Átlépte saját árnyékát

Miután a junior-világranglistán harmadik helyen álló, egyben a legtehetségesebb magyar fallabdázóról van szó, mindenki sajnálta az elhatározását. Azóta nagyot fordult a világ: februárban életében először tétmeccsen győzte le a hazai egyeduralkodót, a nyolcszoros bajnok Török Andrást, a szeptemberi egyéni Európa-bajnokságon pedig a fantasztikusnak mondható ötödik hellyel rukkolt ki.
- Pörgessük vissza az időt, mondjuk, két évet. Mit csinált akkor? - kérdeztük a 21 éves versenyzőt.
- Testnevelés-egészségtan szakra jártam a TF-en, mégpedig nappalin, ami, mint kiderült, rossz választásnak bizonyult. Túl sok időt vett el a sport mellett.
- De hát éppen azt mondta annak idején, hogy a tanulásra koncentrál.
- Valóban, de hirtelenjében olyan lehetőség adódott a fallabdában, amelyet nem hagyhattam ki, és ez mindent megváltoztatott. Megoldódott a pénzügyi támogatásom, klubom, a Herz&Stone-Taksony teljes mellszélességgel segített, ennek köszönhetően rendszeresen versenyezhettem külföldön. Újra óriási erőbedobással vetettem bele magam a sportágba, ami rengeteg időt vett el a tanulástól. Például a kétezer-kettes indiai junior-világbajnokság éppen a vizsgaidőszakomra esett, s egyértelművé vált: nem lehet a kettőt egyszerre csinálni. Halasztottam.
- Jó döntést hozott?
- Igen. Látom, hogy van értelme, jó ütemben fejlődtem, úgy, ahogy azt elvártam.
- Fontos lépcsőfokot jelentett Török legyőzése az idei országos bajnokságon?
- Török Andrissal egy ideje már sok szoros meccset játszottam, de elsősorban mentális okok miatt nem sikerült átlépnem a saját árnyékomat. Az a bizonyos győzelem lendületet adott, igazolta, van értelme csinálni.
- Török András, aki hetvenharmadik is volt a világranglistán, Hollandiába ment ki, hogy fejlődjön. Ön nem gondolta, hogy ez lehet a fejlődés legcélravezetőbb útja?
- A világranglistán negyvennegyedik cseh Koukal esete bizonyítja, hogy hazai körülmények között is messze lehet jutni. Azért hozom fel az ő példáját, mert Csehországban is hasonló helyzetben van a fallabda, mint nálunk. Úgy gondolom, itthon is jó edzők dolgoznak, ráadásul esetemben kialakult az anyagi háttér, amely nélkülözhetetlen a külföldi versenyeztetéshez.
- Idényenként hány viadalon tud részt venni a határainkon túl?
- Úgy nyolc-tíz versenyen indulok, de ha beesik egy tengerentúli, csökkenhet a szám. Ideális lenne, ha havonta egyszer külföldön szerepelhetnék, Magyarországról nem akarok elköltözni.
- Minek köszönhetőek az egyre jobb helyezések?
- Erősebb, gyorsabb és pontosabb lettem, nem utolsósorban sokkal nehezebben zökkenek ki.
- Melyik győzelmére a legbüszkébb?
- A pozsonyi Európa-bajnokságon az ötödik helyért nyertem a walesi Heath ellen, aki a harmincegyedik helyen állt a világranglistán. Egy bálványról van szó, aki egy esztendeje még a legjobb tíz között szerepelt.
- Mi lesz a legnagyobb megméretés a közeljövőben?
- A kedden kezdődő, negyvenezer dollár összdíjazású Hungarian Open, decemberben pedig a világbajnokság Katarban. Akkorra számításaim szerint a nyolcvanadik-kilencvenedik helyre jöhetek fel a világranglistán, így - figyelembe véve, hogy hatvannégyes a főtábla - beférek a kvalifikációba. Ha nem így történik, akkor is fenntartanak nyolc szabadkártyát olyan országok részére, amelyekben még nem alakult ki a profi fallabda.
- Mire tartja képesnek magát?
- Igyekszem pozitívan gondolkodni. Ha minden összejön, akkor a világ legjobb húsz versenyzője közé is bejuthatok. Jellemző, régebben csak az ötvenbe adtam esélyt magamnak. Mellettem szól, hogy a százban talán öt olyan játékos található, aki fiatalabb nálam. ---- K ---- A