Bonnban végre együtt lehettek. Más kérdés, hogy a munkájuk szólította mindkettőjüket a városba: Németországban ugyanis a férfi- és a női kupadöntőt együtt rendezték. Dambendzet Nathalie és Nagy Péter is iparkodott, hogy csapata ott legyen a fináléban - a pár terve össze is jött. A Münster és a Friedrichshafen csapata egyaránt a serlegért szállhatott harcba.
Mint beszámoltunk róla, utóbbi társulat a feladó, Koch Róbert precíz kiszolgálásának is hála 3:2-re legyőzte a Berlint (a sérüléséből felépülő Nagy Péter mostanában kevés szerepet kap a meccseken), méltatlanul a háttérbe szorult azonban a hölgyek küzdelme. Holott itt is egy magyar játszotta a főszerepet - Dambendzet Nathalie remeklése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Münster háromezer szurkoló előtt 3:0-ra "kivégezte" a Leverkusent.
Dambendzet: remek játék(Fotó: Farkas József)
"Nagyszerűen ment mindenkinek, nem adtunk esélyt az ellenfelünknek" - magyarázta a kiváló center, aki az Ulm megszűnését követően mondott igent a Münster hívó szavára. Az első évben rögvest kupát nyert, kell ennél jobb kezdés? "Kell! A bajnokságot is meg kell nyernünk!"- reflektált légiósunk. Utóbbira is minden esélye megvan az újdonsült kupagyőztesnek, hiszen vezeti a Bundesligát. "Három holland és egy cseh légiós van rajtam kívül a csapatban.
Kiváló a hangulat, nagyon egyben van a társaság. Örülök, hogy ide igazoltam, a kezdeti nehézségek után végre egyenesbe kerültem, megjött az önbizalmam, ez pedig kihat a játékomra is" - folytatta Dambendzet Nathalie, akinek egyedül a 680 kilométeres távolságot kell megszoknia. Ilyen messze van ugyanis párja, Nagy Péter, férfiválogatottunk játékosa. "Nem könnyű, hiányzik is nagyon. Mi általában szombaton játsszuk a meccseinket, ők pedig vasárnap, így sokszor elmegyek hozzá.
Hétfőn nekünk mindig szabadnapunk van, kedden délelőtt kondiedzés szerepel a programban, amit edzői engedményként nem egy esetben Petiéknél tudok le" - árulta el. A bonni sikert követően együtt pezsgőzött a társaival, ám egyik szeme mindig a pályán volt, drukkolt a Friedrichshafennek. Számára ugyanis úgy lett igazán szép az a nap, hogy Péterrel együtt lett német kupagyőztes.
"Nagy volt az öröm, nem tagadom. A szurkolókkal együtt buliztunk" - emlékezett vissza a Vasas nevelése, a korábban Ausztriában és Franciaországban is megforduló hölgy. Vajon a magyar válogatott tagjaként is lesz még oka az örömre? "Ki tudja… A mi korosztályunk jóval többre volt hivatva, nagyon sajnálom, hogy nem menedzselték megfele-lően. Sokan elmondták már, én is csatlakozni tudok hozzájuk: az úgy nem megy, hogy a meccsnapokra összerántják a csapatot, felkészülés nélkül. Ha hívnak, továbbra is mindent megteszek a válogatottért, ám ahogy hallom, a fiatalokat akarják mély vízbe dobni. Ezzel egyébként egyetértek, én is ezt látom a legjobb megoldásnak, más kérdés, hogy két éve folyton ezt mondogatják. No, mindegy, ha hívnak, megyek."