pedig egy kis plüssteknőssel lepett meg. Hát az sem maradhat itthon" - nevetett Szarka Krisztina.
"Szerintem a barátnőmnek lesz egy-két meglepetése - mondta Gál Róbert. - Ha világversenyre csomagolok, ott legyeskedik a bőröndöm mellett, és mindig becsempész valamilyen apró kabalafigurát a ruhák közé. Egy biztos: a világjáró bárányomat és nyulamat Athénba is viszem magammal. Nélkülük már nem kezdődhet világverseny."
És akkor az öttusázók kezet ráztak a tornászokkal. Egyszerű, ám jelentőségteljes búcsú volt ez.
Hisz tornászaink hosszú út után a célkapu elé értek.
Augusztus 14-től pedig valóra válthatják álmaikat.