Skaliczki László: egy korszak lezárult

A negyedik hely logikus módon azt is jelenti, hogy az együttes - addig bármilyen jól is szerepelt - két vereséggel zárta a tornát: előbb a világbajnok horvátok elleni elődöntőt, majd a Sydneyben aranyérmet szerző oroszokkal szembeni bronzmeccset is elbukta.
- Igen… Ha valamiért, hát ezért mindenképpen egy kicsit keserű a szám íze - mondta a férfitorna végeztével Skaliczki László szövetségi kapitány. - Bizonyos idő elteltével talán másként fogok gondolni erre a negyedik helyre, most azonban még a két vereség okozta szomorúság van bennem.
- Pedig a harmadik helyért lejátszott mérkőzésen egyáltalán nem tűnt reménytelennek a siker…
- Én is úgy érzem. Sajnos néhány kulcsemberünk nem tudta azt nyújtani, amit korábban, s ez döntőnek bizonyult.
- Kikre gondol?
- A kapusaink rengeteget tettek azért, hogy idáig eljusson a csapat, szenzációs formában védték végig a tornát, az utolsó mérkőzésre azonban elfáradtak. Persze, egy ilyen hosszú sorozat alatt ez törvényszerű. Az átlövőinkkel sem lehettem maradéktalanul elégedett. Pérez ugyan a második félidőre feljavult, ám Nagynak szinte lehetőségei is alig adódtak. Az ellenfél remekül felkészült belőlünk, jól semlegesítette a gólerős játékosainkat. Az is látható volt, hogy már nem égett bennünk úgy a tűz, mint a torna elején, amit ugyancsak a fáradtságnak lehet betudni. E tekintetben én sem vagyok kivétel, belőlem is rengeteget kivett a felkészülés, majd az olimpia.
- A rajt előtt elfogadta volna a negyedik helyet?
- Talán, de ahogy mondani szokták, evés közben jön meg az étvágy. Sajnálom, mindannyian sajnáljuk az elszalasztott lehetőséget, de reméljük, ezzel a szerepléssel is sikerült örömet szereznünk a szurkolóknak. Nagyon nehéz kilenc hét van mögöttünk, rengeteget dolgoztunk a felkészülés során, s bár az utolsó két mérkőzés keserűségét még fel kell dolgozni, arra büszke vagyok, hogy ezzel a negyedik hellyel olyan csapatokkal kerültünk egy sorba, amelyeket nagyon tisztelek.

- Ha egyszer majd visszaidézi az Athénban történteket, mi jut eszébe először?
- Valószínűleg a németek elleni győztes találkozó. Egyfelől, mert az Európa-bajnok ellen sikerült nyernünk, másrészt, mert nagyon szép meccs volt. Legalábbis nekem nagyon tetszett. Az volt az a pillanat, amikor éreztem, hogy a csapatban sokkal több lehet, mint amit előzetesen a legtöbben vártak.
- Pontosan mennyi volt az a "sokkal több"?
- A bronzmeccs előtt úgy éreztem, hogy a játékosokban benne van a harmadik hely. Ôszintén hittem abban, hogy dobogóra állhatunk, nagyon szerettünk volna érmesek lenni.
- Ami ennek az összetételű gárdának valószínűleg már sosem sikerülhet…
- Biztosra vehető, hogy ezzel az eredménnyel a magyar férfikézilabdában egy korszak lezárult. A keretben több olyan játékos van, akinek a szereplése a kora miatt a továbbiakban kérdéses. Úgy gondolom, ebből a sikerből építkezve, el kell kezdeni keresni a jövő csapatát, hiszen nemsokára újabb feladatok várnak az együttesre.
- Athénban néhány fiatal, elsősorban Iváncsikra és Harsányira gondolok, játéklehetőséget kapott. Ez már a jövő jegyében történt?
- Igen, s úgy gondolom, beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Számolni kell azzal, hogy esetleg más posztokon is generációváltásra lesz szükség.
- A kérdés már csak az, hogy a jövő csapatát Skaliczki László építi-e?
- Erre nem tudok válaszolni. Augusztus harmincegyedikén lejár a szerződésem, s hogy azután mi lesz, arról még semmit sem tudok.
- Ha felkérnék, szívesen maradna?
- Ezen még nem volt időm gondolkozni. Annyira frissek az athéni élmények, hogy a hatásuk alatt vagyok. Nem szeretnék elhamarkodottan válaszolni erre a kérdésre. Most annyira fáradtnak érzem magam, s bizonyára ezzel nem vagyok egyedül, hogy egy kis pihenésre vágyom. Utána szeretnék a folytatáson gondolkozni.