Egy grillparty tanulságai

A női és a férfi kézilabda-válogatott az olimpiai felkészülés lezárásaként Hévízen edzőtáborozott, amelyet mind a két szövetségi kapitány egyértelműen a lehető legjobb választásnak és döntésnek titulált. A két csapat tagjai majd’ két hónapja együtt készülnek: óhatatlan a feszültség, és még folyamatosan nő is az olimpia közeledésével. És ez még fokozódna is, ha olyan közegben készülnének, ahol minden pillanatban minden szeglet erre emlékezteti őket. Ilyen szempontból egy központi edzőtábor nem éppen a legideálisabb választás. Ellenben Hévízen, ahol két négycsillagos szálloda, az Európa Fitt és a Carbona látta vendégül a csapatokat, minden adott volt a kikapcsoláshoz. Na, nem a kikapcsolódáshoz. A játékosokat minden közös étkezésnél a szállodában lakók által kihelyezett pólók, papírok várták aláírás végett és az érintettek ennek szívesen is tettek eleget. Egy közös kép a szálló aulájában egyik-másik sztárunkkal mindenképpen közös emlék marad, egy félmondat a liftnél, egy-két jó szó elkísér és erőt ad bizony Athénban is.
Ottjártunkkor szerettük volna meglátogatni mindkét csapat edzését, ám a hölgyekkel ilyen szempontból nem volt szerencsénk, hiszen a franciák elleni délutáni mérkőzést megelőzően már csak gimnasztika, nyújtás szerepelt a programban és még egy kis beszélgetés. Ezúttal kivételesen nem a kapitánnyal... Helyette Dr. Vura Márta sportpszichológus toppant be a szálló tornatermébe a gimnasztikát követően. Igaz, ő ezt majd később szinte kikéri magának és mentál-tréningnek aposztrofálja, majd hozzáteszi, hogy keményen megdolgozták egymást oda-vissza. Miután a doktornő ismertette az aznapi teendőket - beszélgetünk majd a támadásokról és a védekezésekről is - roppant udvariasan, ám határozottan hozza tudtunkra: szokatlan neki ez a nagy létszám, máskor mindig csak a csapattal szokott ezekről a témákról beszélgetni. Értünk a szóból és Mocsai Lajos kapitány irányításával és vezetésével a távozás mezejére lépünk. A kapitány még menetközben azért megjegyzi: ilyen finoman is csak egy nő tud fogalmazni arról, hogy mennyire fölöslegesek vagyunk.
Munka és látnivaló nélkül azonban így sem maradunk: irány a hévízi csarnok, a fiúk tréningje!

A férfi kézilabda-válogatott edzéseit megelőző futballcsaták ha nem is vérre mennek, de a tétnek megfelelően minden résztvevő fél halálosan komolyan veszi. A tét pedig nem kisebb, mint a presztízs, hogy legalább egy napig, de van hogy napokig a másik orra alá lehessen dörgölni az eredményt. No, ebben aztán nincs is hiány. Amit a bevezetőben említett csapat tagjaitól a Pásztor-Mocsai-Szathmári gárdának el kellett viselni, az már nem emberi, hanem minimum sportemberi.
És még mielőtt gyanú ébredne bennünk, hogy az összeszokottság nagy úr, azért ki kell ábrándítanunk a tévhitben élőket: azért nem annyira. Mindkét csapat tagjai ugyanis három különböző klubból érkeznek a válogatottba.
Ez egyébként az első, ami a Skaliczki László szövetségi kapitány által gardírozott csapattal kapcsolatban mindjárt feltűnik. Más válogatottakkal ellentétben itt nincs klubcsapathoz köthető klikkesedés. Se edzésen, se étkezésnél, egyáltalán sehol. Mindenki mindenkivel játszik, beszélget, elvan, mint egy igazi csapatban.
A sportágon belül nagy divat bemelegítésként és levezetésként egyaránt a kétkapus futball, ebben leginkább a fiatal Harsányi jár az élen, de Mocsai és Császár sem marad el tőle sokkal, éppen ezért meglepetés, hogy a vesztes csapat tagjai lesznek mindhárman. A két kapus, Szathmári, de különösen Fazekas a támadásoknál jeleskedik, a kapuban itt Pásztor, ott Nagy Laci. Utóbbiról a rossznyelvek azt terjesztik, azért ő a kapus, mert egyszer megboldogult szegedi korában az egyik edzésre másnaposan - aznaposan? - érkezett és csak oda volt ereje beállni az edzés elején. Aztán úgy és ott maradt… Na, persze nem az állapota. Pérez és Díaz viszont nem futballozik, nem szereti a labdát lábbal bűvölni, így inkább erősítenek, nyújtanak.
Az edzés elején járnak a hévízi csarnokban, már kézben a labda, amikor Fazekas Nándor kapus egy kijövetelnél látványosan, de igen csúnyán a hátára esik. Nem szép dolog a káröröm, de a csapat egy emberként nevet fel, mire valaki kapcsol: doki, Nándi nem mozdul, nem kellene megnézni?
Van azonban rafináltabb csapattárs is, akinek hatásosabb gyógymódja van: Te, Nándi, kelj fel, mert a kapitány most szólt ki, hogy keresse meg valaki Vladimir számát.
No persze, ennek lett hatása. Némi derékmasszírozást követően Fazekas máris talpon. Közismert: az utolsó körben a három kapus közül kellett kettőt választani az utazó keretbe a kapitánynak és ő Fazekas és Szathmári mellett döntött. Miközben a kubaiból magyarrá lett Hernandez Vladimir helyét mindenki biztosra vette. Leginkább talán ő maga… Éppen ez bosszulta meg magát, nagyon ráérősen tért vissza a keretbe, amit a kapitány nem felejtett és bocsátott meg.
Fazekas azonban cserét kér, jön a túlsó, lövések tekintetében kevésbé veszélyeztetett kapuból Szathmári. A szerencse azonban ezen a délutánon elkerülte Fazekast, aki már az edzésre is úgy érkezett, hogy nyitva hagyta az őt fuvarozó Gál Gyula Renault-jának ajtaját, úgy szóltak be emiatt az utcáról. Hévízi sajátosság: máshol már az autót vinnék, itt meg figyelmeztetnek. Két perc sem telt el szerencsétlen esése óta, amikor egy kósza, nem túl erős, de a földre elépattintott lövést jobb kezének mutatóujjával “próbált meg" kiszúrni. Ám az fordítva történt: a labda szúrt ki vele és elvitte az ujját, minekutána ismét jöhetett a "hernandezes" gyógykúra. Az edzés hátralévő részében Veszprémből idén távozó kapusunk szempontjából említésre méltó esemény már nem történt.
Nem úgy a mezőnyjátékosoknál, akik három csapatra oszlottak és négy a négy ellen kezdtek el meccselni. Az egyérintős focicsata izgalma és feszültsége tovább fokozódott. Rendes körülmények között hetest vagy éppen kiállítást érő szabálytalanságok után is néma maradt a játékvezetői síp, ami Farkas József edző kezében van, hatványozva a harci szellemet. A tűz azonban akkor hágott a tetőfokára, amikor már egy-két vétlen pofon is elcsattant a játék hevében. A legnagyobbat ezekből Gál Gyula hordta ki lábon, akinek fültöve bánta poszttársával, Mezei Richárddal való találkozást. Egy pacsival azonban ezeken az érintettek úri- és sportemberhez méltón léptek túl. Pár napig maximális terhelést kaptak a férfi csapat játékosai, ebből kaptunk ezúttal némi ízelítőt. Fogyott is a frissítő edzés után, pótolandó a folyadékveszteséget. A kapitány az edzés végeztével néhány szóban értékel, külön kihangsúlyozta, hogy büszke volt csapatára tegnap este, amikor a lányokkal közös grillparty alatt azt kellett tapasztalni: nem elveszett srácokból áll csapata.
Ez valóban így is volt, de ne szaladjunk ennyire a történtek elé.

---- A ---- &