Pozdnyakov, Tarantino, Nemcsik, Montano& - a vívás, egészen pontosan a férfi kardvívás ismerői talán végig sem hallgatják a felsorolást, azonnal rávágják, hogy fenti klasszisok egy világverseny döntőjének résztvevői. És általában igazuk is lenne. Általában igen...
Az orosz Alekszej Jakimenko nem foglalkozott a magyarok betlijével (Fotó: Farkas József)
Az orosz Alekszej Jakimenko nem foglalkozott a magyarok betlijével (Fotó: Farkas József)
De szombaton, a Gerevich- Kovács-Kárpáti Grand Prix-viadal "döntős" napjának reggelén alaposan melléfogtak volna ezzel a tippel. Az említett olimpiai és/vagy világbajnokok ugyanis mind kiestek az első fordulóban, azaz a 64 között. Találó volt Nemcsik Zsolt megjegyzése, amelyet a Nemzeti Sportcsarnokba érkező szurkolóihoz intézett: "Későn jöttetek. Vagy én estem ki túl korán?" Sajnos Nemcsik mellett túl korán - vagyis már az első asszóban - esett ki a 64-es táblára jutott tizenegy magyarból, Decsi Tamás, Nagy Zsolt, Móczár Benjamin és Pézsa Gábor - utóbbinak annyi a "mentsége", hogy Bokor Gergelytől szenvedett vereséget, vagyis egy magyar azért továbbjutott ebből az összecsapásból. Egy kanyart "túlélt" Lengyel Balázs, Kósa Miklós, Lontay Balázs és Prutkay Zoltán, a 16 között pedig már csak ketten, az olimpiát is megjáró, csapatban vb-ezüstérmes Fodor Kende, valamint a fiatal Bokor Gergely képviselte színeinket. Ilyen "vérveszteség" után a hazai szurkolók miben reménykedhettek volna másban, mint abban, hogy ha egy fecske is csinálhat nyarat, akkor kettő mindenképpen! Vagyis Fodor és Bokor közül valamelyik csak bejut a nyolc közé. Nos, nem lett nyár… Fodort a verseny tavalyi győztese, az olimpiai bajnok francia csapat tagja, Sanson verte 15:9-re, míg Bokor összekerült a Nemcsiket 15:14-re verő Palasszal. És a gödöllőiek 21 éves vívója közel állt a meglepetéshez. Bár a lengyel 4:2-re, 9:5-re is vezetett, Bokor nem adta fel, feljött 8:9-re, 10:11-re, sőt 11:14 után is bevitt két tust, de a befejezés a vetélytársnak sikerült (15:13). Bokor így is minden dicséretet megérdemel, mert pályafutása legjobb eredményét érte el. "Az eredménnyel elégedett vagyok, hiszen a budapesti Világkupán sosem jutottam idáig, de ha arra gondolok, hogy közel álltam a döntőhöz, inkább bosszankodom. Az elején elhúzott a lengyel, s mire kiismertem az ellenszerét, már késő volt" - mondta. Megtörtént tehát az, ami a budapesti férfi kardverseny 1962 óta íródó történetében egyszer sem: nem jutott magyar a nyolc közé! "Nem ezt vártuk. Senki sem számított erre - ismerte el az olimpiai ezüstérmes Nemcsik Zsolt. - Saját asszómról annyit mondhatok, hogy még sosem vívtam ezzel a fiatal lengyellel, aki nagyon jól mozgott a páston, az elején két-három tussal is elment. A szünetben én vezettem ugyan nyolc ötre, de ő feljött, majd fej fej mellett haladtunk, s a végén egy tussal kikaptam. Nem szoktam a zsűrikre fogni a vereséget, de azt kell mondanom, most tényleg rajtuk múlt. Igaz, nekem is többet kellett volna vállalnom. " Szabó Bence nem osztotta Nemcsik véleményét, mert szerinte az olimpiai ezüstérmes idegesen, és rosszul vívott. "Nem értek egyet azzal, hogy a zsűri miatt kapott ki Zsolt. A bírói tévedések általában kiegyenlítődnek, neki ezt a fiatal lengyelt simán le kellett volna győznie - mondta a szövetségi kapitány, majd így folytatta: - Az első versenyeken minden fegyvernemben betliztünk, két hete a budapesti női párbajtőr Világkupán sem volt döntős versenyzőnk, és ez történt a férfi párbajtőrözők első viadalán is. Ezt annak tudom be, hogy az idén nem volt módunk fizikai alapozásra, elmaradt a januári edzőtábor. A csalódottság ellenére egy-két pozitívumról azért beszámolhatok. Ilyen volt Lontay vívása, akinek vereségét az okozta, hogy nincs versenyrutinja, és ugyanez igaz Kósára és Bokorra is. A mi fiataljaink nem gyengébbek külföldi kortársaiknál, de nincs versenyrutinjuk, és ezért vesztenek döntő helyzetben". Persze a tudósítás elején említett csillaghullás - az olimpiai Montano a spanyol Casarestől kapott ki 15:8-ra, a négyszeres olimpiai bajnok Pozdnyakovot a kínai Csen Feng verte 15:12-re - ellenére a döntőben is szerepeltek menők, így a 2000-es olimpai aranyérmes Covaliu, a 2003-as világbajnok Lukasenko, vagy a csapatban világbajnok Jakimenko - aki meg is nyerte a versenyt.