Kapott még egy lehetőséget

Ehelyett első versenyén megsérült, az Achilles-inát műteni kellett, s az is kérdéses volt, folytathatja-e a pályafutását. Tíz nappal ezelőtt láthatta őt újra a közönség, a hét végén pedig teljesítette a jövő hét végi fedett pályás Európa-bajnokság 192 centiméteres kiküldetési szintjét.

- Nagyon meg kellett küzdenem ezért az eredményért - magyarázta a BEAC versenyzője. - A formám alapján nem jelenthetett volna gondot ez a magasság, mégis nehéz volt átjutnom a léc felett.
- Tavaly tavasszal még abban sem bízhatott, hogy újra versenyezhet.
- Akkor el voltam keseredve. Rojtosan szakadt el az Achilles-inam, rekonstrukciós műtétet kellett elvégezni rajta. Sokkolt, hogy vége a versenyzői pályafutásomnak, s azon kezdtem gondolkozni, miként rendezzem át az életem. El akartam menni dolgozni, de az egyetemi témavezetőm azt javasolta, előbb fejezzem be a Phd-met. Megfogadtam a tanácsot, bőven volt időm foglalkozni vele.
- A végén még kiderül, hogy bizonyos szempontból jól jött a sérülés.
- A tudományos munkámnak tényleg jót tett, szokatlanul jól haladok. Emellett elkezdtem nemzetközi konferenciákra járni, s angolul és magyarul is jelennek meg cikkeim.
- Miután végzett a Harvardon, hol folytatta a tanulmányait?
- A Közép-európai Egyetemen szereztem master’s fokozatot, az év végére remélhetőleg befejezem a disszertációmat.
- Mi a témája?
- Az államháztartási hiány.
- Ez kicsit távol áll a magasugrástól.
- A Harvardon politológiát tanultam, de már ott is a politika és a gazdaság kapcsolata érdekelt a legjobban. Hazatérve úgy éreztem, hogy a gazdasági kérdések nagyon fontosak idehaza, s az államháztartási hiány olyan témakör, amelynek tárgyalásakor a politikai és a gazdasági tényezőket is figyelembe kell venni.
- Egyéb elfoglaltságai mellett tanít is.
- A Matthias Corvinus Szakkollégiumban az Európai Unió gazdasága tantárgyat tartom angolul. Ez nagy kihívás, de rendkívüli módon élvezem.
- Mikor van ideje edzeni?
- Szervezés kérdése az egész, ebben már nagy a gyakorlatom. A verseny előtti napon pedig becsukom a könyveimet, kikapcsolom a számítógépemet, és csak a magasugrásra összpontosítok.
- Mikortól tudta, hogy visszatérhet a versenypályára?
- Az ősszel már biztos voltam abban, hogy újra ugrani fogok, és természetesnek vettem, hogy minden könnyedén megy majd. Aztán jöttek az első technikai edzések, és máris megváltozott a véleményem. Éreztem a műtét nyomát, húzódott az Achilles-inam, féltettem a lábamat. Azt hittem, legfeljebb a nyáron versenyezhetek. Január közepén aztán váratlanul megszűntek a panaszaim, s akkor jött az újabb izgalom, hogy sikerül-e megugranom az Európa-bajnokság kiküldetési szintjét. Edzésen ugyanis közelébe sem jutottam a százkilencven centiméternek.
- Ez új élmény lehetett, hiszen korábban edzéseken is mindig nagyot ugrott.
- Két évvel ezelőtt az universiadén egyszer már sikerült felülmúlnom önmagamat, s akkor úgy éreztem, erre máskor is képes leszek. Ezért sajnáltam anynyira, hogy tavaly nem indulhattam sem a fedett pályás világbajnokságon, sem az olimpián. Szerencsére kaptam még egy lehetőséget az élettől.
- A fedett pályás Európa-bajnokságtól mit vár?
- Szerencsés vagyok, hogy télen tudtam versenyezni, de a felkészülésem még nem volt olyan, amilyen az igazán jó eredmény eléréséhez szükséges. Amikor megsérültem, két méter fölötti eredményre voltam képes - ezt szeretném a nyáron elérni. Természetesen Madridban is szeretnék jól szerepelni, jó lenne döntőbe kerülni, és százkilencvenkét centinél nagyobbat ugrani.