A sportvilág is megrendült

Szombat este 21:37-kor elhunyt II. János Pál pápa, akit már életében a legjelentősebb katolikus egyházfők között emlegettek. Karol Wojtyla, Krakkó egykori érseke 1920-ban született, 1978-ban választották Róma püspökévé, azaz pápává (455 évvel a holland születésű VI. Hadrián halála után lett ismét nem olasz származású a pontifex maximus), és több mint 26 éven át uralkodott. Ennél tovább csak Szent Péter (35 év, de megbízhatatlan az adat) és IX. Pius (32 év) ült a trónon.

II. János Pál azonban nem elsősorban uralkodása hossza, hanem tettei nagysága miatt került máris a modern kori történelem legjelentősebb személyiségei közé. Nem félt időről időre bocsánatot kérni a katolikus egyház bűnei miatt, folyamatosan kereste a megbékélést a világ vallásainak jelentős részével: az anglikánokkal, a reformátusokkal, az evangélikusokkal, az ortodoxokkal és a görögkeletiekkel, a zsidókkal (akiket "idősebb testvéreinek" nevezett) és a mohamedánokkal, nem beszélve természetesen a nagy ázsiai vallásokról.

Ô volt az első pápa, aki belépett egy zsinagógába (1986-ban), az első, aki belépett egy mecsetbe (2001-ben), az első, aki "szabadságra ment" (1987-ben), az első, aki ellátogatott a Szentföldre (2000-ben), és az első, aki az internet segítségével misézett (1998-ban).

Nem mellesleg pedig ő volt az első pápa, aki síelt és az első, aki kiemelte a sport fontosságát a modern társadalomban.

Wojtyla egész életét végigkísérte a sport szeretete. A gimnáziumban futballozott (állítólag tehetséges kapus volt), majd megismerkedett a kajakkal és a kenuval (bizony, mindkét ágat űzte), szeretett úszni, síelni, kerékpározni, kirándulni a hegyekben, és ezekről a szenvedélyeiről akkor sem mondott le, amikor előbb Krakkó érseke lett, majd amikor pápává választották.

Szentatyaként is rendszeresen eljárt síelni, ettől a sporttól csak akkor kellett elbúcsúznia, amikor 1994 áprilisában elesett a fürdőszobájában, és eltört az egyik combcsontja. A nagy hegyi sétákat a szabad levegőn azonban ezt követően sem hagyta ki, még tavaly is, immár súlyos betegen ellátogatott néhány napra az Alpokba, kedvenc hegyei közé.

A sportot azonban nemcsak űzte, hanem minden lehetséges módon támogatta is. Audienciáin rengeteg sportolót fogadott, az első labdarúgócsapat, amely meglátogatta őt, a Bologna volt még 1978-ban. Ezt követően számtalan sportág képviselőjével találkozott különböző alkalmak során, most ezekből sorolunk fel néhányat: 1979-ben megáldotta a Monte-Carlo-rali résztvevőit, 1982-ben fogadta a friss világbajnok olasz labdarúgó-válogatottat, 1984-ben a sportolók jubileumi éve alkalmából 100 000 ember előtt misézett a római Stadio Olimpicóban, 1995-ben fogadta a rögbivilágbajnok dél-afrikai válogatottat, 1996-ban levélben köszöntötte az alapítása 100. évfordulóját ünneplő La Gazzetta dello Sportot, 1999-ben St. Louisban találkozott Mark McGwire-rel, az élő baseball-legendával, ugyanebben az évben fogadta Leon Stukeljt, az akkor legidősebb olimpiai bajnokot, 2000-ben tiszteletét tette nála a Giro d’Italia mezőnye, 2002-ben fogadta a 100 éves Real Madrid küldöttségét. Ezenkívül pártoló tagja volt (91 522-es számmal) a Barcelonának, tiszteletbeli tagja volt a Schalke 04-nek, 80. születésnapja alkalmából megkapta a Lazio 80-as számú mezét, fogadta Boris Beckert ("Ha egy nap teniszezni támad kedvem, magát fogom elhívni partnernek" - mondta neki), és valószínűleg még oldalakon keresztül sorolhatnánk találkozásait a sport képviselővel.

A pápa azonban nem csupán maga is sportolt (megválasztásakor annyira stramm benyomást keltett az akkor 58 éves Wojtyla bíboros, hogy sokan Isten bajnokának nevezték), nem pusztán találkozott a sport képviselőivel, hanem megnyilatkozásaiban is figyelemmel volt a sport világára. "Aki sikert akar elérni az életben, annak sokat kell fáradnia. Aki pedig sportol, az érti, hogy miről beszélek. Az eredmények csak kemény, fáradságos edzések után születhetnek meg." "A sport lealacsonyítja az embert, ha nem a sportszerűség, a nagylelkűség és a játék szabályai szerint űzi." "A sportnak kell az embert szolgálnia, és nem az embernek a sportot." "Egy sportoló nem csupán a stadionban mutatott teljesítménye, hanem emberi tulajdonságai, teljessége által válik példaképpé fiatalok milliói számára, akiknek nem bálványokra, hanem vezetőkre van szükségük."

Végül pedig említsük meg, hogy bár a pápa személye egyöntetű elismerést váltott ki szinte mindenkiből, és a gyászban nemcsak a világ 1.1 milliárd katolikusa, hanem a föld szinte minden lakója osztozik, a sport világa nem értett teljesen egyet a sportesemények hét végi törlésével. A sok nyilatkozatból egyet idézünk, Zdenek Zemanét, a Lecce cseh edzőjéét, akivel nem kell feltétlenül egyetérteni, de akinek a szavain érdemes elgondolkodni: "Sokkal jobb - és II. János Pál életművével összecsengőbb - lett volna, ha a csapatok pályára lépnek, és a mérkőzéseken egyszer végre valamennyien, játékosok, edzők, szurkolók úgy viselkedtünk volna, hogy méltóak legyünk a pápa emlékéhez." ---- A ---- A