Viszontlátásra, Budapest!

Ferihegy 2A, 10 óra
Ha más nem is, a TeleSport teljes stábjának bőröndökkel való kivonulása bizton jelzi, hogy itt, kérem, hamarosan olimpia lesz. Vitray Tamás főszerkesztő, aki éppen 21. olimpiájára (nyári és téli együttesen) tartva csekkol a repülőtéren, kedélyesen elbeszélget a fiatalokkal, a fényképezőgépeken elkészülnek az indulásról szóló első kockák is, majd a légkondicionált budapesti váróból irány a napfényes, forró Athén…

10.20
"Ne úgy tedd ki, egy kicsit jobbra!" - irányítja egymást két fiatalember, aki a galériáról lelógó piros-fehér-zöld zászló tanúsága szerint Rákospalotáról jött. Méghozzá nem üres kézzel. A váró székeire vörös rózsákat helyeznek el, hol ide, hol oda pakolják izgalmukban, és persze kitartóan őrködnek felettük. No igen, a kézis lányoknak szánják, akik a legszebbek, akiket imádnak, szeretnek és akik oly sok csodás élménnyel ajándékozták már meg szurkolóikat. De nemcsak a fiúk várakoznak lelkesen, eljöttek még néhányan, hogy egy biztató szót szóljanak olimpikonjainknak, akik augusztus 13-tól minden bizonnyal a fél országot a televízió-képernyők elé szegezik majd.

10.50
Nocsak, micsoda meglepetés! Egy szemüveges úr a svájci olimpiai csapat felszerelésében az indulási információkat szemléli. Ô is igyekszik az övéihez, mi pedig már türelmetlenül dobolunk az ujjunkkal: vajon hol lehetnek a mieink? A váró jobb oldalán álldogálók egyre csak az érkező buszokat lesik, miközben a repülőtér biztonsági emberei kordon felállításához szükséges eszközöket hoznak, és szép komótosan leválasztanak egy biztonsági sávot. Itt, kérem, valami készülőben van!

11.22
És begördülnek a buszok. Vakuk villannak, kamerák pásztáznak, míg a versenyzők egyre-másra szállnak ki a járművekből. Elsőként az asztaliteniszezők tűnnek fel, Fazekas Mária arca napszemüveg mögé rejtve, Tóth Krisztina teli szájjal mosolyog, Bátorfi Csilla pedig határozott léptekkel indul el a bejárat felé. A csomagokkal most nem kell bíbelődni, a jegyeket is kiosztották már a Körcsarnok előtt, ahol versenyzőink elbúcsúzhattak családtagjaiktól. Megy minden, mint a karikacsapás. És bár kissé késésben van a küldöttség, így is akadnak olyanok, akik egy-egy kérdés erejéig elcsábulnak.
A kézilabda-válogatott csapatkapitánya, Farkas Ágnes olyan, mint egy szeles tini. Nevet, élvezi a nyüzsgést, pedig fárasztó napokat tudhat maga mögött csapattársaival. A világbajnok francia válogatott ellen derekasan helytálltak a lányok, akiknek egy döntetlen és egy győzelem lett az olimpia előtti utolsó mérlegük. Sokat sejtető…

"Ezek a mérkőzések sokat jelentettek a csapatépítés szempontjából - mondta Farkas Ágnes, aki elárulta azt is, hogy a hétfői hajvágás során fodrászával megbeszélte, az évek óta megszokott frizurája lesz az olimpiai kabalája. - Egyébként nagyon jó állapotban van a csapat, a hangulattal sincs gondunk, most csak az aggaszt egy kicsit, hogy a szövetségi kapitány kilátásba helyezte: délután már az athéni edzőteremben fogunk izzadni."
Evezős világbajnokunk, Haller Ákos már rutinos olimpikonként indul meg a tranzit felé, a fiatal Hirling Zsolt viszont egy újonc izgalmával videózza a társait. S mint egy szemfüles operatőr, azon is rajta van, amikor Kovács "Kokó" István és Szántó Öcsi bácsi feltűnik a buszajtóban. A forgatás a tranzitban folytatódik, hiszen már a sportlövők küldöttsége is a bejárat előtt toporog. A kézilabdás lányok meghatottan veszik át a rózsákat, remélhetőleg visszafelé, az aranygépről leszállva több ezer csokor tulajdonosai lesznek.

11.50
Elfogynak a rózsák, és a repülőtér szürke falai között eltűnnek az utolsó magyar olimpikonok is. Lovász Zsuzsanna búcsúzásként még felpattan egy csomagmérlegre (talán arra kíváncsi, hogy mekkora terhet cipel a vállán?), majd elcsendesedik a terem.

12.30
A legnépesebb magyar küldöttség útnak indul: viszlát, Budapest, jövünk, Athén! ---- - Csak nem sportági ábécérendben ültek fel a buszra? - kérdeztük Európa-bajnok asztaliteniszezőnket, Tóth Krisztinát, aki Bátorfi Csilla társaságában elsőként kászálódott ki a buszból a repülőtéren.
- Nem, dehogy! - nevetett Tóth. - És még csak nem is megszokás a részünkről, éppen úgy jött ki a lépés, hogy mi ültünk a busz első üléseire.
- Harmadik ötkarikás játékán szerepel, így mondhatjuk azt is, hogy rutinos "olimpiázó". Azért egy kis izgalom elragadta már?
- Izgulok, de egész jól kezelem. Négy évvel ezelőtt az utazás miatt aggódtam, hiszen elég hosszú volt az út Sydneybe. Most szerencsére nagyon közel van hozzánk Athén, így mire elhelyezkednénk a repülőn, már szállhatunk is le. A versennyel kapcsolatban egészséges drukk van bennem, nem is kell több ennél, hiszen tudom, hogy jól felkészültünk az olimpiára.
- A csapat újoncát, Fazekas Máriát kell nyugtatni?
- Csak egy picit. Ô is nagyon várja már a kezdést, amit az is mutat, hogy az elmúlt időszakban sokat beszélgettünk az olimpia hangulatáról, a versenyekről. Egyébként amint megérkezünk, kiteszem a kabalamát, egy picike műanyag öt karikát a szobámba. Remélem, szerencsét hoz. ---- A sok khaki és piros kockás formaruha között azonnal szemet szúrt a sportlövő Sidi Péter fehér összeállítása. Légpuskás Európa-bajnokunk ingén ráadásul a négy évvel korábbi, sydneyi olimpia logója díszelgett.
"Méretvételen és próbán is voltam vagy négyszer, végül mégis olyan formaruhát kaptam, aminek a felső része a térdemig ért. Azt mégsem vehettem föl" - adott magyarázatot "különcködésére" az éremesélyes versenyző, akinek a jobb könyökén még mindig ott virított egy ragtapaszcsík. Szerencsére az Athénba repülés előtt két héttel elszenvedett biciklisbalesetre már csak ez emlékezteti Sidit. "Igen, ez még annak a nyoma, de a kezem már teljesen rendbe jött. Ez tehát nem lehet gátja a jó szereplésnek." Újabb kérdésre már nincs idő, hiszen a csapatvezetők bőszen terelik a direkt az olimpikonok számára lezárt F-kapu felé a sportolókat. A komáromi lövő arca még egyszer azért felbukkan az ajtóból, igaz, már csak annyi időre, hogy egy biztató mosolyt küldjön az őt egészen a reptérig kísérő családtagjainak.