A két versenynap során alig akadt néhány nyugodt perce, hiszen szinte az utolsó pillanatokig ádáz csata dúlt közte és Turi Tamás között. Ennek alátámasztásául elég megemlíteni, hogy a viadal vége előtt három gyorsasági szakasszal másodpercre azonos idővel álltak az első helyen - vagyis úgy indultak az utolsó körre, mintha a korábban eltelt másfél napban az égvilágon semmi sem történt volna.
Mindenki azt hitte, az utolsó pillanatban dől majd el a húsz pont sorsa, ám a technika ördöge ,,beleköpött" Turiék levesébe. Két gyorsaságival a vége előtt elromlott a kormányszervó a Skodában, a címvédő minden egyes kanyarban úgy érezte, mintha egy negyvenkilós súlyt kellene ide-oda rakosgatnia. Ráadásul kockáztatni se nagyon mert, mivel megszámlálhatatlanul sok néző ácsorgott az utak mentén, és nem akarta őket veszélybe sodorni azzal, hogy esetleg lecsúszik az útról. Így azonban még a második helyről is le kellett mondania, pedig amikor egálban volt Janikával, még biztos volt benne, hogy megnyeri a viadalt.
Ifjabb Tóth ugyanabban a pillanatban úgy gondolta: még jobban rá kell kapcsolnia, ha pezsgőzni akar a céldobogón. ,,Sokan azt hiszik, WRC-vel menni könnyű, csak beleül az ember, és kezdődhet a száguldás - mondta a hatszoros abszolút bajnok Peugeot-pilóta. - Ez azonban egyáltalán nincs így, mi még az utolsó körben is tudtunk javítani az autónk beállításán. A végén a szerencse is mellénk állt: Turi Tomiéknak gondjuk volt, így mi viszonylag nyugodtan fejeztük be a versenyt."
Annál idegesebb volt Turi, hiszen az utolsó szakaszon kénytelen volt beletörődni, hogy Benik Balázs is megelőzte őt. A tavalyelőtti bajnok az egész hétvégén látványosan közlekedett a Forddal, tegnap azonban már csak kivárásra autózott. És jól taktikázott, hiszen a végén az ő nyakába került az ezüst babérkoszorú.
Nemcsak a dobogós helyekért zajlott vérre menő küzdelem, hanem a negyedik pozícióért is. Sokáig Aschenbrenner György volt nyerő formában (az A8-asok különcsatájában egyébként csont nélkül győzedelmeskedett), utóbb azonban AC-probléma miatt át kellett engednie a negyedik helyet Herczig Norbertnek. A Skodáról Fordra váltó pilóta a nap végén gyorsasági szakaszt is tudott nyerni, bizonyítva ezzel, hogy a további viadalokon bizony az éllovasoknak is számolniuk kell vele. Az első napon csak tapogatózott, ismerkedett a kocsival, tegnap viszont már élvezte a száguldást, és ezt az időeredmények is bizonyítják.
Az első nap még negyedik helyen is álló Spitzmüller Csabának viszont azért kellett küzdenie, hogy a végén nehogy elveszítse a hatodikat. A Corolla turbócsöve ugyanis lecsúszott a harmadik szakaszon, így a pilóta csak utcai tempóban tudott közlekedni. Ezek után már csak abban bízhatott, hogy legalább Bútor Róbert nem tud elé kerülni. Mázlijára azonban a tavalyi Szuper1600-as bajnoknak is problémái voltak (a két nap során mindössze egyetlen szakaszt úszott meg technikai gondok nélkül), úgyhogy mindenki tartotta a pozícióját.
A további WRC-sek közül Vizin László kilencedikként (az utolsó szakaszon másfél percre leállt az autója), Holczer Dániel pedig tizenegyedikként gurulhatott fel a céldobogóra.
S ha már az ünnepélyes célceremóniánál tartunk, arra is maradt érdekesség bőven. És nem csak azért, mert az izgalmak fokozása érdekében a szpíker az ötödiktől visszafelé szólította a dobogóra a helyezetteket… Először Turi kezdett el viccelődni (miután a riporter udvariasan kinyitotta neki az ajtót, közölte, hogy mit finomkodik, amikor le is lehet ezt venni, majd a vállára kapta a jobb első ajtót), majd Janika Peugeot-ja önállósította magát. Miközben a gazdái vidáman pezsgőztek, a 206 WRC legurult a céldobogóról… Szerencsére semmi baj nem történt, mindöszsze vidám befejezés kerekedett egy parádés viadalnak.
Folytatás négy hét múlva, Miskolc környékén.