Nem mondhatni, hogy Fortuna az idén - legalábbis az év elején - kegyeibe fogadta volna a magyar női öttusázás első olimpiai bajnokát, Vörös Zsuzsannát. Az Alba Volán 27 éves klasszisa az idény első nemzetközi versenyét, a februárban rendezett budapesti fedett pályás viadalt lázas betegség miatt két szám után kénytelen volt feladni. Aztán a március eleji, brazíliai Világkupa-fordulón sem vehetett részt - ugyanis a verseny elmaradt.
„Nagyon hiányzott már a versenyzés, és arra is kíváncsi voltam, mire vagyok képes ilyen hosszú szünet után” – mondta a visszatérésérôl Vörös Zsuzsanna (Fotó: Meggyesi Bálint)
„Nagyon hiányzott már a versenyzés, és arra is kíváncsi voltam, mire vagyok képes ilyen hosszú szünet után” – mondta a visszatérésérôl Vörös Zsuzsanna (Fotó: Meggyesi Bálint)
Szerencsére az "ínséges" időszak nem viselte meg bajnoknőnket, tette a dolgát, ennek bizonyítéka, hogy a hét végén nemcsak befejezte, hanem meg is nyerte a Villányi Zsigmond-emlékversenyt.
- A válogatottak többsége már két nemzetközi versenyen is túl van, hiszen a fedett pálya után a mexikói Világkupán is indult, ön viszont sokáig mindenféle "tesztelés" nélkül volt kénytelen edzeni. Hogyan viselte ezt az időszakot? - Nem volt egyszerű. Ezért is vártam nagyon az elmúlt hétvégét, mert már nagyon rég versenyeztem. A fedett pályán még tagja voltam az aranyérmes váltócsapatunknak, és csak az egyénit nem tudtam befejezni, de a váltó azért más, az nem ad valós képet az állapotról, a formáról - kezdte Vörös Zsuzsanna.
- Igaz, hogy a hét végi verseny mezőnye nem volt nemzetközi, és a győzelem egy olimpiai bajnoktól ilyen körülmények között szinte "ujjgyakorlat", de bizonyára önnek azért többet jelentett annál. - Persze! Mint mondtam, nagyon hiányzott már a versenyzés, és arra is kíváncsi voltam, mire vagyok képes ilyen hosszú szünet után. A száznyolcvanöt körös lövészetemnek nagyon örültem, és az ezer pont fölötti vívásommal is elégedett vagyok. A fizikai számokban meghatározott feladatok vártak rám, úszásban a második száz métert, míg futásban a harmadik ezer métert kellett megadott időn belül teljesítenem. Bár tudtam, hogy ezek nem teljesíthetetlen idők, azért meg kellett dolgoznom értük. Szóval kellemes élményeket szereztem a versenyen. Az önbizalmamnak jót tettek az eredmények, no és sikerült felidéznem, hogyan kell leküzdeni a versenydrukkot. Bevallom, a hosszú kihagyás miatt most jobban izgultam a megszokottnál.
- Jól értettem? Ennyi rutinnal a háta mögött még mindig izgul egy-egy versenyen? - Persze, de egyfajta drukk kell is a jó eredményhez, ugyanis ha izgulok, jobban oda tudok figyelni a mozdulataimra. Azért is van szükségem minél több versenyzésre, hogy kordában tudjam tartani az izgalmat. Bár eredetileg nem szerepelt a programomban, mégis elindulok a hét végi Duna-kupa váltóversenyen, éppen azért, hogy visszaszerezzem a versenyrutinomat. Az idei világversenyek, az Európa- és világbajnokság előtt a hónap végi székesfehérvári Világkupa-viadal lesz az első igazi próbaté-telem, és ott már nagyon jó formában akarok szerepelni.