Sainz: van élet a rali után

- Argentínában és Finnországban megelőzte világbajnoki éllovas csapattársát, Sebastien Loeböt. Presztízskérdés az ön számára, hogy előtte végezzen?
- Egyáltalán nem. Én elsősorban nyerni szeretek, és ehhez mindenkit le kell győznöm, nem csak Sebastient.
- Néhány éve úgy veszítette el a világbajnoki címet, hogy gyakorlatilag alig néhány száz méter választotta el tőle, amikor megállt az autó. Sokan mondják, az akkori pofon miatt igazán megérdemelné, hogy a meglévő kettő mellé szerezzen még egy vébékoronát. Ön szerint erre az idén van reális esélye?
- Nem hiszem. "Seb" (Sebastien Loeb - a szerző) nagyon jó pozícióban van, ha nem történik valami nagy baj az autójával minden egyes hátralévő futamon, akkor nem lehet tőle elvenni a győzelmet.
- Ezek szerint őt tartja a jövő nagy reménységének?
- Ez évben biztosan. Hogy kik lesznek az elkövetkező néhány év világbajnokai? Szerintem Sebastienen kívül Petter Solberggel és Markko Märtinnel mindenképpen számolniuk kell az ellenfeleknek.

- Persze azért önre is figyelniük kell a riválisoknak, hiszen például Argentínában legyőzhetetlen volt. És ez egyben azt is jelentette, hogy a huszonhatodik vébésikerét aratva most már ön az egyedüli csúcstartó. Mennyire fontos ez a rekord az ön számára?
- Számomra inkább az a fontos, hogy versenyképes legyek. Jó volt újra nyerni, de nem a rekord, hanem az érzés miatt, hogy ismét felállhattam a dobogó felső fokára, hogy akkor és ott én voltam a leggyorsabb.
- Ezután fölösleges megkérdeznem, melyik volt az év legemlékezetesebb futama.
- Természetesen az Argentin Rali!
- És a huszonhat futamgyőzelme között van kedvenc?
- Nagyon sok. Nem tudnék most egyet kiemelni közülük.
- Mit szeret a legjobban a raliban?
- Az egész sport úgy, ahogy van, nagyon izgalmas. És azzal ellentétben, amit sokan hisznek, ez igenis csapatsport - mindenkinek száz százalékot kell nyújtania ahhoz, hogy megszülethessen egy-egy győzelem.
- Nemrégiben azt olvastam, sajnálja az időt, amit a családjától távol tölt. Ez azt jelenti, hogy gondolkodik a visszavonuláson?
- Tudja, nekünk tizenhat versenyünk van évente, az tizenhat hét, és ehhez jönnek még a tesztek, amelyekből egy ilyen profi csapatnál, mint a Citroen, szintén nincs kevés. Ha összeadjuk, ez rengeteg időt elvesz a családtól.
- Ez azt jelenti, hogy visszavonul?
- Gondolkodom rajta.

- És mit csinál majd, ha már nem ralizik? Van élet a rali után?
- Hát nagyon remélem, mert még egy csomó dolgom van a földön. De a viccet félretéve: még nem tudom, mihez kezdek, ha abbahagyom.
- Marad a rali közelében? Esetleg csapatfőnök vagy főember lesz az egyik gyári alakulatnál?
- Nem tudom. Csak akkor maradok, ha igazán nagy kihívást találok, ha lesz olyan feladat, amely motivál. Máskülönben nincs értelme.
- Kimaradt valami az életéből a rali miatt?
- A családi élet. Szinte alig maradt rá időm.
- És olyan álom, amelyet ne váltott volna valóra?
- Látja, az nincs. Minden álmom a ralival volt kapcsolatos, és azt hiszem, nem lehetek elégedetlen, ha visszatekintek a pályafutásomra. Jó autókat vezettem, jó csapatokban versenyeztem.
- Félt valaha is valamitől?
- Ha félnék, nem ülnék versenyautóba.
- Nem kifejezetten a ralira gondoltam.
- Hát persze, amúgy mindenkinek vannak félelmei. Az ember félti a családját, fél a betegségektől. Igen, a betegségektől. Sohasem szeretnék beteg lenni.
- Magyarországon ön az egyik legnépszerűbb raliversenyző a világbajnoki mezőnyből. Minek köszönhető, hogy olyan emberek istenítik, akik még sohasem találkoztak önnel.
- Nem tudom. Talán a magyarok szeretik a spanyolokat? De komolyra fordítva: szerintem azért, mert régóta benne vagyok ebben a sportban, sokkal hosszabb ideje hallják a nevemet, mint a többiekét. Igen, ez összefügghet a népszerűséggel.