Egyértelmű szakadást idézett elő a Magyar Súlyemelő-szövetségben az elnökség által november 23-án meghozott határozat, amely szerint nem jelölik újra a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség (IWF) elnökének Aján Tamást.
Kecskés Zoltánnak és két másik társának ügye túlnôtte a doppingkérdést, közvetve szakadást idézett elô az elnökségben (Fotó: Czagány Balázs)
Kecskés Zoltánnak és két másik társának ügye túlnôtte a doppingkérdést, közvetve szakadást idézett elô az elnökségben (Fotó: Czagány Balázs)
Részletes indoklás nem hangzott el, Dolovai Tamás elnök a voksolás kimenetele kapcsán annyit jegyzett meg, hogy Aján Tamástól és úgy általában a magyar sportdiplomáciától több segítséget kért a doppingolással, illetve doppingvétséggel vádolt három magyar versenyző (Gyurkovics Ferenc, Kecskés Zoltán, Kovács Zoltán) tisztázása érdekében. A szavazáson jelenlévő 12 elnökségi tag közül nyolcan értettek egyet abban, hogy ne jelöljék Aján Tamást, négyen ellene voksoltak. Az eredetileg napirenden nem szereplő ügyet az egyebek napirendi pont alatt bocsátották szavazásra, amiért például Dobos Béla alelnök is neheztelt, mondván: ilyen volumenű ügyben nem árt előre tájékoztatni legalább az elnökség minden tagját, ő azonban nem hallott arról, hogy napirendre kerülhet az IWF első emberének jelölése vagy nem jelölése. S hogy néhány sorral feljebb szakadásról beszéltünk, azt arra alapozzuk, hogy keddig a társelnök, Elek István, továbbá négy elnökségi tag nyújtotta be lemondását, így Dobos Béla, Faragó András, Bökfi János és Bobonka Gyula is ezt a lépést választotta. Vagyis cseppet sincs közös nevezőn a sportág, sőt nem lehetetlen (ennek eldöntésére a közgyűlés megszondázása a legalkalmasabb), hogy a többség kiáll Aján Tamás mellett, okkal mondván: attól, hogy megbuktatják az összes nemzetközi sportági szövetséget figyelembe véve az egyetlen magyar elnököt, nem lesz jobb, sőt, hosszú távon inkább kára származhat a magyar súlyemelésnek. Az egyik lemondó, Dobos Béla így látja a helyzetet: "Eleve gyengéje a döntésnek, hogy nem minden elnökségi tag tudott a szándékról, nem a többség véleménye, és egy ilyen súlyú ügyben illik az elnökségi ülés előtt előterjesztést beadni, nem pedig belopni az egyebek közé, ahol a működéssel kapcsolatos kisebb dolgok szoktak szerepelni. Ez olyan, mint amikor egy kft. ügyvezetőjét az egyebek alatt váltanak le, vagy ott tárgyalnák meg a közgyűlés előkészítését. Én hétfőn a Fővárosi Bíróságon megtámadtam a döntést, és sürgősséggel kértem a megtárgyalását. Miután írásban máig nem kaptam meg a határozatot, a cikkekre hivatkoztam a beadványban." Dobos Béla még egy érdekes tényre hívta fel a figyelmet: ha az elnökség létszáma harmadával csökken, az alapszabály szerint 15, de legkésőbb 30 napon belül rendkívüli közgyűlést kell összehívni. S valóban, ha a már felsorolt tagokon kívül megemlítjük, hogy korábban Lantos Gábor, László Imre és Nagy Róbert (utóbbi a szándékát jelezte) is így tett, a 18 tagból álló testület elvesztette egyharmadát. Az amúgy a szövetség alkalmazásában, a válogatott edzőjeként ténykedő Bökfi Jánost nem tudtuk elérni, ám az interneten nyilvánosságra hozta lemondása okait: "A szövetség elnökségének nagy többsége egy személyeskedő csatározás eszközévé vált, és sem a sportolók, sem a sportágért dolgozó tagság érdekeit nem képviseli. Nem kívánok egy bosszúhadjáratban részt venni, és ahhoz a nevemet adni."