Várat építettek a semmiből

Hogy hol kezdődött a Newell’s idei sikersorozata? Nehéz megmondani, de talán akkor, amikor a gárda óriási meglepetésre augusztusban szerződtette a közelmúlt egyik nagy argentin sztárját, Ariel Ortegát. A klub vezérkara elérte, hogy a török Fenerbahce 11 millió dollár helyett 3.5 millióért adja el a támadót, akit sikerült rávenni, hogy a visszavonulása helyett ismét komolyan vegye a labdarúgást.
Persze a nyári átigazolási időszak nem ígérte a piros-feketék diadalmenetét, Ortegát leszámítva egyetlen nagy név sem érkezett, elment viszont három meghatározó kolumbiai futballista (Bermúdez, Patino, Vásquez), valamint a legjobb támadó, a válogatott Mauro Rosales (őt ötmillió dolláért vette meg az Ajax). A mag nem volt éppen acélos (az előző bajnokságban, a Clausurában csak a 12. volt a csapat), Américo Gallego edzőnek abból, illetve az ifiből felhozott tehetségekből kellett ütőképes társulatot gyúrnia. Az elvégzett munka minősítésére legyen elég annyi, hogy a Newell’s megtörte a nagycsapatok - Boca Juniors, River Plate, San Lorenzo, Independiente, Vélez Sarsfield - hatéves uralmát, és megnyerte a bajnokságot.
Hogy miért és hogyan? Az okokat akár napestig is lehetne boncolgatni, e helyütt most csak felvetünk néhányat.

Arra például kevesen gondoltak, hogy a védelem kiválóan muzsikál, és mindössze tizenegyszer kapitulál. A szezon előtt a paraguayi Libertadtól vett Justo Villar kapus tökéletesen bevált, akárcsak a fiatalokra épülő Domínguez, Ré, Vella, Maidana védelem. Ha már a fiatalokat említettük: Gallego a kezdőcsapatban összesen hét ifjú titánt vett számításba (a már említett Domínguez, Ré, Vella trió mellett Belluschi, Marino, Borghello és Scocco), akik a gárda 22 góljából 14-et szereztek.
Gallegónak annyiból feltétlenül szerencséje volt, hogy a 19 mérkőzésen kezdőként mindössze 14 (!) futballista jutott szóhoz, azaz a sérülések és az eltiltások messze elkerülték a Newell’st, az összeszokottság hiányára pedig nem lehetett panaszkodni. Mint ahogyan a csapatrészek kiegyensúlyottságára sem, hiszen a védők (4 gól) és a középpályások (10) bármikor kisegítették a támadókat (8), ha megszorultak a riválisok kapuja előtt. Viszont aki nem teljesített, az repült, köszönhetően Gallego diktatórikus módszereinek.
Megkerülhetetlen a sztárok szerepe is, és a többes szám használata nem véletlen, hiszen Ariel Ortega mellett Guillermo Marino is reflektorfénybe került. Ortega minden meccsen két-három védőt kötött le, ifjú társainak pedig már a jelenléte is szárnyakat adott. Az irányító Marinót a Clausurában még kifütyülte a közönség, ám az idén ő volt a vezéregyéniség. Három gólt lőtt, hét gólpasszt adott, összesen 16 találathoz volt köze.
És az sem hallgatható el, hogy a Newell’s az összes rangadón hozta magát: csak az Independientétől kapott ki, a Riverrel remizett, viszont a Rosario Centralt, a San Lorenzót és a Boca Juniorst idegenben, a Racing Clubot pedig otthon verte meg, a harmincezer drukker legnagyobb gyönyörűségére. ---- A ---- K