Szép volt, lányok!

Az ötszázas döntők első versenyszámában Vereckei Ákosért szoríthattunk. Tegnap óta immár kétszeres olimpia bajnokunk, a szám egykori világ- és jelenlegi Európa-bajnoka más taktikával érkezett a rajthoz, mint amellyel annak idején sikereit egymás után elérte. Akkor elég volt egy közepes, olykor annál is gyengébb rajt, hogy féltávnál beindítsa a hajót és magabiztosan utasítsa maga mögé riválisait. Ezek az idők azonban már elmúltak. Most Ákos kimondottan arra hajtott, hogy már az elején a mezőnnyel menjen. Ötszáz méter nem egy taktikai csata, persze a rutinnak óriási szerep jut azért itt is.

Így néhány évvel ezelőtt semmi okot nem adott volna az aggodalomra, hogy a magyar fiú utolsóként jött ki a rajtból, most azonban máris felvetődik a kérdés: elment volna a verseny?
Mivel a többiek nem akarnak lemaradni, Ákosnak kapaszkodnia kell. Jön is, egyre-másra előzi meg a hajókat és féltávnál már a harmadik helyen lapátol. A vezető ausztrál Baggaley azonban egy hajóval vezet előtte, ő már elment... Ákos viszont még csak most jön! De jön rá a norvég ezres bajnok Larsen is, akivel a bronzéremért meccsel. Sokáig azonban nem szurkolhatunk Vereckeinek, mert viszonylag hamar kiszáll a versenyből, hogy a végén még egy hajó megelőzze őt a finisben és az ötödik helyen érjen célba. A rend kedvéért tegyük hozzá: az ausztrál arany elmaradt, mert a kanadai van Koeverden az utolsó métereken megelőzte Baggaley-t.

Nem a fiatal kenu egyesünktől, Joób Mártontól vártuk, hogy helyrebillenti lelki egyensúlyunkat, erőt és lendületet ad a folytatásra a csapattársaknak, hangerőt a népes magyar szurkolótábornak és megvédi Kolonics György Sydneyben szerzett elsőségét. De azért egy pontszerző, sőt, talán egy dobogós hely kinézett neki. Ha tegnap Vajdának összejöhetett, miért ne jöhetne össze neki is? Lehet, hogy másik fiatal kenusunk is robbant valami szenzációsat? A mezőny viszont roppant erős és kiegyensúlyozott. Opaljev, Dittmer, Doktor, az elmúlt évek klasszisai ezúttal is versenyben, nem beszélve az utódról, az ezren első spanyol Calról. Opaljev szokása szerint bekezd, féltávnál egy hajót ver a többiekre. Ez a kajak egyesben sem jött be, kérdés, vajon bejön-e kenu egyesben.


Ennél valamivel jobban érdekel azonban bennünket, hogy Joób nagyon jól jön. Hajója, együtt a kissé lemaradt üldözőbollyal a 2-5. helyért van versenyben, attól függően ki húz éppen a hajón. Joób nagyszerűen megy, de megindítják a hajót a cél előtt a riválisok is. A legjobban a német Dittmer, aki végül megszerzi az aranyérmet, miután egyszerűen lehajrázza és igencsak megveri a hajrára elfáradó orosz klasszist. A fáradtság azonban Joóbra is kihat: nem bírta végig a tempót. Amíg a többiek a hajrában tudnak erősíteni, ő tartani sem tudja a tempót. Először a fehérorosszal szemben veszti el a negyedik helyért folytatott különcsatát, majd a pontszerzéstől is elköszönhet, miután a cél előtt méterekkel másik két hajó is megelőzi. Hetedik helyen végez Joób Márton, a szegediek kenusa, ami végül is valahol a realitás. A döntőbe jutásnál többet tőle nem igazán várhattunk, de talán egy pontszerző hely lökést adhatott volna számára pályafutásának minél eredményesebb folytatásához, megmutatta volna neki, hogy versenyben tud lenni a világ élvonalával. ---- És akkor az első igazi favoritunk a mai napon: a női egyesben rajthoz álló Janics Natasa. Ezúttal ne ejtsünk szót arról, hogy a szám világbajnokától, Kovács Katalintól "vette el" a számot a nemzetközi mezőny általános megdöbbenésére, mint ahogy arról se beszéljünk: az előfutamból milyen sima, magabiztos versenyzéssel jutott egyből a döntőbe. Mert a döntő az mindig más.
Általában igen, de nem Janicsnak.
A hajrából már fél hajó fórral jön ki, kétszázötvennél első, de hogyan! Már itt magabiztosan vezet, de látszik rajta, még van benne energia, csak most indítja meg a hajót. És erre nem is várunk sokáig, Natasa odapörköl és elhúz. A többiek ezt követően már csak a célban találkoznak az ünneplő lánnyal, aki másfél hajót vert a második Idemre és még egyet a harmadik Brunet-re.
Janics nem beszélt mellé az olimpia előtt: a legfőbb riválisok már tényleg "öregek"...

A magyar lány rendkívül boldogan szállt ki a hajóból, ugrált, táncolt, sikongatott. Mivel nem egészen egy óra múlva újra hajóba szállt - Kovács Katalinnal párosban - csak röviden értékelt: "Nagyon izgultam, de nagyon boldog vagyok. Bejött a szél, a végén már nézelődni is volt időm."

A címvédőként rajthoz álló, tegnap négyesben olimpiát nyerő Kammerer Zoltán, Storcz Botond páros már egy igencsak hullámzó vízen találta magát, szemben az eddigi döntők résztvevőivel. Nekik, ha nem is tükörsima vízfelület jutott osztályrészül, de a hullámok sem tették irreálissá a versenyt.
Persze, hiba lenne erre fogni, hiszen égzengés esetén is furcsa látni, hogy ez a magyar páros féltávnál csak a nyolcadik helyen lapátol. Itt már a huszáros hajrá sem segít. Papírforma német aranyérem született, fél hajót adtak a riválisoknak, ennél azonban sokkal izgalmasabb a második helyért folytatott küzdelem, amelyben centik döntenek az ausztrál, a fehérorosz és a lengyel hajó között. A magyarok azonban nem adják fel, rátesznek egy-két lapáttal és pontszerző helyre ötödikként azért behúzzák magukat.
A címvédéstől mesze voltak, de legalább nem adták fel. ---- A kenu párosoknál Kozmann György, Kolonics György Európa-bajnokként érkezett Athénba. Pulai Imre, Novák Ferenc révén olimpiai címvédők vagyunk, egy olimpiával korábban pedig Kolonics nyert Horváth Csabával ezen a távon. Magyar szám, de a múlt kevés, abból nem élünk meg.
Nem is éltünk...
A magyarok féltávnál a hatodik helyen húznak, az élen négyes holtverseny. Kár, hogy ebbe nem tudunk beleszólni.
Meglepetésre kínai aranyérem született, majd a kubaiak és az oroszok jöttek be. A magyarok hetedikek, nem lettek pontszerzők. Ebben több volt... A verseny erősségéről csupán annyit: a mezőny két másodpercen belül ér célba. Janics ennyit adott a második helyezettnek...

Zárásként az abszolút favorit Kovács Katalin és az ötven perce egyesben aranyat szerző Janics Natasa siklott be a rajtgépbe. Eljött a mezőny, féltávnál német, magyar, lengyel a sorrend, de eléggé együtt, fej-fej mellett haladtak a legnagyobb riválisok.
De csak addig, mert a magyar hajó alatt beindulnak a motorok.
Mit motorok, rakéták!
Elmentek, de hogy mentek el! A cél előtt száz méterrel már egy hajóval vezetnek. Többet most nincs kedvük kiadni magukból - pedig valószínű van még bennük tartalék - , biztos a vezetés, a célig megmarad az egy hajóhossz előny. Aranyérmes a magyar hajó! Második a német, harmadik a lengyel, negyedik pedig a küllemre igencsak férfiasnak tetsző kínai duó.

És akkor kezdődhetett az örömtánc. Janics eksztázisban ünnepelte olimpiai bajnoki címeit, Kovács Katalin kicsit visszafogottabban örült, bár a vízbe természetesen ő is beugrott társa után. Janics röviden így értékelt a nagy ünneplés közepette: "Kettő!"

Kovács Kati bővebben fogalmazott: "Nagyon örülök, nagy kő esett le a szívemről, amikor először siklottunk át a célvonalon. Nagyon megnyugodtam, mert bevallom, előtte azért izgukltam egy kicsit. Amióta összeültünk Natasával, nagyon jól ment a hajó, így nem volt meglepetés, hogy ilyen simán nyertünk." ---- Vereckei Ákos: "Nagyon erős a mezőny kajak egyes 500 méteren, hét vagy nyolc versenyző is esélyes volt a győzelemre. A sydneyi döntőből egyébként csak én voltam itt. 250-nél tényleg elfogyott egy kicsit a levegőm. Amiért jöttem, elértem tegnap, ez már csak hab lett volna a tortán. Egyébként mi lett a vége...?"

Joób Márton: "Szándékosan erősen kezdtem, a végére el is fogyott a levegőm. Sajnálom, hogy a kanadai és a fehérorosz megelőzött, de semmi okom elkeseredni, nálam tapasztaltabb versenyzők is végeztek már hasonló helyen. Örülök, hogy részt vehettem az olimpián, nekem a jövőben kell bizonyítanom."

Kammerer Zoltán: "Ha fordítva kellett volna menni a pályán, akkor nyerünk. Most látjuk, hogy milyen jó volt akkor ellenszélben menni, most pedig hátszelünk volt. Nem vagyok csalódott, örülök a tegnapi aranynak."

Storcz Botond: "A dobogóban nagyon bíztam, de ebben a szélben nem tudtunk evezni. A négyesre készültünk, így én is elégedett vagyok az olimpiai szereplésünkkel." ---- Talán egyedül csak a lányok nem hittek benne

"Azt hiszem, ezt a két győzelmet mindenki száz százalékra vette, talán csak a lányok nem merték maguknak bevallani, hogy így sikerülhet. Le a kalappal előttük, hiszen kemény időszak áll mögöttük, amely nemcsak fizikailag, de mentálisan is megviselte őket, és ilyen háttérből tudtak a női mezőny legnagyobbjai lenni. Jó volt látni ahogyan remekeltek, és mivel rengeteget edzettek az olimpia időrendje szerint, így nem okozott gondot Natasának, hogy az egyes után a párosban is kiemelkedő teljesítményt nyújtson. Megvallom őszintén, a fiú kajak négyes győzelmét és a kenus Vajda Attila sikerét leszámítva a fiúcsapat egy kis csalódást okozott nekem. Ráadásul régen esett meg velünk az, hogy ne mi vezessük az éremtáblát, ezúttal a bombaformában versenyző németek beelőztek. Talán át kellene gondolni, hogy jó-e a válogatási rendszerünk, mert szerintem nem biztos, hogy jót tesz a versenyzőknek, ha egy évben kétszer-háromszor is csúcsformába kell kerülniük. Hiszen a magyar mezőny erősségét ismerve a hazai versenyek, helyenként erősebbek, mint a világbajnoki döntők."

Gyulay Zsolt (kétszeres olimpiai bajnok kajakozó) ---- Fábiánné Rozsnyói Katalin tavaly, a gainesville-i vb idején megsúgta, ha teljesül az álmuk, és a női kajakcsapat három számból három aranyérmet szerez Athénban, a lányokkal együtt megfontolás tárgyává teszi, érdemes-e még folytatniuk. A kajaknak élő Kati néni és tanítványai döntését egyelőre nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy a hölgyek teljesítménye majdnem tökéletes. A Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet és Bóta Kinga alkotta négyes ezüstérme után a második napon egyesben és párosban is arannyal lepte meg edzőjét és saját magát Janics Natasa és a Janics, Kovács duó.
- Utólag nagyon örülök a két számban elért aranynak, és az ezüsttel kiegészített összteljesítménynek, még ha a makulátlan szereplés álom is maradt - mondta Rozsnyói Katalin, a női kajak szakág trénere. - Én amúgy már csak olyan vagyok, hogy mind a három számot megkönnyeztem.
- Bosszús volt a négyes ezüstje miatt?
- Nem, mert mindent elkövettek a lányok a siker érdekében, s ugyanúgy fájt a vereség nekem is, mint nekik. Egy ilyen lehetőség egy életben talán egyszer adódik, s be kell látnunk, sokunknak meg van írva odafönt, hogy sosem leszünk olimpiai bajnokok. Talán a három lány között is van ilyen, de ezt egyelőre hagyjuk, hisz nincs még vége a pályafutásuknak.
- A szombati duplázás önt személy szerint kárpótolta?
- Rossz szó a kárpótlás, mert úgy érzem, a mi munkánkból nem hiányzott semmi, így alamizsnára sem szorulunk. Natasa és Kati a csoport többi tagjával egyetemben megdolgozott a sikerért, s a diadal hátterében egy edzői csapat munkája is áll. Képtelen lettem volna elérni ezeket az eredményeket a férjem, Fábián Öcsi nélkül. Szintúgy vállalta a részét a felkészítésből a lányom, Mónika, sőt még az unokámnak is jutott szerep, a jelenléte gyakorta oldotta a feszültséget. Kovács Kati rendszeresen jókat babázhatott vele, és tiltásom ellenére már kajakba is beültette.
- Kívülről úgy tetszett, olykor Kati is védtelen gyermeknek érezhette magát, minthogy a válogatók során egy csapattársa ütötte el az egyesbéli indulástól, s tán az egyes kajakosok olimpiai aranyától…
- Sportolói nagysága azonban átsegítette ezen az élethelyzeten. Képes volt beülni Natasa elé, s vele, a nagy riválissal nyert végül olimpiai aranyat. Janics most a teljesítményével igazolta, hogy jelenleg nincs jobb nála: a rettenetes fölénnyel megnyert egyes futammal a karjában is tökéletesen ment párosban. Sportágtól függetlenül azt kívánom minden edzőkollégámnak, hogy karrierjük során megadasson nekik, hogy ilyen, emberi tulajdonságaikat és tehetségüket tekintve is kiváló tanítványaik legyenek. ---- Irma azt állítja: a végét nem bírta nézni. Kovács Katalin édesanyjának szakavatott szeme van (az elmúlt két évtizedben elég versenyen járt már…), így egyből kiszúrja, ha valamelyik egység megindul a pályán. Érezte a négyesnél is, hogy baj lesz. Jött Fischer, és higgyék el, ő tele torokból kiabált is, hogy figyeljenek oda a lányok, ám sajnos ugrott a kép (ahogyan a német hajó is) és a szíve szakadt meg, amikor látta a stégen elterülő, végkimerülésig elfáradt csapatot.
"Mentem volna, hogy magamhoz öleljem, hogy segítsek neki, hiszen egy anyának ez a dolga… Tudja, nehéz helyzetben voltak, és amikor kiájultak a hajóból, lerítt róluk, hogy nemcsak fizikailag, de lelkileg is mennyire meg vannak gyötörve. Aztán beszéltünk telefonon. Teljesen maga alatt volt, de sulykoltam belé, hogy szép ez az ezüst is, és a mai napra kell koncentrálnia."
Aztán szombat reggel a Kovács család letelepedett a nappaliban a televízió elé. A középső lány, Lilla is hazajött Magyarországra két hónapos kislányával, Barbarával és német férjével, aki - talán nem is kell hangsúlyozni - most is a magyar egységért szorított.
"Rettenetesen izgultunk, és alig vártuk, hogy vége legyen. Bíztam benne, hogy az egy hajó előny elég lesz, de - mintha valamit is segíthetnék ezzel - rajta tartottam a szemem Fischeréken és a lengyel hajón. Aztán a végét már nem bírtam nézni, csak Kati arcát láttam a célban, azt hogyan gördül le a válláról az az óriási teher, no és az önfeledt, határtalan örömét. Szeretem ilyennek látni, és megvallom, eleredtek a könnyeim."
Irma azt mondja nagyon büszke a lányára. Úton-útfélen tapasztalja, hogy mennyire szeretik Katit, egy nyári vízitúra alkalmával (amelyen sajnos az édesanya motorcsónak-balesetet szenvedett) például vadidegenek szólították meg, hogy szorítanak, izgulnak majd legkisebb gyermekéért.
"Ma már a hatvanadik gratuláló sms-t kapom, képzelem Kati telefonjában mi lehet… Azt hiszem, ez a szeretet elegendő lesz ahhoz, sőt már ő is pedzegette, hogy kitart Pekingig. Ugyanakkor egyre inkább vágyik egy kisbabára is, de ezek a célok úgy látom, együtt munkálnak benne. Most már alig várom, hogy itthon legyen és magamhoz ölelhessem. Lesz ünnepi vacsora és rengeteg virág, főleg a kedvencei, az orchidea és a liliom. Mert ugye, egy olimpiai bajnoknak ennyi kijár?