Angliai Gábor, az alapos Király

- Azon apropóból zaklatom, mert lapunk önt választotta november legjobbjának.
- Nocsak, mi végre? - lepődött meg Király Gábor.
- Mondjuk azért, mert hetek óta nagyszerű formában véd, és ön bravúrjainak köszönheti a Chelsea, hogy meg tudott lépni a Palace-szal hazai pályán csak ikszelő Arsenaltól.
- Köszönöm az elismerést, de én csak a dolgom teszem. Ugyanúgy, ahogy a csatárok, akik gólt rúgnak, illetve a védők, akik távol tartják az ellenfelet a kapumtól. Ha esetleg ez nem sikerül, akkor jövök én, és bár egyszer-egyszer biztosan akadtak szép megmozdulásaim, nem tartom a saját dicsőségemnek, hogy mondjuk pontot szereztünk az Arsenaltól.
- Csak nem mondja azt, hogy még egyetlen angliai meccse után sem volt elégedett?
- Pedig nem volt még olyan találkozó, amely tökéletesre sikerült volna. Abból már több akadt, amikor hibáztam, bár szerencsére még egyszer sem kellett a társak előtt szégyenkeznem.

Ha istenítené magát, soha nem tanulna

- Mire fel ez az önkritika?
- Ilyen közegben nőttem fel. Meg ha én minden meccs után isteníteném magam, abból sokat nem tanulhatok. Így próbálok mindig többet és többet kihozni magamból. Ha például egyszer lesz egy kapusiskolám Szombathelyen, egész biztos, hogy a gyerekek naphosszat az én hibáimat bemutató videofelvételeket nézik majd…
- Mit gondol, kifizetődő ez a mentalitás? Nem lehetne legalább néha azzal a tudattal lefeküdni, hogy öcsikék, na most jól megmutattam nektek?
- Nem érzem szükségét. Persze, sokan mosolyognak ezen. Hetente kétszer beszélek a volt berlini kapusedzőmmel, Enver Mariccsal, aki hiába is bizonygatja, hogy ez meg ez nem az én gólom volt, én azért mindig találok magamban hibát. Mondjuk, ő már megszokta, hogy ilyen vagyok. A válogatott nyári mérkőzésén, a németek elleni kettő nullás győzelem után például nagyon jó kritikákat kaptam, de én akkor is tudom, hogy végig feszült voltam, és egy-egy szituációból jöbben is ki lehetett volna jönni.
- Már bocsánat, de kapott már pályafutása során olyan gólt, amelyben nem volt benne?
- Egy kapus mindig tehet a gólról, bárki bármit mond, az esetek kilencven százalékában benne van.Torghelle Sándorral szoktuk nézni az összefoglalókat, én szorgalmasan mondom neki, hogy ki mit rontott el, ő meg nagy szemeket mereszt, mert csatárfejjel gondolkodik. Én viszont látom, hogy például jobbra vetődve a bal lábáról ugrik el, és ez máris fél méter hátrányt jelent a számára. Ezt a munkát nem lehet felületesen végezni. ---- - Nem is esik jól a pozitív kritika?
- Az edzőmtől és a csapattársaktól igen, a többire igazából nem figyelek. A múltkor ugye hetes osztályzatot kaptam, és nem érdemeltem annyit, Gera Zoltánékat, a West Bromwich Albiont meg előtte három nullára vertük, és bár senki sem látta így, de szerintem hihetetlenül rosszul védtem. Szóval: biztos jár nekem a lap elismerése?
- Ezt vissza nem adhatja. Azért kíváncsi lennék, ha ennyire maximalista, mely csapat jelentheti a végállomást.
- Talán az élet ismétli önmagát, és megint belekezdhetek egy hosszú sorozatba, mint Berlinben.
- Nem mondja, hogy nincsenek komolyabb céljai.
- Nem vagyok az a kifejezett vándormadár típus. Lehúztam pár évet a Haladásban, aztán a Herthában, most meg a Crystal Palace-ban játszom. Láthatja, igazából mind kiscsapat, ha a saját bajnokságán belüli helyzetét nézzük. De nekem éppen ez fekszik: legyen dolgom, repüljek egyik kapufától a másikig, ne adódjon egy nyugodt pillanatom sem. Ezt az ember egy Arsenalnál nem biztos, hogy megkapja. Ott netán lenne az ellenfélnek egy vagy két helyzete, amely vagy bemegy, vagy nem, és közben szedegetem a füvet. A Palace-ban viszont tíz ziccert kellene hárítanom, és hiába fogom meg az első kettőt, tudom, hogy még jobban pörögnöm kell, különben a következő már bemegy. A kisebb csapat bizony több munkával jár.
- Sztahanov szégyellheti magát ön mellett… De tényleg nem menne el egy Bayernhez, egy Manchesterhez? Illés Béla is sokat kapott azért, mert fénykorában sem próbálta ki magát külfüldön, beérte azzal, hogy itthon sztár. Király Gábor pedig megelégszik a Crystal Palace-szal? Ebben hol a maximalizmus?
- Lehet, hogy ez is a természetemből adódik, de nem szeretem annyira a nyilvánosságot, legszívesebben csendben teszem a dolgom. Persze ez sem Németországban, sem Angliában nem lehetséges, de mégis más egy igazi sztárcsapatnál játszani, mint mondjuk a Herthában. Egy szurkoló biztos élete pillanatának tartja, ha beülhet az Anfield Roadra, nekem viszont az is csak egy ugyanolyan stadion, mint a többi. Ott sem zöldebb a fű. De majd ha egyszer kiöregszem, és elmegyek netán egy Milan-meccsre, akkor biztos beleborzongok, hogy te jó ég, én a San Siróban védhettem…
- Akkor nincs is különbség, hogy szombaton az Arsenal vagy a Middlesbrough ellen játszik?
- Az égvilágon semmi. Ha a válogatottal Máltára megyek, ott kell győzni, ha Svédországba, akkor meg ott. Lehet, hogy az egyik csapat sokkal jobb a másiknál, mégis ugyanúgy kell készülnünk. A gyengébbet nem becsüljük le, az erősebbtől nem ijedünk meg. A motiváció mindig ugyanaz: a mérkőzés után úgy nézhessünk egymás szemébe, hogy mindent megtettünk a jó eredményért. És ha ezt egy kiscsapatnak sikerül huzamosabb ideig megvalósítania, abból előbb-utóbb nagycsapat lesz. Szóval szeretnék én még nívós klubnál játszani: Németországban a Hertha is produkált egy nagyszerű idényt, most Angliában a Crystal Palace-tól várom ugyanezt. Még akkor is, ha tudom, a bennmaradás már nagy siker lenne.

---- - Ha jól sejtem, tökéletesen érzi magát Londonban.
- Nincs semmi problémám, tényleg minden rendben van. Még azt is sikerült megoldanom, hogy otthoni adókat láthassak, legutóbb a thaiföldi magyar-észt találkozót néztem.
- Akkor egy korábbi tévés mecscsel kapcsolatban kérdezném: tud tizenegyest rúgni?
- Ez most aktuális téma lehet otthon… Edzéseken sokat szoktam. Igazából éles helyzetben csak egyszer kellett, a Hertha a Leverkusennel játszott Liga-kupa mérkőzést, és én voltam az utolsó rúgónk. Mint a mesében: az enyém bement, a választ megfogtam, továbbjutottunk. Mondjuk életem egyetlen komoly tizenegyesgólja nagyon profira sikeredett, hogy a kapusnak kevés esélye legyen, a kapufáról pattintottam be a labdát…
- A nyolcvanötödik percben vesztes állásnál is odaállhat egy kapus a büntetőhöz?
- Miért ne állhatna oda?
- Azért így sokkal nagyobb a támadási felület. Ha kihagyja, őt szidják, ha belövi, a gyáva csatárokon röhögnek.
- Emlékszem egy kapusra, Hans Jörg Buttnak hívják. Egy Juve elleni kupameccsen négy hármas hátrányban a találkozó végén oda mert menni a büntetőhöz, és vagy Gianluigi Buffonnak, vagy Eric van der Saarnak, tehát egy kiváló kollégájának be is vágta kíméletlenül. Mondom, úgy, hogy előtte négy gólt kapott. Ezért becsülöm Szűcs Lajost is, hogy elvállalta a Basel ellen azt a tizenegyest.
- Ön is elvállalta volna?
- Ha a meccs előtt engem is jelölnek, természetesen igen. Nem kell bántani Szűcs Lajost, hiszen sok kapusnak jobb a rúgótechnikája, mint a csatároknak. De igazából nem török efféle babérokra, nekem egészen más a feladatom.
- Hát, nem is unatkozhat majd, meglesz az a kívánt sok munka. Mérkőzések tömege az angol bajnokságban, majd tavasszal újra a válogatott. Ôszintén mondja meg: érdemes még a vb-selejtezőcsoport állását böngészgetnünk, vagy egyezzünk ki azzal a jó esetben harmadik hellyel?
- Sosem gondolkodtam sorozatokban. Előbb a bolgárokat kell legyőzni, aztán jön a következő fellépés, és így tovább. Úgy nem szabad kimenni a pályára, hogy kötelességből vagy nyűgből letudjuk a mérkőzéseket. Négy meccsen vagyunk túl, talán most még lehet bizakodni.
- Optimista. De akkor visszakanyarodnék a Fradi jelentette még kényelmetlenebb esélylatolgatáshoz: az UEFA-kupában is meglehet a továbbjutás?
- Hadd kérdezzek vissza: van erre esély?
- Minimális.
- Tehát egyetértünk, hogy van. Amíg mindez matematikailag kivitelezhető, addig nem szabad keseregni. Ezt én már jól megtanultam: sosem szabad feladni. ---- 1. Király Gábor (labdarúgó) 25 pont
(Kiválóan védett az angol bajnokságban, az Arsenal elleni pontszerzés kulcsfigurája volt, és remekelt a Crystal Palace liverpooli vendégjátéka során is)
2. Gera Zoltán (labdarúgó) 20 pont
(Lassan kinövi a West Bromwich csapatát, gólt lőtt a Chelsea ellen, és főszerepet alakított az Arsenal elleni pontszerzéskor is)
3. Sebestyén Júlia (műkorcsolyázó) 16 pont
(Párizsban és Moszkvában is az előkelőnek mondható harmadik helyen végzett a Grand Prix-versenyen)
4. Kiss Gergely (vízilabdázó) 12 pont
(Négy gólt lőtt a Barcelona elleni Szuperkupa-döntőn, nagyban neki köszönhető, hogy a Domino elhódította a serleget)
5. Szuper Levente (jégkorongozó) 10 pont
(A norvégiai olimpiai selejtezőn - ahol veretlen maradt a magyar válogatott - a torna legjobb kapusának választották)
6. S. Kovács Ádám (karatézó) 8 pont
(Bravúros versenyzés után ezüstérmes lett a mexikói világbajnokságon)
7. Gál Gyula (kézilabdázó) 6 pont
(A Fotex beállósa a bajnokságban és a BL-ben is remekelt és a válogatott oszlopa volt a Világkupán)
8. Berki Krisztián (tornász) 4 pont
(Bronzérmet nyert lólengésben a stuttgarti Világkupa-versenyen)
9. Debreczeni Dezső (kick-boxos) 2 pont
(Két Európa-bajnoki aranyérmet nyert Mariborban)
10. Kerékjártó Tamás (úszó) 1 pont
(Két bronzérmet szerzett a dél-afrikai Világkupa-versenyen)