Tíz nap alatt 39 sportágban összesen 188 versenyszámban avattak bajnokot a "nem olimpiai sportágak olimpiáján". A világjátékok történetében először szerepelt egységes magyar csapat, a mieink Asztalos István ejtőernyős révén egy aranyérmet, míg a bemutató sportágak között szereplő női strandkézilabda-válogatottunk révén egy ezüstérmet szereztek Duisburgban.
Teret kapott a szépség, a harmónia
Teret kapott a szépség, a harmónia
Nagyszerűen kezdődött számunkra ez a tíz nap, hiszen az ejtőernyősök klasszikus versenyszámában, a célbaugrásban többszöri "hosszabbítás" után, egyetlen centiméterrel Asztalos István szerezte meg az első helyet. A 41 esztendős sportember nem győzte hangoztatni: mérhetetlen boldogsága mellett némi csalódottságot is érez, hosszú és eredményes pályafutása során ugyanis jó néhány jelentős siker részese lehetett, ám egyik sem kapott figyelmet Magyarországon.
Éppen ez volt a világjátékok kiötlőinek egyik legfontosabb célja: összefogni az olimpiai programból kihagyott sportágakat, s részükre is létrehozni egy olyan rangos eseményt, amely hasonlóan nagy érdeklődést vált ki világszerte. A korábbi világjátékokon megfordult sportolók szerint Duisburg igazi áttörést hozott a "nem olimpiai sportágak olimpiájának" történetében, nemcsak a média és a közönség érdeklődése emelkedett vagy a versenyrendezés minősége javult jelentősen, hanem a színvonal is egyre magasabb: a világjátékokra az olimpiához hasonlóan igen kemény kvalifikációs sorozat során lehet indulási jogot szerezni, s így valóban a világ legjobbjai kapnak bizonyítási lehetőséget.
A szumósoknál inkább az erô dominált
>Magyarországról 12 sportágban 63 sportolónak sikerült kiharcolnia az indulás jogát, s bár közülük kevesen érezték igazán sikeresnek duisburgi szereplésüket, csalódást egyikük sem okozott.
"Azokat a célokat tűztük ki magunk elé, hogy legalább olyan vidáman térhessünk haza, ahogyan Duisburgba jöttünk, és a magyar lobogó ne a megnyitóünnepségen, Hegedüs Robi kezében emelkedjen a legmagasabbra - foglalta össze a tíz nap tanulságait Elbert Gábor, a Nemzeti Sportszövetség főtitkára, a magyar csapat vezetője. - A csapat nagy része vidámabban mehetett haza, a zászlót pedig kétszer vonták fel, egyszer a hangszórókból hallgathattuk meg a Himnuszt, a strandkézilabdázó lányokkal pedig együtt énekeltük el. Duisburgban látható volt, hogy a világ legtöbb országában a sportot egységes nagy egészként kezelik, nem tesznek különbséget sportolók között a sportáguk alapján, a támogatás mértékét az elvégzett munka és a mutatott teljesítmény határozza meg. A világjátékokon szereplő sportágak szabadidősportként tömegeket mozgatnak meg, ezáltal a versenysportban is közelebb maradnak a hétköznapi emberhez.
Magyar érmek a világjátékokon
Év helyszín
A
E
B
1981, Santa Clara (Egyesült Államok) nem vettünk részt
1985, London (Nagy-Britannia)
4
5
5
1989, Karlsruhe (Németország)
–
1
5
1993, Hága (Hollandia)
1
2
2
1997, Lahti (Finnország)
1
2
2
2001, Akita (Japán)
–
1
–
2005, Duisburg (Németország)
1
1
–
Számunkra fontos tanulság, hogy az itt szereplő magyar sportolók, valamint azok, akik az anyagiak híján olykor még a kvalifikációs versenyeken sem tudtak elindulni, megérdemlik, hogy az olimpiai sportágakhoz hasonlóan több éven keresztül nyújtott támogatással készülhessenek a világ második legnagyobb sportünnepére."
Ez az út bizonyára nem járhatatlan, de jó néhány terebélyes akadállyal teli, rengeteg erő kell majd ahhoz, hogy a magyarok is végigjárjanak rajta.